Nyitókép: trend.sk

 

A világhálót és azon belül a közösségi médiákat böngészve úton-útfélen Igor Matovič és kormányát érintő kritikákba botlik az ember. A cikk elején szeretném leszögezni, nem egy védőbeszéd tárgyát képezik az itt leírtak. Aki ismer, tudja, soha semmilyen körülmények között nem szavaznék egy szlovák pártra, sem egy szlovák emberre. Erről röviden csak annyit. Vallom, ha egy ország demokratikus rendeződése elkerülhetetlen, akkor van annyi jó érzésű és épp eszű szlovák polgártársunk, aki a megfelelő embert juttatja a kormányfői posztba. Viszont egy magyar ember érdekeit, szívből, meggyőződésből csakis a saját nemzetéhez tartozó lenne hivatott maradéktalanul képviselni. Bár az elmúlt évtizedek történései után kijelenthetjük Felvidéken ezzel még adósak számunkra.

 

A hamis Čaputová

 

Zuzana Čaputová másfél évvel ezelőtti megválasztásakor is sokunkat elkapott a hurrá optimizmus. Akkor egy véleménycikkben kifejtettem aggályaimat személyével kapcsolatban, amiért le is kapták rólam a keresztvizet. Az elmúlt másfél év köztársasági elnökként betöltött szerepében több ízben, nemzetközi fórumokon Magyarország jogállamiságát vonta kétségbe. Jó szomszédként, V4 szövetségesként. Nem mellesleg éppen az ország megtisztulási folyamatának elején, ám még mindig a maffia és a mérhetetlen korrupció örökségét hordozó állam első embereként. A kamerák kereszttüzében meghatottan elmorzsolt ”keszenem” és a Gombaszögi Táborban tett látogatása még mindig csak gesztus értékű, viszont nesze semmi fogd meg jól kategória irányunkba.

 hirdetes_810x300  

 

Visszatérve Matovič-hoz és a körülötte kialakult hisztériához. Számomra több szempontból is érthetetlen. Kezdjük azzal, hogy több tízezer felvidéki magyar adta rá a szavazatát ahelyett, hogy magyar pártot, embereket juttatott volna a törvényhozásba. Tették mindezt valami csodában reménykedve, hogy most nekünk innentől kezdve nagyon jó lesz. Nem lett és így soha nem is lesz. Tény viszont, hogy a vezetése alatt elindult egy olyan folyamat, ami olyan embereket helyezett vizsgálati fogságba, amikről pár éve még csak ábrándoztunk.

 

Az eredmények elismerése helyett Fb-frusztráltság

 

Megítélése, politikai szerepvállalása mégis jelenleg csak a Covid-19 járvány kapcsolatában hozott intézkedéseinek a tükrében történik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kommunikációja zavart, sokszor elkapkodott. Egy ilyen helyzetre viszont nehéz felkészülni. Az 1918-as spanyolnátha óta ekkora volumenű pandémiára nem volt példa. Sokszor az országok vezetői egymástól ellesve próbálnak egy-egy intézkedést alkalmazni. Ami aztán az adott régió gazdasági vagy geopolitikai helyzetében vagy működik, vagy nem. Viszont ez hozza felszínre azon emberek frusztráltságát vagy egóját, akik nem közösségben, hanem individuumokban gondolkodnak.

 

Tény, hogy a kormányfő legnagyobb kritikusai járványtagadók és az összeesküvés-elméleteket gyártók közül kerülnek ki. Az ő felfogásuk szerint minderről a háttérhatalmak, a Bildenberg csoport, esetleg a földünket titokban irányító gyíkemberek tehetnek. Legfőbb gondjuk a személyi szabadságuk ideiglenes és részleges korlátozása, mert hiszen nekik az állam által garantált jogok járnak. Köteles vagy felelősségteljes viselkedés más embertársaik iránt viszont nem vonatkozik rájuk.

 

Csendben, némán tűrt korrupció

 

Korrupt rendőrök, bírák, állami pozíciókban betöltött felső vezetők akadtak horogra az elmúlt hónapokban. A rendvédelmi szervek végre szabad kezet kaptak ahhoz, hogy az állam és nem a maffia szolgálatában ténykedjenek. Mégis, a Fico által vezetett kormány hazugságai, korrupciós botrányai vagy Ján Kuciak újságíró megölése kapcsán sem rezonált ennyire a világháló. A szlovák állam polgáraitól azok hallgatólagos beleegyezése mellett lophattak, csalhattak, kiskirályokat, felettünk basáskodó embereket helyezhettek vezető beosztásokba. Mindent a néma csend ölelt körül. Most, hogy nem járhatunk plázákba és éttermekben sem tömhetjük degeszre a hasunkat ez a társadalom egy részének elérte az ingerküszöbét.

 

Amíg nagyban folyt a csalás és lopás az ország szisztematikus tönkretétele addig csak dünnyögünk az orrunk alatt és évtizedekig tűrtük a zsarnokságot.

 

Sok felvidéki magyar is ehhez asszisztál

 

Most, mikor a kis világunk mindennapjai átrendeződnek, dühünket az éterbe küldjük. Fico éra alatt nem születtek vicces mémek, Facebook-posztok ezrei. Vagy ha igen, nagyon elenyésző számban. A közös rövidtávú társadalmi memória hiánya elfelejtette velünk a posztkommunista idők legkártékonyabb vezetőit. A legelkeserítőbb az, hogy mindehhez a magyarok a szabadság népe, a felvidékiek ezrei is asszisztálnak.

 

Dian Csaba

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 54 olvasónak tetszik ez a cikk.