Nyitókép: MTI

 

Mint ismeretes, a közelmúltban úgy döntött a Fidesz, hogy kilép az Európai Parlament (EP) néppárti frakciójából, miután az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti képviselőcsoportja megszavazta azt az alapszabály-módosítást, amely elkerülhetetlenné tette volna a Fidesz frakcióbeli felfüggesztéséről szóló voksolás kiírását. A magyar kormánypárt ezt már nem várta meg: még aznap bejelentették, hogy képviselőik kilépnek a frakcióból. A probléma és a konfliktus nem új keletű, de most elszakadt a cérna, a két fél eszmeiségben, elvekben nagyon eltávolodott egymástól. A Fidesz politikusai tehát egyelőre – minden bizonnyal átmenetileg – a független képviselők csoportját gyarapítják.

 

Mi következhet ezután? Milyen következményekkel jár/járhat ez a helyzet Magyarországra, illetve a határon túli magyar közösségekre nézve? Írásomban ezeket a kérdéseket próbálom megválaszolni.

 

Keresztény konzervatív elvek

 hirdetes_810x300  

 

A Fidesz 2000-ben olyan Európai Néppárthoz csatlakozott, amely akkor még hű volt az alapítóknak, illetve a keresztény konzervativizmus nagy atyjainak, Konrad Adenauernek vagy akár Helmut Kohlnak az elveihez. Tudni kell azonban, hogy a Néppárt már 2000-ben sem volt homogén érdek- és értékközösség, az egyes tagállamokból érkező tagpártok a világról és az általuk igényelt Európa-politikáról alkotott képének árnyalati mindig is eltértek egymástól. Mégis erős volt ez a pártcsalád, hiszen egyértelmű összetartó ereje abban rejlett, hogy közös megegyezés született arról: az uniós integráció terén tett lépéseknek tiszteletben kell tartaniuk azon alapvető értékeiket, közös ideológiájuk sarkköveit, mint a nemzetállam, a család, a hagyományok, a kereszténység vagy a nemzeti identitás. Ezek az értékek mára a Néppártból teljesen elvesztek.

 

Persze sokan elintézik a kérdést azzal, hogy „változik a világ”, „az elmúlt harminc év alatt sokkal többet változott a világ, mint annak előtte”, „nekünk is változni kell” stb. Ezek csupán közhelyek, frázisok, melyek kitűnő alibit szolgáltatnak jellemtelen, gerinctelen magatartásbeli modelljeinkre. A jellemtelenséget, gerinctelenséget természetesen arra értem, hogy egyik pártból a másikba lépek egyik napról a másikra, hétfőn még kommunista vagyok, kedden már a legnagyobb keresztény, szerdán még kiállok a nemzeti közösségek érdekeiért, csütörtökön már a globalizmus fizetett spiclije vagyok, reggel még nemzetállamról meg jogállamról beszélek, este már a szivárványos zászló alatt koptatom a számat, egyik héten a médiumokban kemény hithű és elveimhez hű ember vagyok, a következő héten – idegen nyelvű médiumokban – teljesen feladom az elveimet stb.

 

Új kihívások

 

Ezzel nem azt állítom, hogy nem kell haladnunk a korral, és nem kell a világ változásaihoz valamelyest alkalmazkodnunk, és itt a „VALAMELYEST” kifejezésen van a hangsúly. Egyértelmű, hogy minden politikai mozgalomnak alkalmazkodni kell az új kihívásokhoz. Az Európai Néppárttal nem az a baj, hogy az elmúlt évtizedekben új értékeket vett fel politikájába (digitalizálás, klímaváltozás stb.), mert a változó világban szükség van az új prioritásokra. A Néppárttal az a komoly gond, hogy az új prioritásokkal szemben háttérbe szorította az alapításkor megfogalmazott alap-értékrendjét. Persze a jelenség, ez a folyamat nem most kezdődött, nem is a migrációval vette kezdetét, hanem még a 2008-as gazdasági válság előszobájában, amikor szépen, csöndben eltűntek az alapértékek a Néppárt politikájából, például a kereszténység, a család, a hagyományok tisztelete, a nemzeti identitás.

 

A Néppárt volt addig a legerősebb párt az Európai Parlamentben. A Néppárt volt az a politikai tömörülés Európában, amelyik a leginkább vallotta, hogy a család maradjon a társadalom alapegysége az Európai Unión belül is, hogy a keresztény gyökerek meghatározó társadalomrendezési elvként legyen jelen, illetve hogy a tagállamok, a nemzetek döntsenek Európa sorsáról, és a nemzetek jövőjéről. Már évek óta nem így van, hiszen ezen alapértékek elveszítéséhez még hozzájöttek olyan beteges elméletet, eszmék, mint a genderpolitika, a globalizmus vadkinövései, az illegális migráció támogatása, elősegítése, ezáltal a kettős mérce megjelenése Európában, az európai politikában, a jogállamiság félreértelmezése és a politikai bosszúhoz történő felhasználása, a tagállamokban élő nemzeti közösségek elszigetelése és folytathatnám a sort.

