Nyitókép forrása: SITA/Branislav Bibel
Richard Sulík pénteken Juraj Krúpa ex-OĽaNO-s képviselővel tartott közös sajtótájékoztatóján világos jelét adta annak, hogy a legtöbbet akarja kisajtolni pártja javára ebből a kormányválságból. Amit a liberálisok csinálnak, az ámokfutás, de minden okuk megvan azt feltételezni, hogy nem jöhetnek ki belőle rosszul. Nézzük meg a lehetséges forgatókönyveket.
Az OĽANO meghátrál
Az egyik lehetőség, hogy az OĽANO ismét beadja a derekát. Például azért, mert így megmarad a kormány, és ott lehet a húsosfazéknál, mikor merítésre kerülnek az EU-tól kapott milliárdok. Ez azonban azt is jelenti, hogy középtávon a párt megsemmisül, a presztízsveszteség és a központi irányítás fellazulása miatt.
Sulíkék ellenben a legdominánsabb kormánypárttá nőhetik ki magukat 6,22 százalékos választási eredménnyel, feleannyi képviselővel mint amennyivel az OĽANO rendelkezik. Olyan párttá, amely bármikor bármilyen témában megzsarolhatja a koalíciós partnereket.
Sőt, az SaS igen nagy gyakorlatra tett szert más pártok képviselőinek beszervezésében, vélhetően az OĽANO megtört frakciójából sokan átigazolhatnának hozzá. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, nemcsak a mostani ultimátumot sikerül érvényre juttatniuk, de minden későbbi követelésük is probléma nélkül teljesülhet.
Az OĽANO megpróbálja a kisebbségi kormányzást
Ha az OĽANO megmakacsolja magát, az azt jelenti, hogy kisebbségi kormányzás jön, ami rendkívül nehézkes és sok vitával járó irányítást jelent. Sulíkék épp erre készülve sulykolják minden csatornán, hogy az OĽANO a fasisztákkal akar kormányozni. Erre hivatkozva aztán a nyugati liberális mainstream (tehát Sulílék szövetségesei) majd akadályozni fogják az uniós források merítését.
Ráadásul, Sulíkék igen kényelmes helyzetbe kerülnének, mert nem kéne a kormányban lenniük, mikor Európa és Szlovákia legdurvább energia- és gázválsága fog kibontakozni az idei télen. Ki tudja, mit hagy maga után Sulík, aki még a tárolók feltöltöttségi szintjéről is egyenes adásban hazudott.
Ilyen alapon Sulíkék tovább növelhetik majd az OĽANO rovására a népszerűségüket. Ez a forgatókönyv is nagy haszonnal kecsegtet esetükben…
Ügyvivő kormány
Előfordulhat, hogy a kormányzás megbénul, és ügyvivő kormányt neveznek ki. Mivel ez a kompetencia az államfő hatáskörébe tartozik, az államfő pedig leplezni sem akarja, hogy a progresszív-liberális csapatnak fúj a mérkőzéseken, borítékolható, hogy egy liberálisoktól hemzsegő ügyvivő kormány jönne létre. Például Sulíkkal a pénzügyminiszteri poszton, Kolíkovával az igazságügyi miniszteri poszton, és a most átvedlő Krúpával a védelmi tárca élén.
Ez sem új ötlet, hasonló célok motiválták a tavaly márciusi kormányválságot is.
Előrehozott választások
A játék ezen pontján van esély az SaS térdre kényszerítésére. Névleg a liberálisok számíthatnának arra, hogy a következő választások után az SaS a Progresívne Slovenskóval és a Hlasszal kormányoznak majd. Vagyis Sulíkék érezhetik úgy, hogy ez a forgatókönyv is megfelel nekik. A valóságban azonban az ellenkezője igaz.
Hiába szerepel látszólag jól a felméréseken az SaS, ez csak a liberális mainstream propaganda blöffje, amely segítene győzni az OĽANO-val szemben. De a tényleges választások ezeket a számokat aligha igazolnák. Egyszerűen azért, mert az SaS-re végérvényesen ráég a „kormányok pusztítója” bélyeg, és az emberek, különösen a Smer kormányai, a koronavírus és az energiaválság után nem szeretik az olyan pártokat, amelyeknél a választók manipulációjának szándéka ennyire szembeötlő. Márpedig az SaS-nél ez a helyzet.
Így, ha előrehozott választásokra kerülne sor, akkor az SaS valószínűleg hoppon maradna, és örülhet majd, ha a parlamenti küszöböt eléri. Persze ez is több dologtól függ.
Az egyik az, hogy mikor lesznek az előrehozott választások, és addig mi minden fog történni a közéletben, illetve a gazdaságban. Az embereket elvakíthatja a gázválság miatti düh, de azt nem fogják elfelejteni, mekkora felelőssége van az eseményekben az SaS-nek, Richard Sulík gazdasági miniszterlnek, és főleg Ivan Korčok külügyminszternek.
