Nyitókép forrása: FT.com

 

Lassan már mindenkinek elege lesz a jogállamisági vitából, s nem csak azért, mert már a vízcsapból is ez folyik, hanem elsősorban azért, mert a brüsszeli csúcsvezetők megállás nélkül hivatkoznak rá, annak ellenére, hogy az Európai Unióban mindmáig nem definiálták – sem fogalmilag, sem jogilag – a jogállamiságot. Ezt hívjuk a demokrácia deficitjének.

 

Mi is az a jogállamiság? Mit takar, mit kellene, hogy takarjon ez a kifejezés? Hogy lényegében mit is takar a jogállamiság fogalma, azt képtelenség egy mondatban megfogalmazni. Ehhez jogfilozófiai és nemzetközi jogi szakértelem kell, illetve ismerni kell az Európai Unió valamennyi tagországának jogrendszerét, s ahhoz „illeszteni” a jogállamiság fogalmát. Hogy miért? Mindenekelőtt azért, mert az Európai Unió minden tagállama más-más úton jutott el a mai alkotmányos berendezkedésig.

 

De szóljunk a konkrétumokról! Nem lehet a jogállamiság feltételéül szabni például az alkotmánybíróság létét, hiszen az Európai Unió tagállamában nem minden tagállamban van ilyen intézmény. A hatalmi ágak szétválasztásának módját sem kérheti számon senki, hiszen nem egyformán épül fel az igazságszolgáltatás rendszere az egyes tagországokban.

 

 hirdetes_810x300  

Németországban például a miniszter adhat utasítást az ügyészségnek, és beleszólhat a bírák kinevezésébe, Magyarországon nem. Finnországban és Németországban nem találunk a magyarországihoz hasonló helyzetet, hiszen ezekben az országokban a bíróságok szervezetére, működésére valamilyen mértékben befolyása van a végrehajtó hatalomnak.

 

Vagy vegyük a legidőszerűbb helyzetet, a koronavírus-járványt: Franciaország garantálja minden állampolgára számára a szabadság, az egyenlőség és testvériség érvényesülését. De ha a járvány idején karantént rendelnek el, akkor Franciaország megszűnik jogállam lenni? Nyilván nem. Folytathatnám a sort.

 

Mi a következő lépés?

 

Az első feladata tehát a következő időszakban az kell, hogy legyen az Európai Unió jogtudósainak, hogy valamennyi tagállam jogrendszerét részleteiben megismerjék, majd összehangolják a jogállamiság fogalmán belül.

 

A második feladat: precízen meg kell tehát határozni, hogy mi is az a jogállamiság, majd annak megsértése esetén a szankciókat, büntetéseket, büntetési nemeket is konkrétan meg kell fogalmazni. A pontos büntetőjogi tényállást kell megfogalmazni, mégpedig úgy, ahogy egy egészséges jogrendszerben rögzítve van.

 

Ha nincs megfogalmazva pontosan, hogy milyen szabályokat, téziseket kell betartani a jogállamiság tekintetében, hogy mikor és miért büntethető egy tagállam, akkor nem lehet büntetni. Márpedig jelenleg ez van az Európai Unióban. Jogi kérdéseket a politikai, ideológiai nyomásgyakorlás eszközévé tenni nem lehet, ahogy ezt tették az Európai Parlamentben. Nincsenek kidolgozva a jogállamiság kritériumai, így csak ideológiai alapon működő politikai és gazdasági zsarolás működik, indokolatlan rágalomhadjárat van, az uniós alkotmány kiiktatásával.

 

Aki nem lép egyszerre…

 

Az Európai Bizottság még 2018 májusában nyújtotta be a jogállamiságról szóló javaslatát, ami semmilyen konkrétumot nem tartalmazott. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.” (Varga Judit magyar igazságügyi miniszter megfogalmazása). Aki megsérti a jogállamiság kritériumait, azt meg kell büntetni – hangzik a brüsszeli arrogancia. Csak éppen mindmáig nem vetette papírra, nem fogalmazta meg, nem hagyta jóvá senki az Európai Unióban, melyek a jogállamiság kritériumai, összetevői… Akkor mit is kérnek számon…?

 

Itt látszik bizonyíthatóan az, hogy „koholt vádak” alapján akarták/akarják megbüntetni azokat az országokat, akik az illegális migráció ellenzői. Mit is jelent az „illegális” szó? Törvénytelen, a törvény tilalma alá eső, szabályellenes, nem legális. Ezt támogatja az Európai Bizottság és az Európai Parlament. Milyen jogon beszélnek akkor jogállamiságról…?

 

Egyértelmű feltételek, kettős mérce nélkül

 

A jogállam fogalmának és a jogállam működésének alapvető követelménye a jogbiztonság. A jogbiztonság az alapvető jogi értékek egyike, a törvényességhez és általában a jogszabályok betartásához fűződő egyéni és közösségi érdek kifejezője. Alapja az a felismerés, hogy minden emberi együttélésnek nélkülözhetetlen előfeltétele a „játékszabályok” – jelen esetben a pontosan megfogalmazott jogszabályok – betartása, tehát bizonyos, mindenki által ismert és elismert előírások érvényesülése.

 

Ez a tagállamok legnagyobb részében érvényesül, működik, az Európai Unióban azonban nem, hiszen komoly fogyatékokkal él a nemzetközi jog, és az uniós jog is kívánni valót hagy maga után – nemcsak a jogállamiság megfogalmazása és betartatása tekintetében. A jogállamiság meghatározásánál tehát a jogbiztonságot is garantálni kell, illetve az uniós jogok betartatását is kötelezővé kell tenni, MINDENKI SZÁMÁRA, A KETTŐS MÉRCE ELHAGYÁSÁVAL! Különben nem fog működni.

 

Mindemellett a jogállamiság tényleges érvényesítésének kritériuma a kiszámíthatóság, ami azt jelenti, hogy tiszta és egyértelmű törvényeket kell elfogadni az Európai Unióban, annak érdekében, hogy előre tervezhető módon lehessen azokat betartani az egyes tagállamoknak.

 

A „jogállam” eredete

 

A jogállam kifejezés egyébként a Rechtsstaat német kifejezésből ered, a 19. századi német klasszikus filozófia, illetve az abból táplálkozó politikai és jogi gondolkodás jellegzetes terméke. Keletkezése idején a polgári társadalom szabadságának és a magántulajdon sérthetetlenségének, a forgalom biztonságának és a társadalmi viszonyok kiszámíthatóságának követelményét, ami egyrészt egységes és mindenkire kiterjedő szabályozást, másrészt minden önkényes beavatkozással szemben hatékony garanciákat feltételez.

 

A jogállam tehát olyan állam, amely elismeri és betartja a nemzetközi és hazai emberi jogok és konvenciók hatályát és érvényességét, és saját működését is ezeknek rendeli alá. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti.

 

Természetesen mindezt a mai életünkre, és a tagállamok demokratikus működésére kell vonatkoztatni, figyelembe véve az emberi jogok védelmét, a hatalommegosztást, kibővítve a sajtó- és szólásszabadsággal, a vallásszabadsággal, a kisebbségben élő nemzeti közösségek alapvető emberi és kisebbségi jogaival, a tagállamok függetlenségének (politikai és gazdasági zsarolhatatlanságának) igényével stb. Mindez alapos és komoly jogi munkát igényel, s a jogállamiság fogalmának végső változatát valamennyi EU-s tagállamnak – egyhangúlag – el kell fogadnia.

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.