Micskó András: A békefenntartók felelőssége

Nyitókép: AP Photo/Rodrigo Abd, File

A Koninklijke Marechaussee neve nem cseng ismerősen a közép-európai fül számára. A KMar a holland hadsereg rendőri feladatokat is ellátó része, amolyan katonai rendészet, mely több tucat törvényszéki szakértő tisztet küldött Ukrajnába, az orosz háborús bűnök kivizsgálására.

A fiatalabbak talán nem is tudják, hogy az ukrajnai nem az első háború Európában a második világháború óta. A kilencvenes évek elején, a Szovjet blokk felbomlása idején az alig hetven évvel korábban összerakott Jugoszláv Királyság darabjaira hullott. Az utódállamok közt kiélesedő konfliktusok háborúhoz vezettek, melynek brutális csúcspontja srebrenicai mészárlás néven vonult be a történelembe.

A holland békefenntartók inkább félreálltak

   

Az ENSZ égisze alatt békefenntartó csapatok vonultak be Boszniába, ahol az 1993. április 16-i határozat szerint – öt másik boszniai várossal együtt – védett övezetté nyilvánították Srebrenicát. Ettől kezdve a hely 850 holland békefenntartó védelme alatt állt, így a környék rettegő lakossága ide menekült az atrocitások elől. Amikor két hónappal később Ratko Mladić csapatai körülzárták a várost, Thomas Jakob Peter Karremans ezredes, a holland Dutchbat III egység parancsnoka tehetetlennek bizonyult. Mladić ellentmondást nem tűrő meghívására – néhány fröccs elfogyasztása közben beszélgettek– megállapították, hogy mennyire értelmetlen volna itt őnekik esetleg fegyveresen is összekülönbözniük.

Megfogadták Mladić tanácsát, és félreálltak. Pontosan tudták, mi történik. Karremans többször jelezte parancsnokainak, hogy mi készül. Végignézték, ahogy a szerbek kiválogatják azt a 8372 muszlim férfit és fiút a nők és a gyerekek közül, összeszednek mindenkit 15 és 65 év között, akiket aztán néhány kilométerrel odébb kegyetlenül kivégeztek.

Felelősségük: 10 százalék

A srebrenicai mészárlás ügyében nemzetközi bíróság alakult, ahol a tetteseket elítélték. Akik még élnek közülük, ma is börtönben vannak. Mind szerbek. A hollandok felelősségét senki nem vizsgálta. Volna, ha a meggyilkoltak hozzátartozói nem indítanak magánvádas eljárást ügyükben. A tárgyalást holland bíróság előtt folytatták le, mely megállapította, hogy a holland békefenntartók 10%-ban felelősek a történtekért.

Az elsőfokú ítélet szerint még 30%-ban, de a tekintetes fellebbviteli bíróság szerint csak 10%-ban. És pont. Hogy melyik 10 százalékban, azt nem tudjuk. Hogy mit jelent ez, azt sem. Hogy minden tizedik áldozatért felelősek, vagy hogy a teherautók útjának csak 10%-át látták, esetleg csak 837 embert vettek észre – nem tudjuk. Az biztos, mert a bíróság megállapította, hogy “Megfosztották őket annak az esélyétől, hogy ne kerüljenek a boszniai szerb erők kezére”. De mivel csak 10 az a százalék, így a hozzátartozók – természetesen – csak néhány ezer EUR kártérítésre jogosultak. Mert ötvenezerezer 10%-a ötezer.

A háborús a legrettenetesebb dolog

Hát, most ezeknek KMar-os holland vitézeknek azért könnyebb dolguk lesz! Az EU és a NATO biztos, hogy nem választana senki alkalmatlant egy ilyen feladatra. Alkalmasságukat már bizonyították, szakértelmükhöz kétség sem fér. Ráadásul nem kell nekik orosz tábornokokkal kvaterkázni, s nem kell dönteni nehéz helyzetekben sem: csak megtekintik az ukrán kollégák által összegyűjtött bizonyítékokat – szakértő szemmel – és megállapítják a verdiktet. Az oroszok a bűnösök, 100%-ban.

A háborús bűnösök  felelőssége egyértelmű, vétkük az embertelenség. A békefenntartók felelőssége pedig embernek maradni az emberetelenségben.

Mert a háború a legrettenetesebb dolog, amit csak ember átélhet. És ez száz százalék.

Micskó András