Az SaS bukása azonban nem jelenti azt, hogy az OĽANO vagy a többi kormánypárt a felszínen tud maradni. Nagyon sok múlik azon, milyen eredményeket tudnak felmutatni, és ellent tudnak-e állni a sajtó boszorkányüldözésének az előrehozott választásokig. Az időzítés kulcsfontosságú lesz.
Nincs esély konzervatív fordulatra
Ez azonban azt is jelenti, hogy jobboldali kormányra egyetlen forgatókönyv szerint sem számíthatunk. Sőt, ha az SaS bukik, akkor reálissá válik annak esélye, hogy „soft-baloldali” Hlas-Smer-Sme rodina koalíció alakul, annak minden árnyoldalával. Mivel a liberálisok eddig is megdolgoztak a korrupció elleni harc ellehetetlenítéséért, úgy vélem, ez a végkifejlet semmivel sem lesz rosszabb, mint egy magyargyűlölő balliberális Pellegrini-féle HLAS-SaS-PS koalíció.
Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Vörös Károly
2022. aug. 02. 10:15Drága cikkíró ! Vehetné a fáradságot, hogy ha már új kifejezést használ - "balliberáis"- legalább megnézné, hogy egyátalán milyen fából vaskarikát alkot, u.i a két irányzat homlokegyenest ellenkező. Bátorkodom csatolni az értelemző szótár ide vágó passzusát, megkérem, próbálja a jövőben mellőzni az effajta sületlenségeket. Nem akarom kioktatni, de nilyen alapon nyugodtan használhatja a fehér afro-amerikai kifejezést is. A baloldal, illetve baloldali politika jellemzője, hogy nagy hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, szemben a társadalmi hierarchiával, illetve egyenlőtlenséggel. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, és általában támogatja a kulturális sokszínűséget,[1] gazdaságilag pedig a nagyobb állami szerepvállalást. A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó. Az elnevezés az 1789-es francia forradalomra vezethető vissza, ahol az alkotmányozó Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quót) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime (régi rendszer) elvetői. Később a baloldal fogalma átalakult az új és régi rend képviselőinek a harcává, a munkásmozgalom osztályharcának megnevezésévé. A liberalizmus, más néven szabadelvűség, a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt. Gyökerei a 17–18. századra, a felvilágosodás idejére nyúlnak vissza. Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás és protekcionizmus. Az először Adam Smith által megfogalmazott gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabadkereskedelmet, klasszikusai hittek abban, hogy egy láthatatlan kéz spontán rendet alkot az eredendően széttartó egyéni szándékok és tettek szövevényéből, s a sok egyéni érdek végeredményben a közjó növekedéséhez vezet, feltéve, hogy a minimális információ és igazságszolgáltatás rendelkezésre áll mindenki számára, azaz senki sem lophat, vagy alkalmazhat kényszert másokkal szemben. A gazdasági liberalizmus a magántulajdonon és az egyének által kötött szerződéseken alapul. A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, vagy azon alapelv, miszerint az állam ne hatoljon az egyén magánéletébe. A liberalizmus különböző formái nagyon különböző politikai megoldásokat kínálhatnak, de néhány dologban általában egyetértenek, mint például a gondolkodás és szólás kiterjedt szabadságában, a jogállamban, a gondolatok szabad áramlásában, a magántulajdonban, a szabadpiacban, a kormányzat átláthatóságában, és - más ideológiákkal együtt - a szabad választásokban. A magyar nemzet polgárainak szabadságáért küzdő legnagyobb liberális hőseink: Kossuth Lajos és Deák Ferenc voltak. Sok belső egyet nem értés is van a liberalizmuson belül, különösen amikor a gazdasági és a szociális szabadság ütközik. A klasszikus liberalizmus hívei szerint az egyetlen igazi szabadság a kényszerektől való mentesség szabadsága. A liberalizmus minden formája a szabadságot védi, csak éppen mást és mást értenek szabadság alatt. Üdvözlettel
Petike
2022. aug. 06. 17:08végre értelmes hozzászolás
Atoszka
2022. aug. 02. 18:19Igaza van kedves Károly. Akkor legyen inkább marxista-progresszív…
Petike
2022. aug. 06. 17:10az SaS még véletlenul sem ballib hanem jobbkozép párt amely a liberális értékeket vállalja fel
Vörös Károly
2022. aug. 02. 19:12Úgy gondolom, a Hlas-Smer irányvonala nemigen nevezhető progresszívnek - inkább a visszarendeződésre ( a Fico-féle rabló-soviniszta rezsim visszaállítása ) irányul minden ténykedésük. Üdvözlettel
A kommenteket lezártuk.