Az új Visegrád és a nyugati szláv szövetség víziója irreális szlovák vágyálom

Nyitókép forrása: kiyv.ua

A Postoj konzervatív lapban megjelent írás tehát egy Lengyelország vezette nyugati szláv szövetségről és a szlovák külpolitika Varsóhoz hangolásáról értekezik. Az elképzelés egyetlen pozitívuma, hogy legalább vannak olyanok Szlovákiában, akiknek számít az ország jövője. Még ha el is szakadtak a valóságtól.

Ugyanakkor az írás épp a szlovák gondolkodás egysíkúságát és sztereotípiáit bizonyítja.

Először is, megint onnan közelítik meg a külpolitikai irányzék kérdését, hogy kihez kellene dörgölőzni. Ma Szlovákia egyértelműen az USA irányvonalát követi, másodsorban Németország a mérvadó. De voltak idők, amikor Németország volt a hangsúlyosabb, sőt, olyan is, amikor Oroszország, illetve ez utóbbi kettőnek a kombinációja.

   

Szlovákia garanciákat keres, mert történelmi tapasztalataiból kiindulva úgy véli, hogy mindig kell egy erős hatalom, mely szavatolja határait és puszta létét. Ma ez az EU és a NATO, egykor Moszkva volt.

A fő probléma ezzel az, hogy ez a felfogás abszolút prioritást élvez a szlovák politikacsinálásban. Anélkül, hogy egyáltalán vennék a fáradtságok, és készítenének egy listát arról, mi az, amit Szlovákia akar az élettől, a jövőtől, és hol vannak a vörös vonalak, amelyeket nem szeretne átlépni. Ebben az országban minden pénz kérdése, és nincs az a politikai öngyilkosság, amely ne lenne bevállalható néhány milliárd eurónyi uniós forrásért.

Ma azt látjuk, hogy Szlovákia Brüsszel és a Nyugat minden javaslatát látatlanban megszavazza, mert az a kivételes helyzet állt elő, hogy a külpolitikai irány egyértelműen nyugati-atlantista-globalista: Heger, Čaputová, Korčok, Naď.

Magyarok nélkül nem lett V4

Lengyelország felvetése Szlovákia új külpolitikai irányzékaként nem alaptalan elképzelés. Egy középhatalomról van szó, amelytől a nyugati elemzők azt várják, hogy a kontinentális Európa legnagyobb erejévé növi ki magát a következők harminc évben. Gazdasága erős, politikai elképzelései határozottak.

Ugyanakkor Lengyelország súlyának egy jelentős része geopolitikai kölcsön. Az orosz energiafüggőségtől valóban megszabadultak, ahogy azt a Postoj írja, de helyette fokozott amerikai függőség alakult ki. Ha jobban megnézzük a lengyel belpolitika elmúlt tíz évét, akkor azt látjuk, hogy egy németorientált liberális és egy Amerika-orientált konzervatív erőtér között folyt és folyik a versengés. És ez kevés a stabilitáshoz.

Már az is elég nevetséges, hogy a Kárpát-medencében élő szlovákságot Kárpát-medencén kívüli népek szövetségében akarják látni az illető újságírók (és egyébként a szlovák politika apraja-nagyja). Nyilvánvaló történelmi előítéletek vezérlik azt a felfogást is, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő politikája gyengítette meg a V4-et, és ezért azt le kell redukálni V3-ra. Pedig Orbán Viktor nélkül a V4-et épp Pozsony szélkakaspolitikája vitte volna zátonyra.

Szlovák konzervatív újságírók magyarok nélküli nyugati szláv szövetséggé alakítanák a V4-et

Szelektív hallás

A Postoj újságírói elfeledkeztek arról, hogy Orbán Viktor politikája fejlesztette a visegrádi szövetséget olyan szintűvé, hogy egyáltalán megforduljon a szlovákok fejében, hogy érdemes részt venni benne. Most pedig azt az országot szorítanák ki belőle, aki nélkül nem is létezne!

A Postoj felrója Budapest Ukrajna-politikáját is. A szlovák közéletben napi szinten jelenik meg az a hazug állítás, hogy Magyarország Ukrajna-politikája merőben más, mint Lengyelországé, és hogy Magyarország nem bánná, ha Oroszország közvetlen szomszédja lenne. Legutóbb ezzel a liberális külügyi államtitkár, Martin Klus érvelt a vörös napilap magyar kiadásának nyilatkozva. Pedig ez is egy oltári hazugság.

Orbán Viktor tusványosi beszédében világosan elmondta, hogy a magyar és lengyel érdek egybeesik a tekintetben, hogy Magyarország sem akarja, hogy egy nagyhatalom közvetlen szomszédságába kerüljön.

Halkan hozzáteszem, hogy Magyarország nyilván azt sem akarja, hogy egy ellenséges, maffiaállam-szerű entitás szomszédságában találja magát, amely csapásmérő nyugati fegyverekkel rendelkezik és Budapestet tekinti a második számú főellenségnek.

Mindegy kit, csak a magyarokat ne

A Postoj cikkéből ismét megerősítést nyert, hogy a szlovák közélet egyetlen dologban biztos: nem akar magyar kötődéseket. Minden más képlékeny, legyen szó szlovák nemzeti identitásról, kultúrharcról, külpolitikáról vagy gazdaságpolitikáról. Jelenleg ott tartunk, hogy Szlovákia látószögében ott van Washington, Bécs, Prága, Berlin, Varsó, Kijev, de még Moszkva is, ugyanakkor a tekintete módszeresen elkerüli Budapestet. A gond az, hogy nem stratégiai megfontolásból, mert Pozsonynak jelenleg zéró stratégiai gondolkodása van. Nincsenek céljai, csak sodródik, alkalmazkodik, sodródik, alkalmazkodik, alamizsnát kér, megint sodródik.

Mielőtt a szlovákok piedesztálra emelnék Lengyelországot, érdemes azt is figyelembe venni, hogy Lengyelországot a Kárpátok a másik oldalról védik. Nekik Szlovákia megvédése/megmentése adott esetben nem lesz prioritás. Szemben a magyarokkal, ahol Magyarország megvédésének frontvonalai a Kárpátoknál kezdődnek.

Egyébiránt pedig, ha a szlovák nép anno nem a Magyar Királyságban, a kulturális és nyelvi értelemben más magyarokkal élt volna, valószínűleg feloldódott, felőrlődött volna a lengyelek és a csehek között…

Komjáthy Lóránt