Édes Enikő: Gondolatok az újabb iskolanyitási cirkusz kapcsán

Nyitókép: TASR/AP

Mi jár a fejedben?

Mikor az ember kinyitja a Facebookot, ez az első, ami a szemébe ötlik. E népszerű közösségi oldal felteszi a kérdést, és buzdítja a felhasználót a gondolatai megosztására. Az már más lapra tartozik, hogyha a megosztott vélemény vagy gondolat nem felel meg a mainstreamnek, akkor nemes egyszerűséggel letiltja, kidobja azt.

   

Hónapok óta kínlódunk a járvány okozta tiltásokkal, intézkedésekkel. Aki követi a szlovák kormány vitézkedéseit ezzel kapcsolatban, hiszem, hogy nem mondhatja el: unatkozik, vagy egyhangúan telnek a napjai. A sajtótájékoztatók, az intézkedések és rendelkezések kaotikus sora megdolgoztatja az ember vérnyomását. Legény legyen a talpán, aki követni tudja a helyzet magaslatán álló vezetőink munkáját.

Még a tavasszal gyakran hallottam a miniszterelnöktől, hogy a járvánnyal kapcsolatos intézkedéseket nem a politikusok fogják meghozni, hanem a szakemberek. Most, a második hullám idején már nyilvánosan hülyézte le a virológusokat, hogy nem értenek semmihez. Pedig biztosan értenek hozzá, ha egyszer ezt tanulták. Kedves Miniszterelnök úr! Nem mindenki plagizált a szakdolgozata írásakor. Sőt, vannak szakemberek, akik értenek a szakmájukhoz. Akiknek most az lenne a dolguk – a járványhelyzet idején –, hogy rendszeresen elemezve az eredményeket felállítsanak bizonyos eshetőségeket az elkövetkező egy-két hétre. S ennek fényében lehetne megfelelő politikai döntéseket hozni.

Ebben az esetben nem fordulna elő olyan helyzet, hogy egyik napról a másikra csukjuk be a templomokat. Nem kapkodná az egyszerű állampolgár a fejét, hogy egy hét leforgása alatt három különböző variáció lát napvilágot ugyanabban a témában, nehogy tudja már valaki, hogy melyik intézkedés lép életbe. Legújabban pedig azt nyilatkozza a kormány ura, hogy ő nem fog részt venni a kormányüléseken, melyek a járványügyi helyzetet tárgyalják. Természetesen ebből adódóan pilátusi magatartást helyez kilátásba: rajta senki ne kérjen számon semmit. Úgy viselkedik, mint egy duzzogó óvodás: ha nem kapja meg, amit akar, látványosan bevonul a szobájába, és magára csapja az ajtót. A kormánykoalíció tagjainak nyilvános marakodása már csak hab a tortán. Mit lehet egy ilyen viselkedésre mondani?

Sajnos, nem jobb a helyzet az iskolaügyben sem. Elhiszem, hogy igyekszik a miniszter, gyakran hangoztatja: „snažíme sa”. Mikor egy kisdiák igyekszik az iskolában elvégezni a feladatát, a tanító néni megsimogatja a buksiját, és biztatja a munka folytatására. Ez így van rendjén, így kell csinálni. Egy tárca élén az igyekezet, és annak hangoztatása már nem elég. A pedagógus és a szülő joggal vár el felelőségteljes döntéseket, iránymutatást a kialakult helyzetben. A liberalizmust nem a járványhelyzettel kapcsolatosan kéne alkalmazni az iskolaügyben. Miért egy igazgató, egy polgármester vagy egy szülő döntse el, hogy legyen-e iskolanyitás, vagy sem? Miért ők vállalják a felelősséget? Adjanak liberalizmust a tankönyvválasztásban, a kisebbségi történelemoktatásban! Ne kényszerítsenek a tanórák szétosztására a nem szakos kollégák között, mert a túlórák kifizetésére nem adnak pénzkeretet. Így simán előfordul, hogy a szakos kolléga nem tanítja a szakját túlórában, mert nincs rá pénz. De egészségügyi kérdésben, egy eddig nem tapasztalt járvány idején döntsünk mi.

Számomra teljesen felfoghatatlan ez a hozzáállás. Arról már nem is beszélve, hogyha valami döntésfélére jutnak az oktatásügynél, annak kivitelezése, megvalósításának menete vasárnap délutánra kezd körvonalazódni hétfői indítással. Az utóbbi időben háromszor játszották el velünk, mérjük fel az igényt az iskolanyitással kapcsolatban. A decemberi és a januári felmérésnek semmi eredménye nem volt, hisz a felsőbb döntések fényében nem kerültek megvalósításra. Az már aprócska mellékszál, hogy a karácsonyi szünetben több megbeszélést folytatva a helyi alapiskola igazgatónőjével és a polgármesterrel együtt készítettük elő az esetleges tesztelőpont kialakítását, melyet a januári kezdés feltételeként határoztak meg. A teljes belefektetett munka ment a kukába.

Egy hónap után ismét jött a nagyszerű ötlet: mérjük fel a szülők részéről a jelenléti oktatás szándékát. Engedik-e a gyerekeiket az iskolába. Újabb váratlan fordulat, hiszen pár hete még nagyon határozottan jelentette ki az oktatásügyi tárca vezetője, hogy szó sem lehet a februári nyitásról. Maradva szűkebb régiómban, a Csallóközben, a fertőzésszám növekszik, a helyzet nem javul, hanem romlik. Most nyissuk ki az oktatási intézményeket? Az embernek fő a feje, hogy mit csináljon.

Miért nem regionális szinten történnek meg az iskolaindítással kapcsolatos döntések? Miért nem a regionális vagy az országos közegészségügy hozza meg ezzel kapcsolatban a döntést? Nézve a járványügyi térképet, vannak világos piros járások. Ott be lehetne indítani az oktatást. Ja, hogy van covid automata, ami meghatározza az oktatás formáját a különböző besorolási színek esetében? Jó, akkor járjunk el aszerint. De központilag és egységesen, és ne kívánságkosarat játszva, hogy felkínáljuk a lehetőséget, hogy döntsön a szülő meg a fenntartó, hogy a felelősség alól kibújik a kormány. Ha határozott és felelősségteljes döntéseket tapasztalnánk a legfelsőbb vezetés részéről, fel sem merülnének ezek a kérdések. Ha időben, előre megtervezve születnének meg az intézkedések, az egyszerű halandó tudná, mi várható, és időben fel tudna készülni a változásra.

Úgy érzem, hogy ez a kaotikus országvezetés teljes közömbösségbe taszítja a társadalmat. Fásulttá, érdektelenné válik az állampolgár a kormány kommunikációjának következtében. A lakosság egy része fütyül az előírásokra, nem tartja be a járványügyi előírásokat; kisvállalkozók egy része titokban dolgozik, igyekezik a felszínen maradni; vendéglátóegységek egy része nyitva tart, és a hátsó bejáraton keresztül szolgálja ki a vendégeket. A tavasszal tapasztalt fegyelmezett társadalom a múlté. Teljes mértékben az 1Móz 1,2 valóságát élem meg – „a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött” –, és várom a „Legyen világosság!” megélését.

Visszatérve a cikk címére: kavarognak a fejemben a gondolatok, ki is tudnám fejezni tömören a véleményemet, de az nem nyomdaképes…

Édes Enikő

A cikk szerzője iskolaigazgató.