Nyitókép forrása: körkép.sk

 

A felvidéki magyar politika kátyúba került. 2020-ban a választók egyértelműen elmondták véleményüket a vegyespártról, és az akkori hárompárti közös listáról. Azóta eltelt két és fél év, a politikusaink pedig továbbra is tagadásban élnek. A Szövetség-Aliancia nem más, mint  egyoldalú politikai válasz (de nem megoldás) arra a bizonyítványra, amit a választók kiállítottak.

 

A Gombaszögi Nyári Tábor közéleti beszélgetései után még biztosabb vagyok abban, hogy egy egész nemzeti közösséget kötnek gúzsba és bénítanak meg lejárt szavatosságú, vízió nélküli politikusok, akik most próbálják saját magukat újrafelfedezni. Iszonyatos energia és méregdrága idő megy el olyan jobb helyeken triviális kérdésekre, hogy a Szövetség-Aliancia konzervatív-e, és ha nem, vegyes-e, de ha az sem, akkor micsoda, és hova fog állni mikor kényelmetlen, de kulcsfontosságú nemzeti kérdésben kell döntenie?

 

Lekéssük a saját paradigmaváltásunkat. A vita lényegében arról szól, hogy ki mennyi pénzt kap, nem kap, hogyan kellene elkölteni, ki tudná azt jobban felhasználni, stb. Aki ott volt az MKP „hőskorában”, az visszavágyik oda, aki nem volt ott, ugyanarra vágyik, mert sajnálja, hogy generációja lemaradt. A fiatalok tudják, hogy valami mást kellene, valahogy máshogy kellene csinálni, de nem találják a perspektívát.

 

 hirdetes_810x300  

Mert ha pénzt akarok osztani, akkor kormányba kell kerülni, ha kormányozni akarok, akkor szalonképesnek kell lennem a többi szlovák párt szemében, de ha szalonképes vagyok, le kell mondanom azokról a célokról, amelyek miatt beszavaztak a parlamentbe. A 2020-as választások tökéletes alkalmat szolgáltattak volna arra, hogy az ördögi kört megtörjék. De nem éltek vele.

 

Újra kellett volna definiálni magunkat, kigyomlálni az olyan süketségeket, hogy ha mindenkinek megfelelünk, akkor bejutunk, és a bejutás önmagában megváltás. Hiába mondja a Szövetség-Aliancia elnöke, hogy a parlamentbe jutás nem cél, csak eszköz, mikor minden állásfoglalásával, minden semlegességével a Szövetség-Aliancia folyamatosan azt jelzi, hogy a bejutásnál többet nem tud és nem akar kínálni.

 

És miközben nem csak a politikusok, de egész platformok, sőt pártok is azt találgatják, hol a helyük a politikai táplálékláncban, a közösségnek kulcsfontosságú kihívásokra kell választ adnia. Háború, szlovák-magyar hullámzó kapcsolatok, embertpróbáló infláció, energiaválság, uniós ámokfutás, és így tovább.

 

Ilyen helyzetben egy jól működő magyar párttól joggal várhatnánk el, hogy „rossz kormány, csúnya kormány, mert kimaradtunk belőle” narratívánál azért többet is fel tudjon mutatni. Többet annál is, hogy mindent a regionális választásokra tegyen fel, mert a Szövetség-Aliancia sikert akar, a siker pedig bizonyítékként lenne eladva a sokszínű ideológiai kavalkád életképességére. De ez öncélú, mert megint csak arról szól, hogy a párt minek látszik, képviselői mit tudnak majd mondani a sajtó előtt. Ez akkor lenne elégséges, ha békeidőket írnánk, és lenne még a közszereplőknek hitele a választók előtt. És főleg, lenne idő marketinggel foglalkozni a gyakorlati problémák helyett. De jelenleg ez nem elegendő.

 

A legfőbb probléma az, hogy a jelenlegi helyzet gáncsolja a felvidéki magyar közösség önszerveződését. Mert mindenki arra vár, hogy a Szövetségen belül eldöntsék, kik ők, mik ők, mi lesz az MKP-Most befagyott konfliktus végkifejlete, vagy arra, hogy Gyimesi OĽANO-s marad-e vagy sem. Egy normális társadalomban gombamódra szaporodnának az EU ostoba lépéseit és a szlovák kormány egy részének háborús retorikáját bíráló pártok és politikusok, egymásra licitálva a lájkvadász kijelentéseket. Mert ugye, ez a politikai PR része. Ehelyett a felvidéki magyar politika kínálatban, vízióban és témákban is kicsi akar maradni, jól érzi magát színtelen, szagtalan buborékjában.

 

Mert amíg kicsi, addig saját magán túlra mutató kérdésekkel nem kell foglalkoznia. Addig elég, ha a kisebbségi lét zéró felelősségével és a megmaradásról szóló klisék minimumelvárásával foglalkozik (azt is rosszul és mexikói szappanopera színvonalán). A mai felvidéki közélet univerzumában a gyengeséget jogsértésnek hívják, a lustaságot forráshiánynak, a jövőkép nélküliséget pedig koalíciós potenciálnak nevezik. És közben a háttérben arról megy a vita, hogy megmaradni akaró magyar nemzetrészként szeretnénk alanyi jogon forrásokat kapni (amit a politikai csoport egyik fele üdvözölne, a másik viszont kimaradna belőle, így ellenzi), vagy pedig felvidéki magyarként, akár más nemzetiségekkel kibővülve követeljünk forrásokat a közösből (amelynek osztásában meg a másik oldal lenne érdekelt, míg az első oldal – mivel kimaradna belőle – ellenzi).

 

A fent vázolt helyzet tarthatatlan, káros, és működésképtelen, mert a felvidéki magyarság egy közép-európai nemzet része, amely helyzeténél és tehetségénél fogva folyamatosan az események sűrűjében van, és abban aktívan részt vállal – mert mást nem is tehet.

 

Továbbra is meggyőződésem, hogy nem a nyelvi vagy kulturális asszimiláció jelenti ránk nézve a legnagyobb fenyegetést. Elszlovákosodásunk a közélet színvonalán érhető tetten leginkább, és félő, hogy nemzeti identitásunkat, közösségi véleményünket olyan könnyen bocsátjuk majd áruba, ahogy azt a szlovák politikai elit teszi. És a végén hasonló szélkakasok leszünk a történelem forgatagában, mint ők maguk. Márpedig ez csak katasztrófához vezethet, hiszen a szlovák nemzet külföld felé tanúsított szolgalelkűségéért mindig ugyanazt kapta jutalmul, mint a magyarok rebellis természetük miatt büntetésül: még nagyobb elnyomást.

 

A jelenlegi állapot tehát törvényszerűen zsákutcába vezet. A legfőbb probléma mégis az, hogy túl sok erőt és energiát emészt fel amíg lehull a lepel. És miközben figyelmünket leköti az olcsó színdarab, a háttérben a liberális, magyarellenes erőtér szorgalmasan dolgozik alternatívákon, magyar közösséget megosztó stratégiákon. A közelgő helyhatósági választások eredménye pontosan erre fog emlékeztetni minket.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 19 olvasónak tetszik ez a cikk.