Volodymyr, az ukrán taxis megmondja

Nyitókép: SITA/AP Photo/Efrem Lukatsky (illusztrációs felvétel)

Az alábbi beszélgetés pár napja zajlott le Pozsonyban, útban a repülőtérről szerkesztőségünkbe.

Mint az a beszállás után hamar kiderült, az egyébként nagyon tisztelettudó és szerény, két éve a megélhetés miatt nyugatra távozó ukrán Volodymyr utasai voltunk. Kihasználtuk hát az előttünk álló 12 percet az Opel Insigniában, hogy megtudjuk, hogy látja a háborút az egyik nálunk dolgozó, külföldre szakadt ukrán.

–      Mikor mentél el otthonról?

   

–      Már két éve, a munka miatt.

–      Honnan származol?

–      Melitopoltól nem messze, egy faluból.

–      Az hol van?

–      Zaporizsjai terület, Melitopol egy 150 ezres város. Jelenleg ott is harcok dúlnak.

–      Két éve Pozsonyban taxizol?

–      Nem, először Csehországban, majd Magyarországon éltem.

–      Miért álltál mindig tovább?

–      Csehországban jó volt, de lejárt a vízumom. Majd átmentem Magyarországra, ahol futár voltam, de a forintban kapott fizetésemből nem jöttem ki túl jól.

–      És itt, Pozsonyban mennyire vagy elégedett?

–      Nem panaszkodhatok. Itt is először futárként, este pedig taxisként kezdtem, de ma már csak taxizok.

–      Meg lehet ebből élni?

–      Meg! Igen. Van még egy kocsim, azzal az unokatestvérem jár.

–      Otthon mivel foglalkoztál?

–      Volt egy kis üzletem, sportboltom, de sokat elvitt az adó, járulék. Nehéz megélni Ukrajnában, magas a korrupció.

–      Az errefelé sem sokkal alacsonyabb…

–      Jó, de nálatok azért nem annyira durva, mint nálunk. Ukrajnában a politikusok ellopják a pénz 90 százalékát. Alig jut valami az embereknek.

–      És itt jobban kijössz?

–      Úgy ezer euró körül számolom.

–      A háborúhoz mit szólsz?

–      Szörnyű, nem kívánom senkinek.

–      Miért nem mentél haza harcolni?

–      Készültem, de akik nem voltak sorkatonák, azokat nem vették be automatikusan a hadseregbe. Így maradtam. A családomból azonban többen harcolnak.

–      Veszteségek is értek?

–      Szerencsére él mindenki, de gazdaságilag teljesen összeomlott minden.

–      Mi a véleményed Zelenskyről?

–      Ő egy jó államfő. Nagyon tetszik, ahogy kezeli a háborús helyzetet. Elégedett vagyok vele.

–      Színészként mennyire tudott felnőni a feladathoz?

–      Komoly korrupcióellenes programmal kampányolt, főleg ezért választották meg. De ahogy most helytáll, remélem, a háború után is marad, és rendbe tudja tenni az országot.

–      Te itt tervezel maradni Pozsonyban?

–      Nem, mindenképp hazamegyek, amint rendeződik kicsit a helyzet, és újrakezdhetem az életem.

Eddig tartott a rövid beszélgetés, amelyből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de mindenképp azt az érzetet keltette, hogy a jelenlegi háborús helyzetet egy átmeneti állapotnak éli meg Volodymyr.  Ahogy a közösségéről beszélt, érezhető, hogy egységesek, összefogtak és megvan bennük az elszántság, hogy hazatérjenek, és újjáépítsék az országot.

Király Zsolt