 

Néppárti alibizmus

 

Mi lehet tehát az oka annak, hogy az Európai Néppárt legtöbb képviselője a fent említett alibizmust képviseli? Mindenekelőtt az, hogy a „tisztelt képviselőknek” nincs saját véleményük például az illegális migráció, a jogállamiság kérdésében, hanem „mennek az árral,” szolgalelkűen szavaznak, sokszor azt sem tudják, milyen jelentéseket, határozatjavaslatokat szavaznak meg – ez már több alkalommal bebizonyosodott –, nyomják a szavazógombot hétről-hétre, mert ezt várja el tőlük balliberális eszme képviselői, vezetői és a pénzügyi háttérhatalom. Ha pedig van saját véleményük, nem merik vállalni, mert pontosan tudják, hogy atrocitás éri majd őket ezért. Élő példa előttük Magyarország állandó indokolatlan támadása, csak azért, mert az Orbán-kormány az Európai Parlament és az Európai Unió törvényes működését képviseli és követeli. Olyan európai parlamenti – és ezen belül az Európai Néppártba tartozó – képviselők szónokolnak és szavaznak a jogállamiságról, akiknek fogalmuk sincs arról. A magyar kormányfő egyértelműen fogalmazott, amikor azt mondta: ő az utcán harcolt a jogállamiságért. Hozzáteszem: mint ahogy a magyar nép is, 1956-ban és a későbbi időkben egyaránt. Ehhez nem kell kommentárt fűzni.

 

Természetesen Manfred Weber személyes bosszúja is benne van a történetben, hiszen elbukott politikai ambícióit (nem lehetett az Európai Bizottság elnöke) és az abból adódó frusztráltságát soha nem tudta megbocsátani a Fidesznek, holott nagyképűen, magas lóról ő jelentette ki akkoriban, hogy: amennyiben a magyarok szavazata szükséges bizottsági elnöki megválasztásához, inkább nem kíván az lenni. Weber úgy nyilatkozott, hogy nem akar az Európai Bizottság elnöke lenni, ha ez csak fideszes szavazatok árán lehetséges. A nyilatkozatra a Fidesz EU-ügyi államtitkára, Varga Judit úgy reagált, hogy „Weber vérig sértette a magyarokat” Miről is beszélünk, tisztelt… vagy inkább: a magyarokat rendszeresen megalázó és megsértő tiszteletlen – Weber úr…?

 

Alapértékek kiiktatása

 

Mindemellett az Európai Néppárt mindig meg akarta tartani – és ez ma is így van – vezető szerepét és ezzel együtt meghatározó politikai erejét az Európai Parlamentben, ezért a már említett hagyományos alapértékeinek kiiktatása mellett egyre jobban idomult/idomul azokhoz a balliberális, keresztényellenes, beteges szabadelvűséget képviselő erőkhöz, akikkel végül együtt tudott/együtt tud működni. Ez a 2019-es európai parlamenti választásokon sikerült nekik ugyan, hiszen valóban az Európai Néppárt rendelkezik a legtöbb képviselővel az Európai Parlamentben, de ennek ára volt és van: teljesen feladták egykoron megfogalmazott, és egy egészséges, keresztény Európa felépítéséhez feltétlenül szükséges elveiket.

 

Ilyen politikai hangulatban és közegben történt meg az Európai Néppárt és a Fidesz szakítása. Ráadásul az Európai Néppárt presztízse egyre jobban csökken, a Fideszé pedig növekszik. Ez a valóság és az abból adódó féltékenység is rányomta bélyegét a két fél kapcsolatára, eltávolodására. Az Orbán-kormány olyan problémákat is felvállalt az Európai Parlamentben, amelyeket a Néppárt – elvtelensége és politikai presztízsének csökkenése okán – már nem tudott tolerálni, ezért beállt a rendkívül beteges balliberális eszmeiséget képviselők sorába. A Fidesz tehát ezzel a döntésével kiszabadult a Néppárt ideológiai börtönéből.

 

A Fidesz bátor és helyes döntése

 

Már most vannak jelek a tekintetben, hogy a Fidesz bátor és helyes döntése követendő példa lesz mások, más pártok számára is. Ha nem holnap, akkor holnapután, ha akkor sem, akkor a távoli jövőben. Ezzel a Néppártnak és vezetőinek szembe kell néznie. A Fidesz kilépése csak a jéghegy csúcsa, egy politikai folyamat kezdete.

