Nyitókép: reprofoto (Fb-live)

 

Fura kormányválságon vagyunk túl, melynek eredménye egyetlen személycsere lett a kabinetben. Négy héten át tartó küzdelem úgy ért véget, hogy a progresszív, liberális erőtér lemondásra kényszerítette a szlovák miniszterelnököt.

 

Eduard Heger pénzügyminiszter helyét Igor Matovič veszi át, Heger helyére pedig Matovič ül. Ezen kívül minden más maradt a régiben. Krajčít és Krajniakot is hamarosan pótolják, a liberális, progresszív erőknek ennyi mintha elég is lett volna. Elhallgattak.

 

Valami nem stimmel

 hirdetes_810x300  

 

De valami nem ül itt a történetben, ezt próbáljuk meg most kibogozni.

 

Igor Matovič lemondásával egy tíz éves történet ér véget. Korábban, mint azt saját maga tervezte, ezért is viselte olyan nehezen a távozást. Nem, nem a funkcióhoz való ragaszkodásról van szó. Matovič teljesen másként gondolkodik, más mozgatja. Története jól ismert. Anno azért lépett be a politikába, hogy a maffiakormányt leváltsa. Mások számára elképzelhetetlen konfliktusokat és áldozatot vállalt ennek érdekében, sokszor elment a falig és még azon is túl. Ami nélkül nem lehetett volna leváltani a Fico-kormányt.

 

És végül sikerrel járt. Egy éve kormányt alakíthatott és úgy tűnt, minden sínen van. Csakhogy két dologra nem számított. Az egyik, hogy alig 1200 szavazat híján orra esik a parlamenti küszöbön a szlovák média kedvence, a Progresszív Szlovákia – Spolu, a másik pedig, hogy valódi kormányzásra sem lesz lehetőség, hiszen első naptól kezdve a koronavírus-járvány elleni küzdelem a meghatározó.

 

Amikor a maffia elleni harc sem elég

 

Matovič mégis megkezdte a maffiaállam ledöntését. Szabad kezet adva a rendőrségnek, leváltva az ügyészségek és rendőrség felső vezetését szemünk láttára vitték el bilincsben a maffiaállam eddigi prominenseit. És a hurok egyre csak szorul.

 

A médiának azonban nem ez volt a fontos.  Ők Matovič ellen lázadtak. Hogy miért? Értékrendbeli kérdések miatt. Szlovákiában a sajtó oligarchák és balliberális tulajdonosok kezében van (kivéve néhány médiumot), akik teljesen másként gondolkodnak alapvető kérdésekben, mint Matovič. Igen, Fico leváltására nem voltak képesek, de ha már ezt valaki megtette, arra onnantól kezdve nincs tovább szükség.

 

Megbocsáthatatlan hibái

 

Mert jobboldali, mert konzervatív, mert magyarbarát, mert hisz a V4-ekben, mert nem utasítja el kapásból a keletet csak azért, hogy a nyugatnak tetszelegjen. És igen, vannak hibái is.

 

Az ellene fellázadtak szerint ilyen értékrend megengedhetetlen egy alkotmányos többséggel rendelkező kormányfő számára, ezért mielőbb el kell tüntetni. Erről szólt lényegében az elmúlt egy év, mely négy hétig tartó kormányválságban csúcsosodott ki.

 

Király Zsolt: Matovič lemondott, a kormány folytatja – A koalíciós válság tanulságai

 

Progresszív-liberális erőtér

 

Tanulságként érdemes megjegyezni azt is, hogy mikor lendültek végső támadásra. Akkor amikor Szlovákia világelső volt az egy főre eső elhalálozások terén, ugyanakkor már látszott a fény az alagút végén. Matovič magyar segítséggel beszerezte a Szputnyikot, a járványkezelés eredményei pedig már kezdtek megmutatkozni. Ez volt az utolsó alkalom a progresszív-liberális erőtér számára, hogy leváltsák őt, a járvány legyőzése után ugyanis már sokkal nehezebb lenne bármilyen indokot találni.

 

Ha megnézzük az ellene felhozott „vádakat”, azonnal kiderül, hogy nevetségesek. Ilyen alapon ugyanis bármelyik kormányfőt bármikor le lehetne váltani, mert épp valakinek nem tetszik.

 

Az államfő, az SaS, a sajtó és a transzatlanti kapcsolatokban érdekelt Brüsszel-barát szereplők végül visszavonulásra kényszerítették Matovičot. Olyan abszurd állításokat is megengedve maguknak (DenníkN), hogy a maffiakormány korábbi miniszterelnöke, Peter Pellegrini is jobb lenne, mint Matovič. Itt válhatott világossá mindenki számára, mire is megy ki a játék.

 

Lemondott, hogy maradhasson

 

Matovič végül beadta a derekát, hogy küzdelme a maffiával szemben tovább folytatódhasson. Pellegrini visszatértével, előrehozott választásokkal ugyanis épp a tisztítótüzet oltották volna el egyesek.

 

Ezért is óriási áldozatvállalás az OĽaNO elnökétől a lemondása. Mert még mindig jobb egy Matovič a pénzügyminisztérium élén, és egy OĽaNO a kormányban, mint az előző maffiaidőszak klónjai a Bugár-Solymos félék értékrendjével. Az ő, elmúlt 30 év alatt elért „eredményeiket“ nyögjük ma is.

 

 

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

 

 

Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 73 olvasónak tetszik ez a cikk.