Mede Géza: Hová, merre Rimaszombat?

Nyitókép: Körkép.sk

Rimaszombatban a történések eggyel nagyobb gyorsasági fokozatba váltottak. Erről tanúskodnak az elmúlt napok vezető hírei, miszerint le akarják csökkenteni a kórházi ellátás jelenlegi szintjét a városban és ide tartozik Šimko bejelentése, hogy kilép a Kotleba-párt parlamenti frakciójából. Minden arra vall, hogy kiverte a biztosítékot a város megalapításának 750. évfordulójára rendezett ünnepség is, amelynek a program szerint ígért színvonala a közösségi hálón olvasható vélemények szerint kritikán aluli.

Előrebocsátom, hogy jövőre helyhatósági és megyei választások lesznek és a jelek szerint a koalíció  sem tudja elkerülni a z előrehozott parlamenti választásokat. Azt várná az ember, hogy az illetékesek „értesítik a lakosságot”, hogy mindent megtesznek, hogy őket válassza meg a nép. Hogy ők azok, akik nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a város és vonzáskörzete boldoguljon. Hogy hozzuk már fel azt a Rimaszombatot – nem sokat, csak egy kicsit. Hogy csak egy kicsit is látszódjon, hogy a népért tesznek.

Harminc év után már illő lenne. Nem ezt teszik. Az illetékesek össze vannak zavarodva.

   

Mi a baj ezekkel a hírekkel?

Vegyük a kórházreformot, le akarják építeni kórházunkat. Egy tíztagú bizottság petíciót indított annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Rendben van, ez szükséges, valahogy el kell kezdeni a tiltakozást. De látni kell azt is, hogy csak ez nem elegendő a hatékony fellépéshez még helyi szinten sem. Az az érzése az embernek, mintha azt mondanák, no ezt letudtuk, megindítottuk a petíciót, a többi nem a mi dolgunk. Akkor kié? Juliskáé meg Jancsié? Nem akarok én bántani senkit, de talán még a polgármesterek se sajátították el az aláírásgyűjtés fontosságát. Sokszor, mintha csitítanák a felháborodott embereket. Akkor hogyan? Nagy a baj emberek, most dől el minden. Tessék lázadni kedves vezetők, harcolni, verekedni. Mik vagyunk mi itt? Barmok?

Nézzük meg Jozef Šimko kilépésének a hírét a LSNS parlamenti frakciójából. Hasznára van ez Rimaszombatnak, vagy inkább a kárára?

Nem árulok el titkot, Jozef Šimko megosztó személyiség. Kritikusai elsődlegesen mindig azt nehezményezték, hogy politikai pályafutása során már többször váltott „kabátot”. Az utóbbi időben mintha ez a tényező egy kicsit eltűnt volna Šimko megítéléséből, erre itt van. Itt van kiírva, majdhogynem az „égre”. Nincs olyan médiafelület Szlovákiában, amely erről nem vezércikkben írna.

Ez nem jó, ez most Rimaszombatnak nem hiányzott.

És persze ilyenkor előtérbe kerül a polgármester tevékenysége is. Az a tevékenység, amit a polgármestersége alatt végzett. Igen, a város szép lett. Ebben Šimkonak nagy érdemei vannak. Kurinc kiépítése, az utcák leaszfaltozása nagy fegyvertény. De a fönti baki megszólaltatja a népet arról is, ami nagyon hiányzik.

Mi hiányzik? Mi az, amit már rég meg kellett volna tenni?

Ide sorolható a volt megyeháza és a volt internátus üresen álló épületének a lepusztulása. Ide sorolható a bérlakások hiánya, az új lakásépítési felvonulási terület (IBV) megnyitásának halogatása Szobotkán. Ehelyett folyik a lakásépítkezés Kurinc térségében Rimajánosi kataszterében, ahol még a víztorony újjáépítését is a város állja.

