Nyitókép: visegradpost.com

 

Francis Fukuyama 1992-ben tetszetős – globalista – elmélettel állt elő, amiben a világ új berendezkedését a liberális demokrácia immár akadálytalan és szükségszerű eluralkodásában jövendölte meg. Elhivatottsága a napokan Budapestre irányította Fukuyama urat, ahol a BUILDING SUSTAINABLE DEMOCRACIES – 2022 BUDAPEST rendezvényen vesz részt, egy globalista fórumon, a folyamatosan pocskondiázott magyar választók pénzén.

 

A megrendezéshez szükséges tízmilliókat és az előadók honoráriumát ugyanis Karácsony főpolgármester biztosítja a budapesti büdzséből. Fukuyama úr ma már korántsem egyszerű „író”, ahogy az előadásáról beszámoló egyik cikkben titulálják. Ellenkezőleg, saját meggyőződése aktív harcosa. Tagja annak az Action for Democracy nevű szervezetnek, amelyik a 2022. áprilisi magyaroroszági választáson „kinti magyarok és amerikaiak” 1.800.000.000 forintjával támogatta az antipatrióta és antiorbánista magyar ellenzéket.

 

 hirdetes_810x300  

 

 

 

Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy Fukuyama úr elképzelése téves. A rengeteg energia azonban, amit ennek megalkotására fordított, híressé és egyben elkötelezetté tette. Mint a fórumon tartott előadása tükrözi, véleményét a tények ellenére máig sem tudta levetkőzni – de ma már az energiabefektetés, azaz tanulás és az ebből származó ismeretek nélkül óhajt élni népszerűségével. Ez pedig súlyos tévedésekhez vezet.

 

Azt állítja: Az illiberális demokrácia lényege, hogy demokratikus felhatalmazással hogyan lehet lerombolni a liberális demokráciák liberális intézményeit.

 

Ezzel szemben a valóság az, hogy az illiberális demokrácia a programszerűen megfogalmazott lokális célokat a globális célok elé helyezi – szemben a liberális demokráciákkal, melyek ma magánhálózatok jól menedzselt tagjait választják vezetőkké, akik globális programot hajtanak végre, függetlenül azok választóikra gyakorolt következményeitől.

 

Azt állítja: A nyugati civilizáció alapja a keresztény kultúra – Fukuyama szerint az európaiság lényege pont a felvilágosodás, a kereszténység meghaladása, Orbán ezzel szemben a felvilágosodás előtti ideig megy vissza ideológiai alapkőért.

 

A valóság ezzel szemben az, hogy a felvilágosodás és a liberalizmus, azaz a cselekvő tolerancia (is) épp a kereszténység alapjain tudott megvalósulni, szemben minden más, akár teista gyakorlattal, melyek ezt a két értéket egyetlen esetben sem tudták egyesíteni. Ebből fakad minden „európai érték”, beleértve a demokráciát és a jogállamiságot.

 

Azt állítja: A magyar nemzeti identitás alapja az etnicitás – Fukuyama értelmezése szerint az orbáni identitás lényege a rassz, ez pedig nagyon veszélyes irányokba vezet. Fukuyama felemlegette a második világháború előtt és alatt Amerikába emigráló magyar zsidókat, akik tudásukkal így az Egyesült Államokat segítették, nem eredeti hazájukat, Magyarországot. Az író szerint Orbán a rasszelmélete azért is abszurd, mert Magyarország lakossága rendkívül kevert.

 

Ebben a pontban Fukuyama úr véleményét súlyos ismerethiánya már-már butasággá hatványozza. Magyarországon a polgárok között elenyésző a rasszista szemléletű, főképp az Egyesült Államokhoz, de egyes európai országokhoz viszonyítva. Azon túl, hogy a „magyar” népesség „kevert” voltával a lakosság 100%-a tisztában van, ennek egyik igen fontos oka éppen az, hogy Magyarország a rendszerváltás után nemcsak számot vetett a II. világháborúban elkövetett tévedéseivel és bűneivel, de azokért: bocsánatot is kért; lehetőségéhez mérten életjáradékot folyósított; nyugdíjat, kárpótlást fizetett. Iskoláiban tanítja a holokausztot, arra emlékpapot szentelt. Zsidó honfitársaink egykori elüldözését mélyen fájlalja, a jelen magyar zsidóságnak pedig zavartalan és kiemelkedően biztonságos életet garantál. Az ezekről szóló törvényeket és rendelkezéseket pedig rendre jobboldali és szinte sohasem globalista kormányok hozták.

 

Azt állítja: Orbán protekcionista gazdaságpolitikája (szavai szerint gazdasági naciunalizmus) az etatista államszervezéssel sok szempontból sikeresebb tudott lenni, mint a jobboldal korábbi neoliberális gazdasági programjai a filozófus szerint. Emiatt Orbán modellje ma már az amerikai republikánusok egy részének is nagyon tetszik, így közülük is egyre többen hasonló, protekcionista gazdaságpolitika hívei.

 

Ezzel szemben a valóság az, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező államok, újabban a multinacionális vállalatok (és a globalista Fukuyama) pontosan azért kritizálják a protekcionista gazdaságpolitikát, mert az korlátozza őket a profitmaximalizálásban – amit kitelepített termeléssel, ehhez kapcsolódó alacsony fizetésekkel, internacionális adóelkerüléssel és gátlástalan brain drainnel érnek el. Ezek célja épp a költségek csökkentése, ami a polgárok elszegényedéséhez vezet ami csakis etatista eszközökkel kellensúlyozható – ha egyáltalán.

 

A republikánusok azonban nem elsősorban emiatt, hanem a globalista elképzelésekkel homlokegyenest szemben álló családpolitikája miatt támogatják az „orbáni modellt”.

 

Azt állítja: A jobboldali vezetők Trumptól (Orbánon át) Le Penig azért szeretik Putyint, mert felnéznek az abszolút hatalmára, arra, hogy nincs alávetve a bíróságoknak és a fékek és ellensúlyok rendszerének.

 

Ezzel szemben a valóság az, hogy Orbán és kortársai igen valóságos kockázatot vállalva bontották le a szovjet parancsuralmi tömböt (épp amikor Fukuyama úr e tényből kiindulva az egypólusú világot uraló USA langymeleg nyugalmában híres könyvét gondolkozta össze).

 

Az a pragmatizmus pedig, amit Fukuyama a globális érdekekhez igazodva antidemokratikus ízű szlogeneket pufogtatva „felnézésként” aposztrofál, tűpontosan az a kommunikációs eszköz, mellyel az újabban már-már kíméletlen globalista (itt: Egyesült Európa-párti) hatalom el próbálja lehetetleníteni a lokális érdekek és közösségek képviseletét, s amiben leghatékonyabb eszköze az a média, mellyel a következményeket és költségeket viselő polgárok ellenállás nélkül telhetők a vágóhídra PC gondolatok felé.

 

Micskó András

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 18 olvasónak tetszik ez a cikk.