 

Orbán Viktor és a magyar kormány azért tud sikeresen és eredményesen működni – még ebben a rettenetes járványhelyzetben is –, mert már egy évtizede hatalmas társadalmi támogatottságot élvez Magyarországon, ennek következtében semmi és senki sem tudta megakadályozni abban, hogy a nevén nevezze a dolgokat Budapesten, Varsóban, Pozsonyban, Prágában és akár Brüsszelben vagy Tel-Avivban. Az Európai Néppárt és az Európai Unió sajnos nemcsak a koronavírussal fertőződött meg, hanem egy beteges, keresztényellenes eszmével is. Ez a helyzet addig lesz így, amíg az Európai Néppárt és ezen keresztül az Európai Unió nem néz szembe saját alapértékeinek megtagadásával, és ennek következtében: saját végzetével, ami ezzel a politikájával elkerülhetetlen lesz. Egyrészt: mégiscsak Európában vagyunk. Az Európai Unió még nem az Amerikai Egyesült Államok, hogy bármilyen világraszóló csalás, hazugságözön, titkosszolgálati deffektus következmények nélkül marad a politikában és a közéletben, s minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Másrészt: Annak az Európai Uniónak, amelyben az emberi életeknél minden más fontosabb, nincs jövője.

 

Üzenet Varsónak, Budapestnek

 

Az Európai Parlament legújabb döntése szintén mindenben igazolja írásom valamennyi gondolatának igazságát, ugyanis az EP 2021. március 11-én – 492 igen, 141 nem és 46 tartózkodás mellett – elfogadott egy határozatot, amely az LMBTQI- (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális) közösség tagjainak szabadságát biztosító övezetté minősíti az Európai Uniót. A határozatot az Európai Parlament legnagyobb frakciói – így az Európai Néppárt – is felkarolták, megszavazták. Az EP az Európai Bizottság támogatásával így határolódik el Lengyelországtól, ahol az utóbbi években több száz önkormányzat nyilvánította magát LMBTQI-mentes övezetnek, tiltakozva a genderideológia káros hatásai ellen.

 

Az Európai Parlament nemcsak Varsónak, hanem Budapestnek is üzent a határozatban, nevezetesen: Magyarország az alaptörvény 2020. decemberi módosításával korlátozta az LMBTQI-személyek jogait és a nem bináris személyek létezését. Az „apa férfi, az anya nő” kitételt az EP Lettország esetében is kifogásolja, hiszen ott is hasonló alkotmánymódosítás történt. Világ- és Európa-szerte emberek milliói halnak meg a járvány okozta betegségekben, az Európai Parlamentnek – és ezen belül az Európai Néppártnak – most ez a természetellenes határozat elfogadása a legfontosabb. Ez a politika nemcsak a Fidesz, hanem egyetlen józan gondolkodású emberek számára sem vállalható.

 

Minden csoda három napig tart

 

Hogy mi várható ezután? Minden csoda három napig tart – szoktuk mondani – és ez ebben az esetben is így lesz. Én nem a Fideszt sajnálom, hanem sokkal inkább az Európai Néppártot – pontosabban: nem sajnálom, mert megérdemelte a Fidesz lépését és kilépését –, mert olyan folyamatok indultak el már évekkel ezelőtt ebben az egykor kitűnő szellemiségű pártban, amely nagyon veszélyes saját párttagjai és képviselői számára egyaránt. A baj csak az, hogy ennek a beteges hatalomvágynak, a minden elsöpörni akaró hegemóniának az uniós polgárok isszák meg a levét, akik nem azért választották meg saját európai parlamenti képviselőiket, hogy feladják elveiket, és teljesen más politikát folytassanak, mint amiért odakerültek.

 

Hogy mi várható ezután? A Fidesz európai parlamenti képviselői függetlenként politizálnak tovább, nem megtagadva elveiket. Továbbra is a keresztény-nemzeti-konzervatív politikát fogják folytatni. Megingathatatlanul. Rendületlenül – Vörösmarty Mihály akkoriban kimondta a bűvös szót, ma is érvényesítjük. Csakazértis. Vagy: Csak azért is…? Meg azért is, mert ez a magyar emberek kívánsága. Ami pedig a határon túli magyarságot illeti, hasonló – az eddiginél még erőteljesebb és intenzívebb – nemzetpolitikát fog folytatni annak érdekében, hogy a magyar nemzet a lehető legerősebb néppé váljon. Mohács, 1849, Trianon, 1956 után olyan tapasztalatokat szereztünk, ami feljogosít bennünket olyan védekezési mechanizmus kialakítására és megvalósítására, amely betörhetetlen.

 

Tarics Péter

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 11 olvasónak tetszik ez a cikk.