Dupla rezsi, liberális ámokfutás – Soha nem volt még ekkora szükség egy valódi magyar nemzeti-konzervatív pártra a Felvidéken

Nyitókép forrása: SITA/Branislav Bibel

A szerkesztői munka egyik legnehezebb része, hogy akkor is észnél legyen az ember, amikor dőlnek a hazugságok a sajtótájékoztatón. Azért nehéz ez, mert képbe kell lenni az adott téma előéletével. Azok vannak helyzeti előnyben, akik nem azért vannak ott, hogy megtudják az igazat, hanem hogy egyik vagy másik politikus álláspontját „megfelelően” tálalják majd az embereknek – vagyis asszisztáljanak a hazugságnak. Pénteken eszméletlen hazugságokra derült fény, de a szlovák médiában ez még nem látszik. Ugyanis az elkövető a szent tehénként védett liberális gazdasági miniszter volt, vagyis az őt helyzetbe hozó mainstream szlovák sajtó bűnrészessé vált. Ez pedig kényelmetlen körülmény. Pedig ha folyamatában nézzük a történéseket, általában könnyű felismerni az ellentmondásokat.

Az év elején az energiaválság első hulláma miatt Matovič és Sulík energiaárbefagyasztást jelentett be. Aztán Matovič meg akarta adóztatni a villamosműveket, mert a cég a megszokott piaci ár többszörösét kereste.

40 euróért állítjuk elő, 500 euróért vásároljuk vissza

   

Tudniillik Szlovákia 40 eurós áron állít elő elektromos áramot (megawattóránként), amit aztán elad külföldre 60-80 euróért, majd visszavásárolja az éppen aktuális árakon. Ez tipikus gyarmati rendszer, hiszen a mohi atomerőművet mégiscsak az adófizetők pénzén építették és tartják fenn, de ezt most hagyjuk. A lényeg, hogy az energiaválság miatt az export és a visszavásárlás közötti árrés eszméletlenül nagyra nőtt a hazai cégek és háztartások kárára. Az oligarchák viszont kegyetlenül bekeresnek rajta. Matovič adóztatása tehát jogos lett volna. Sulík azonban lebeszélte róla.

Azt javasolta, hogy az OĽANO vonja vissza a különadó javaslatát, és ő ehelyett majd fix energiaárakat dolgoz ki a háztartásoknak. Mi lett belőle?

Tavasz óta semmit, de semmit sem dolgoztak ki rendesen, és nagyon úgy fest, hogy nem is akartak, nehogy letörjön az előre megkötött energia ára. Az árakat és mennyiségeket ugyanis előre kötik le. Ha a liberálisok már tavasszal vagy nyáron előrukkoltak volna egy árbefagyasztással, letörték volna a piaci árakat, ergo csökkent volna az oligarchák spekulációból származó bevétele. Ezért kivártak egészen addig, amikor az augusztus végén belengetett uniós intézkedések miatt már mindegy volt, nem volt értelme tovább húzni az időt, az árak nélkülük is lefelé fordultak, a spekulációnak (elvileg) vége lesz. Sulík persze a balhét nem akarta elvinni, ezért kormányválságot robbantott ki, lemondását pedig a lelepleződés idejére időzítette.

Gyarmati modell

Az egész kivitel-behozatal gyarmati modell a Smer (Hlas) kormányaihoz köthető. Csodálkozhatunk-e hát azon, hogy Fico és Sulík nemrég leültek a gazdasági minisztériumban átbeszélni az SaS által „kidolgozott” javaslatcsomagot?

És hogy ez mit tartalmaz jelenleg? Az önkormányzatok, iskolák, szociális intézmények, öregotthonok, óvodák maradnának kiszolgáltatva a piaci áraknak. Ahol nemrég egy megawattóra 1000 euró felett járt, a gáz terawattórája pedig az egy évvel ezelőtti ár 12-szeresét érte el.

A háztartások a villanyért az eddigi számlaérték dupláját fizetnék. Hogy az SaS benyalja magát az EU-nak, belefoglalta a németek által követelt 15 százalékos fogyasztáscsökkentést is. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Hasonló logika a gáznál is

Ma megawattóránként átlagosan 186 eurót fizetünk az áramért. A liberálisok elképzelése szerint a tavalyelőtti fogyasztásunk mennyiségének csak 85 százalékáig kapnánk az áramot jövőre a „kedvezményes” 281 euróért, ám az afölötti, 15 százaléknyi áramért már megawattóránként 904 eurót fizetnénk. Ha ezt összerakjuk, az jön ki, hogy ha csak annyi áramot fogyasztunk, mint a 2020-as évben, akkor 101 százalékkal fizetünk majd többet. Vagyis a duplájára emelkedik a havi cech. Mivel a fogyasztáscsökkentést kikényszeríteni áremeléssel a legegyszerűbb.

Hasonló logika mentén dolgoztak a gáznál is, ott az ár 55 százalékos emelésére kell számítani.

A cégek is kaphatnak majd kompenzációt. Nagyjából egy évvel a válság után, már ha lesz, amelyik addig még talpon marad. Gyönyörű logika, hiszen nyilván a közpénzekből tartalékot összeharácsoló oligarchák cégei maradnak majd csak talpon, hogy élvezzék a kompenzáció előnyeit…

Ezek a liberálisok

Történelmi hiba volt Matovičtól, hogy tavaly tavasszal nem vágta ki Sulíkot az összes léhűtőjével együtt a fenébe.

Hogy végül milyen árakat fognak bevezetni, azt nem lehet tudni. A két nagyobbik kormánypárt állítja, az SaS javaslata elfogadhatatlan. A sajtó viszont nem reagál. Valószínűleg próbálják majd mentegetni Sulíkot, és bevetik a „lebo Matovič” érveket. Vagy majd a lakosságot állítják be „energiával pazarló” csőcseléknek, ahogy azt egynémely balliberális lap gyakran megteszi.

És mit tesz a Szövetség-Aliancia? Sólymos László ex-most-hidas OT-elnök bemondta a tutit: a kormány keveset foglalkozik a klímaváltozással. Mondom magyarul: magasról tesz a választókra, csak a nyugati pénzosztók kegyét keresi, és ezzel jelezte, hogy a globalista-progresszív körök számolhatnak vele a politikai sakkjátszmában… Soha nem volt még szükség ennyire egy tökös magyar nemzeti-konzervatív pártra a Felvidéken, mint most.

Komjáthy Lóránt