Beszéd tárgya ilyenkor az is, mit tett Šimko a magyarság érdekében a városban. Igen. Ha szétszedjük ezt a kérdést, szomorú képet kapunk. Mit akartak megvalósítani a magyarok az ő polgármestersége alatt, ami az ő argumentációja és tevékenysége miatt elmaradt?

Ilyenek voltak:

• a Futball Akadémia, amire a Orbán Viktor 4,5 mil eurót akart adni. Nem kellett.
• az Arany János szobor a Tompa-térre, amire a rimaszombati magyarság 18 millió forintot intézett el Áder Jánosnál, Magyarország köztársasági elnökénél. Elvetették olyan indokkal, amit Šimko a kisujjával elintézett volna, ha akarja. Nem akarta.
• egy fémből készült csodaszarvas szobrot akart a magyarság elhelyezni a városban. Nem lehetett, annak ellenére, hogy a szobor már kész volt.

Nem elég?

Belehalt volna a rimaszombati vezetés, ha ezek a tervek, megvalósulnak? Persze meg kell mondani, hogy a magyarság vezetői se mindig húztak egyfelé. Fülbesúgós politikájukkal mintha azt mondták volna ki, hogy nem is nagyon kellenek ezek a dolgok nekünk. Megvagyunk mi enélkül is.

Ide tartozik még, hogy pár hete hagyta jóvá a régiófejlesztési minisztérium Rimaszombat városának és vonzáskörzetének stratégiai fejlesztési tervét a következő hét évre. A város vezetése a tervbe a járás északi területének a fejlesztését is beledolgozta, a déli részét nem. Elképesztő, felháborító dolognak tartjuk, olyannyira, hogy a Körkép.sk ennek a témának egy külön cikket fog szentelni a közeljövőben.

Legújabban nagy a felháborodás a városalapítás 750. évfordulója tiszteletére rendezendő ünnepség miatt. Az emberek többségükben összecsapott, színvonalon aluli rendezvénynek tartják. Olyannak, amin az látható, mintha teher lenne a vezetésnek, de „kipipáljuk, oszt baszta”. Azt mondják, hogy ettől még az 1971-ben (szociban) megrendezett 700. évfordulós rendezvény is színvonalasabb volt, nem is beszélve azokról a nagyszabású rendezvényekről, amelyeket a szomszédos fülekiek rendeztek az utóbbi hetekben. A nép azt mondja, hogy ég és föld a különbség.

Itt tartunk.

Tehát merre tovább Rimaszombat? Rimaszombat nem tudja, merre tovább. Rimaszombat össze van zavarodva.

Szeretnék viszont nekik egy tippet adni. Nem az én ötletem, nemrégiben egy általam igen tisztelt ismerősömtől tudom, megmondom őszintén, elsajátítottam:

A következő helyhatósági választásokon a rimaszombati szlovákság egymásnak fog feszülni. Az egyik oldalon Šimko, a másik oldalon a progresszív szlovák fiatalok csoportja. Mivel megítélésem szerint két egyforma nagyságú csoportról van szó, dönteni a magyarok fognak, vagy egyik, vagy másik javára. Minden arra vall, hogy a zászló Šimkonak áll, és nagyon magasan.

De.

Amennyiben a rimaszombati magyarság tudatosítja az érdekeit és el tud szakadni a Šimkohoz való már-már érzelmi kötődéstől, akkor jövőre Rimaszombatnak magyar polgármestere lehet. Minden tiszteletem mellett látni kell, hogy Šimko, aki nagyon sokat tett, már semmi újat nem hoz a városnak.

Ehhez persze még az is szükséges, hogy a magyarság találjon egy megfelelő személyt, olyat, akiben meg tudnak bízni, és ezt a személyt tudják támogatni. Sokan mondják, hogy nincs olyan a városban. Állítom, hogy van, csak elfogulatlanul szét kell nézni.

Mede Géza