Feltámadó vegyespárti ideológia, kiszorított konzervatív értékek a Szövetségben

Nyitókép forrása: Körkép.sk/KL

Megszületett a szlovákiai magyar politikai egység, jelentették be a magyar érdekeltségű pártok kedden. Ezzel lezárult egy elég hosszúra nyúlt politikai hatalomátmentés a teljesen elhiteltelenedett elit részéről. Cikkünkben most a három egységesülő párt elnökeinek beszédét fogjuk elemezni. Két dolgot érdemes kiemelnünk már az elején: nem hangzott el sem a „Felvidék”, sem a „nemzeti politizálás” kifejezés, és Mózes Szabolcs (Összefogás) tudtán kívül pontosan leírta, mi is történt valójában: nem szövetségkötés, hanem kiegyezés.

Forró Krisztián MKP-s pártelnök tartózkodott az új párt identitását megszabó ideológiai beszédtől. Általánosságban elmondta, hogy az egész közösség hasznára akarnak lenni, majd felsorolta, milyen hatalom- és pozíció megoszlásban egyeztek meg. És ennél többet nem is nagyon mondott.

Kijelentette ugyan, hogy ez a párt magyar lesz, de Sólymos Lászlóval az oldalán ennek aligha van különösebb súlya. Már a párt nevének „alcíme” is sokat mondó: „Magyarok, nemzetiségek, régiók”. Háromból egy magyar, kettő szó pedig olyan retorikai elem, amit elsősorban a Most-Híd használ.

   

Sajnos nincs változás az MKP retorikai színvonalában, Forró képtelen volt megfogalmazni, miért jó az MKP-s szavazóknak, hogy a párt nyakába vette saját konkurenseit, ahelyett, hogy a választások után kihasználva a Most-Híd és az Összefogás eredménytelenségét, egyértelműen magyar és egyértelműen nemzeti pártként váljon egyeduralkodóvá. Ekkora áldozathozatal egy kitudja milyen következményekkel járó, garanciák nélküli formációért nem magyarázható semmilyen politikai egységgel vagy árokbetemetéssel.

A Most-Híd ideológiai vonala dominál

A dolog Sólymos László beszédét hallgatva még aggasztóbbnak tűnik. A sajtótájékoztatón egyszer sem hangzott el a Felvidék, keresztény vagy a nemzeti politizálás kifejezés, de a kellemetlen mellékízű jogállamiság és euroatlanti irányultság már igen. Nem a szavakban van a lényeg, hanem jövőbeli interpretációjuk és mai, alig leplezett jelentésük a fontos.

Sólymos egyértelműen kormányellenes beszédet mondott, ami önmagában nem lenne gond, hiszen ma mindenki a koronavírust meglovagolva akar feljebb jutni a preferencia-táblán. A Most-Híd elnöke azonban odáig ment, hogy az egész járványt mindenestül a kormány nyakába varrta. Amikor pedig egy pártalakulásról szóló sajtótájékoztatón ilyen kijelentések hangzanak el, azt általában a párt identitásával azonosítják. Főleg, ha egy olyan párt elnöke mondja ezt, amelynek tagjai a balliberális Pellegrini-féle Hlasnak gyűjtöttek aláírást a pártalapításhoz. Főleg úgy, hogy az elvileg legerősebb partner második embere (Berényi József) a szidalmazott kormányfőnek a nemzetiségi tanácsadója.

Libsi slágerek Sólymos retorikájában

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy miközben nemzeti-konzervatív jelszavakból egyet sem hallhattunk, a balliberális mainstream szlogenjeiból és kedvenc vesszőparipáiból nem is egy került elő.

Például a jogállamiság, ami egy most-hidas politikustól egyértelműen a nyugati értelmezést jelenti, és biztosan nem a Beneš-dekrétumok, vagy Preambulum és korrupció miatt aggodalmaskodik. Főleg úgy, hogy a jogállamiság szlovákiai válságának négy évig Sólymos maga is aktív hozzájárulója volt a Fico- majd a Pellegrini-kormány minisztereként.

Elhangzott a nyugati, euroatlanti irányultság is. Sólymos kerek perec kijelentette, hogy az új párt semmilyen körülmények között nem tenné kockára Szlovákia nyugati orientációját. Ez az elég egyértelmű kijelentés akár azt is jelentheti, hogy a Szövetség sosem tenné kockára keleti vakcinák vásárlásával Szlovákia nyugati orientációját.

Mit várhatunk majd tőle, ha a kárpátaljai magyarokat a jelenleginél is keményebben kezdik üldözni Ukrajnában? A szövetség nem fog állást foglalni a kérdésben, mert félni fog, hogy megkérdőjeleződik Szlovákia külpolitikai irányultsága? Vagy kormánypozícióból nem fog kiállni a magyar kormány mellett, esetleg épp hogy ellene fog fellépni?

Sólymos szavai arra utalnak, hogy ha egyszer a Szövetség valamilyen csoda folytán kormányra kerülne, akár a Magyarországot jogállamiság miatt bíráló, magyar kisebbségnek hátat fordító liberális politika mellett foglal majd állást.

Még ha mindezt később meg is próbálják letagadni, az vitathatatlan, hogy a Most-Híd egyértelmű értékek mentén foglalt állást, míg az MKP nem. A „politikai stabilitást” kínáló „megbízható partner” szöveg pedig a korábbi tapasztalatokból kiindulva azt jelenti, hogy a magyar kulcskérdéseket (oktatásügy, autonómia, közigazgatási rendszer, Beneš-dekrétumok) nem fogják feszegetni. A békés együttélés érdekében.

Mózes tökéletes párhuzamot vont

Mózes Szabolcs, az Összefogás elnöke, nagy valószínűséggel tudtán kívül rátapintott a lényegre, amikor beszédében azt mondta, hogy nem kompromisszum született, hanem kiegyezés. Ő arra akart utalni, hogy 1867 után az Osztrák-magyar Monarchiában sosem látott jólét köszöntött be.

Mózes téved, de az analógia mégis tökéletes. A szövetségkötés egy harmadik féllel szemben vagy egy cél érdekében történik. A kiegyezés azonban abból a kényszerű helyzetből adódik, hogy a szemben álló felek inkább leteszik a fegyvert, mert úgyis csak egymás felőrlésére lennének képesek, és a konfliktusnak nem lenne győztese. Legalábbis, ezt sikerült elhitetetni legalább az egyik féllel.

A példaként felhozott megállapodás folytatása ismert. Az 1867-es kiegyezés után nem egész egy emberöltővel kitört az első világháború, ami Magyarország brutális feldarabolásával ért véget. Mózes hasonlata azért is érdekes, mert az első világégés után a Magyar Királyság is „partnere”, az Osztrák Császárság miatt sodródott a megsemmisülés szélére.

Komjáthy Lóránt