Dian Csaba: Kánaán helyett a poklot jelentheti az MKP és a Most-Híd csókolózása

Nyitókép: Körkép.sk

Hetek óta figyelem a felvidéki saga idestova harminc éve nyüglődő, kiskirályokat kinevelő magyar politizálást. Az MKP és a levitézlett Most-Hid csókolózását és ezen belül a politikai érdekképviseletünk eddig deficites meglétét. Választópolgárként rengeteg a megválaszolatlan kérdés bennem, de figyelve a dolgok alakulását hiányérzetem is támadt, mivel az ‘elit’ még egy nyomorult kérdést sem intézett hozzánk. Akarjuk-e egyáltalán ezt a frigyet? Nélkülünk hoznak döntéseket, amelyek igazolására beindul az ideológiagyártás és a bizonyítvány magyarázása, ami most ismét gyengére sikerült.

Nem tudom, hogy az MKP székházában milyen elemzők vagy stratégia tanácsadók ülnek, de nagyon remélem, hogy a munkájukat ingyen végzik. A 21-dik században, ahol a közösségi médiában választásokat lehet nyerni vagy egyéb más politikai-társadalmi kérdésekben feltérképezni a tömeg akaratát, nos, ezzel nem élt a Forró Krisztián által vezetett párt.

   

Az MKP és a Most-Híd úgy döntött, az Összefogás nélkül hoz létre új pártot. Egyetértesz ezzel?

• Igen
• Nem

Eredmény megtekintése

 Betöltés ...

Felkapott közhely lett, hogy az árkokat illő lenne betemetni. A kérdés milyen áron? Kedvenc előadóm, Ákos, nem olyan rég megénekelte ”..az árkokat betemetni nem lehet, mert nyüzsögnek benne az emberek”. A felvidéki politika posványában hemzsegnek a hatalmukat átmenteni akaró konjuktúrlovagok. Az MKP most segítő kezet nyújt azoknak, akik a korrupt rendszert éveken át kiszolgálták és nem mellesleg nagyban felelősek a közösségünk szétverésében. Tisztában vagyok azzal, hogy a Most-Híd szavazóira ácsingóznak de fals az az elképzelés, hogy ezzel megnyílik az út a Kánaánba. Amennyit nyernek az egyesüléssel az egyik oldalon, annyit vesztenek a másikon. Így viszont nehéz lesz elmozdulni a holtpontról.

Szembe a választóikkal

A dolgok mélyére leásva van, ami aggályokkal tölt el a jövőre tekintve. Ideológiai kérdésekben, világszemléletben, habitusban egymással szöges ellentétben álló két tömörülés hogyan fog tudni együttműködni? Míg az egyik a Fidesz emlőjén hizlalt és annak politikájával erősen szimbiózisban lévő párt, addig a másik irtózik mindattól, ami nemzeti, konzervatív és nem multikulturális.

Nem vagyok politikai elemző, de a józan paraszti ész azt sugallja ez a formáció, ha tényleg megvalósul, életképtelen lesz. Éppen a fent említett észrevételek miatt. Választóként elegem lett abból, hogy három évtizede szemlélői és elszenvedői vagyunk az egyéni érdekek megvalósulásának és mindebből nekünk csak a cirkusz jutott. Négy éves ciklusonként megkapjuk azt az érzelmi zsarolást, ami mindeddig az egyetlen és utolsó csodafegyver volt, amivel harcba szólítottak: Már bizony most el kell menni szavazni, az ország demokratikus rendeződése múlik rajtatok, méltó képviselet, ne hagyjuk a kisiskoláinkat és ilyen lózungok!

Nincs már hova hátrálni

A realitás viszont az, hogy amint az ülepek a bársonyszékbe huppantak, jött a megalkuvó, sunnyogós, nesze semmi fogd meg jól politizálás. Lényegében semmi, de semmi nem változott, leszámítva azt, hogy a Bugár-félék bankszámlája kövérre hízott. Hiányzik a karakán, néha szükségszerűen radikalizmust is kívánó kiállás. Nincs már hová hátralépni, rohamosan fogyunk, és ami ennél is bántóbb, sokszor önként, mindent feladva tesszük ezt.

A mostani érthetetlen összeborulás csak az agónia elnyújtása. Ebből nem lesz feltámadás. Az idő nem nekünk dolgozik. Az új alapokra épülő közösségépítés egy struktúrájában megváltozott, kártékony elemektől megszabadult és igazi szövetségekkel bíró MKP  képében jöhetne el. Le kell ásni egészen mélyre, egy új erős bástyát felemelni és a bomlasztó elemeket a falakon kívül tartani. A Most-Hid szülőföldünk trójai falova. Felejtsük el őket egyszer és mindenkorra.

Dian Csaba