Nagy Olivér: Az igazi kérdések

Nyitókép: Szijjártó Péter Fb-oldala

A pénteken megjelent MagyarOK! nyilatkozat kapcsán sokféle kérdés merülhet fel  mindenkiben. Kik ők? Mire készülnek? Az igazi kérdések azonban a nyilatkozatban vannak. Vegyük alaposabban szemügyre a megfogalmazottakat. Tulajdonképpen mivel is szembesítenek bennünket a szerzők?

Már az első mondat is tényszerűen utal a jelenlegi helyzetre, amelyet a legutóbbi választási eredmények igazolnak.

Képesek ellátni a felvidéki magyarság képviseletét a jelenlegi pártok? Nem, mert nem szólítják meg választót. Az előző választások eredményei egyértelműek. A közvéleménykutatások eredményei pedig hibahatáron belül mozognak, és inkább vágyálmokat testesítenek meg.

   

Kudarcba fulladtak az egyesítési törekvések. Még a legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk az ellenkezőjét, hiszen olyan alapvető kérdésekben sincs konszenzus, mint a nemzeti színek használata, vagy a tárgyalási nyelv.

Teljesülnek a közösségünk valós igényei? Erre megint csak tagadó módban felelhetünk, mivel a magyar közösség tagjait erről még nem kérdezte meg senki.

A következő állítás tételesen felsorolja azokat a pártokat (MKP, Most-Híd, Összefogás, MKDSZ, MF . . . Szövetség?!), amelyek valamilyen oknál fogva nem érzik fontosnak azt, hogy legalább elvi, vagy erkölcsi szinten állást foglaljanak Magyarország mellett. Orbán Viktor miniszterelnök évek óta sorsdöntő csatákat vív Európa és azon belül a térségünk jövőjét meghatározó kérdésekben. A felsorolt pártok nem érzik fontosnak azt, hogy közérthető módon közvetítsék a nyilvánosság felé, hogy milyen jövőben érdekeltek? Egy másik ország területén élve nem fontos kimondani azt, hogy a Visegrádi Négyeket a térségünk szempontjából egy fontos érdekszövetségnek tartjuk, és ettől még nem vagyunk Brüsszel vagy a Nyugat ellenségei?

Ezek után elérkezünk a nyilatkozat talán legfájdalmasabb pontjához. Az utóbbi évtized magyar családpolitikája példátlan sikertörténet, amelyet leginkább a születések számának emelkedése igazol. Emellett olyan törvények is napvilágot látnak, amelyek átfogó módon tisztáznak alapvető kérdéseket. Az ellenérdekeltekre most nem térek ki. Azonban az mégis csak foglalkoztat, hogy Forró Krisztiánnak és a többi párt elnökének miért okoz gondot ezeknek az egyértelmű jogszabályoknak az értelmezése, a felkészült válaszadás az újságírói kérdésekre, és a Magyarország melletti tisztes kiállás? Miért nem lehet felvállalni ezt a szövetségesi viszonyt, amikor ugyanezt egy-egy Pozsonyba látogató magas szintű küldöttség minden alkalommal megteszi?

Két hét után az MKP végre állást foglalt a magyar pedofilellenes törvény ügyében

Közösségünk egyszerűen köszönettel tartozik a megítélt támogatásokért, a határon átívelő fejlesztésekért, amit azzal tetézhet, hogy a támogatottak nem élnek vissza az adományozó jóindulatával, hanem nemzetben gondolkodva és aszerint cselekedve élnek a lehetőségekkel.

A fentiek és a pénteki nyilatkozat egyértelműen arra utalnak, hogy itt az ideje végre az igazi kérdéseket feltenni és azokkal szembenézni: az üres, tartalom nélküli és hamis látszategység a fontos, mert úgy talán kijöhet a politikai matek? Vagy az elvi és gondolati egység, ami magától értetődően von egybe mindenkit? A „bejutni a parlamentbe, minden áron és mindegy hogyan”, s majd ott lesz valami? Vagy a „bejutni a parlamentbe, mert egy a látásunk, gondolatunk és tudjuk, mik a céljaink, s mit szeretnénk elérni”?

Csak alulról építkezve, a közösség valós érdekeit szem előtt tartva lehet visszaadni a kényszerpályára taszított – és lehetőség hiányában, vagy különböző összefonódások miatt túszként fogva tartott – felvidéki magyar választó kezébe a hatalmat, és a visszanyerni a bizalmát. Nem egyszerű feladat ez, de nem is lehetetlen. Szerintem erre mutatott rá a MagyarOK! nyilatkozata.

Nagy Olivér