Nyitókép: pxhere.com

 

Bízom benne, hogy Veronika Remišová, a Za ľudí elnöke, miniszterelnök-helyettes azon bejelentése, miszerint segíteni kell az embereket abban, hogy ne féljenek családot alapítani, mert a gyerek Szlovákia sikeres jövőjének a záloga, nem fullad bele abba a „nagyszabású“ családi pótlék emelésbe, aminek a végösszege július elsejétől harminc euró lesz.
S mielőtt bárki, aki esetleg még nem hallott az emelésről felhördülne, gondoljon Matovič „felelősségteljes“ hozzáállására, majd kijelentésére, hogy ahhoz, hogy emelni tudjanak, az állam saját magán húzta, húzza be a derékszíjat. Ha lenne kedvem hozzá, most nevetnék egy jó  nagyot.

 

Bevallom, jómagam mindig örömmel nézek szét például egy anyaországi szálloda éttermében, vagy az utcán sétálgató tömegen, és boldogan jegyzem meg, hogy „jé, mennyi CSOK család!“ Magyarországon többségében azok a fiatalok mernek családot alapítani, több gyermeket vállalni, akik élnek az állami támogatás lehetőségével. Nálunk ilyen nincs. De ne sírjunk,  két pár zokni árával emelkedik a pótlék a családoknak.  Lehet szidni, becsmérelni egy rendszert, de ahol gyakori a gyermekáldás, ott tényleg nevezhetjük azt a sikeres jövő zálogának. 

 

Manapság semmi nem biztos.  Legfőképpen a megélhetés nem az. Sajnos nem merek árjóslásokba bonyolódni, de ma azt látom, hogy a gazdaság nyakán egyre jobban feszül a hurok. Nesze neked harminc euró…nesze neked tizenharmadik nyugdíj! A gabona ára is az egekben, a kukorica például 2012 augusztusa óta nem volt ilyen drága, mint most. S ez ugye magával hozza az árak drasztikus emelését az élelmiszerpiacon.

 

 hirdetes_810x300  

Lehangoló és kétségbeejtő. A kis keresetből élőknek, a kisnyugdíjasoknak, a gyermekgondozási segélyen élőknek, vagy akár azoknak is, akik rettegnek a létszámleépítések, leállások  miatt. S nem is alaptalanul. Nézzük a földgáz körüli gondokat. Ha elcsukják a csapot, leáll a gazdaság. Ahhoz is közelebb kerülünk,  hogy tényleg nagykabátban vészeljük át a telet. Nem, nem az utcán sétálva, hanem például TV nézés közben.

 

Persze, csak ha kering majd áram a vezetékben. Egyre közelebb kerülünk majd ahhoz is, hogy a pincében, vagy a kamrában megőrzött és most leporolt régi sparhelten főzzük meg az ebédünket – ami remélhetőleg nem kőleves lesz -, miután rőzsét gyűjtöttünk az erdőben.  Mert fára nem biztos, hogy futja majd.

 

Bár nem vagyok fennkölt hangulatban, erről most mégis egy vicc jutott az eszembe, mégpedig az, amikor az ifjú feleség pironkodva vallotta be a férjének, hogy nem tud főzni. A férfi erre csak annyit mondott, „ne aggódj drágám, semmi baj, mert úgy sem lesz miből.“ 

 

Bajok vannak a cementgyártással is. Vagyis a szénszállítókkal. A csehek és a lengyelek nem tudják teljesíteni, amit ígértek, s ha ez így marad, két cementgyárat is be kell zárni, pedig lenne a cementre bőven kereslet. Vagyis az építkezés is a béka feneke alá kerül, pedig az újépítésű lakások népszerűsége töretlen.  Az ingatlanok árai viszont szintén az egekben, s „ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg?” A már lefoglalt lakásokról sorra mondanak le mindazok, akiknek a pénztárcájukat nem kímélte a gazdasági válság. Ja, hogy lehet kölcsönt is felvenni, ha állandó munkájuk van?

 

Igen, valóban, de akkor a mai árak mellett az átlagember bevállalja azt is, hogy még töpörödött, hajlott hátú, botra támaszkodó vénségként sem jut pénz a kirándulásra, de elmarad az időközben leamortizálódott lakásuk felújítása is, és talán azt is vállalja ezzel, hogy egy életen át hallgathatja gyermeke kirohanásait, hogy anyagi okok miatt nem mehetett egyetemre, s ezért a kétkezi munkával véresre-kérgesre dolgozza a tenyerét.  

 

Beszélhetünk arról is, hogy vannak olyan éttermek, ahol a menü ára már most meghaladja a hét eurót. Akkor számoljunk. Ha valaki a kisnyugdíjából, a három-négy eurós órabéréből, vagy a gyesből kifizeti a rezsiköltséget, gyógyszereit, pelenkát, a maradékból, vagyis napi két-három euróból „kényeztetheti” magát. Már most borítékolható, hogy a többletsúllyal nem lesz problémája.

 

Az idősebb generáció egy része annak idején a rédliben héjában sült krumpli, valamint a vizes cukros kenyér majszolása után hálát adott az égieknek a fenséges lakomáért, de mit tesz majd a jólétbe született generáció? Mit tesz az átlagember, ha szelektálni lesz kénytelen a bevásárlólistát? 

 

Csak reménykedni lehet abban, hogy senkinek sem kell megtapasztalnia azt, amikor a gyertyafényes vacsora sem a romantikát szimbolizálja majd. 

 

Nagy Erika

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.