Micskó András: Szabad médiát a németeknek!

Nyitókép: berliner-zeitung.de

Vihar Európa felett címmel rendhagyó beszélgetésen vett részt Orbán Viktor Berlinben. A miniszterelnök két politikai lap, a Cicero és a Berliner Zeitung főszerkesztőjével (Alexander Marguier), illetve tulajdonosával (Holger Friedrich) ült asztalhoz. Az eseményre nem stúdióban, hanem egy előadóteremben került sor, ahol többszáz néző is helyet kapott. Az interjú szokatlan légkörben folyt, a kérdezők ugyanis kínosan ügyeltek arra, hogy kívül maradjanak a saját maguk kezdeményezte beszélgetésen.

Steril, érzelemmentes kérdések – és orbáni válaszok. A nézőpontok különbözősége nemcsak ebben a jelzésszintű elkülönülésben volt tetten érhető, olykor – kizökkenve a válaszokra egyáltalán nem reagáló kérdésfelolvasói szerepből – a szerkesztő urak olykor saját woke-konform példáikkal erősítették officiális álláspontjukat. A beszélgetést bárki meghallgathatja az interneten.

   

A tájékozott európai polgár ezen egy cseppet sem csodálkozik. Annál inkább azon, hogyan reagált a közönség Orbán Németországban ismeretlen gondolataira. A többször hallható taps, ami szöges ellentétben állt a riporterek sugallta „helyes” viselkedéssel, miszerint még elmosolyodni sem volt ildomos, először akkor csattant fel, amikor a miniszterelnök a béketárgyalásokat sürgette. Majd minden fontos kérdésben, amiben Magyarország szemben áll az unióval: amikor Amerika és az elnökük alkalmatlanságáról beszélt, ami akadályozza a háború megszüntetését; amikor a konzervatív értékekről gondolkodott, amik már csak Kelet-Európában „szalonképesek”; amikor az európai szabadság fogalmát a nemzeti szuverenitással kötötte össze – szemben a föderalista gondolattal. De jelenlévők mellett az elmúlt napokban többszázan szóltak hozzá világhálón terjedő beszélgetéshez. Orbánra nézve negatív tartalmú kommentet gyakorlatilag csak a Facebookon találunk, a Youtube-on, ahol a kommentelők vélhetőleg végig is nézték azt, amiről írtak, szinte nincs ilyen. Ami Orbánra nézve hízelgő, az olvasó számára elgondolkodtató.

A német kommentelők között gyakori a

„Csodálatos ötlet Cicero és BZ! Igazán világos, érthető, értelmes és jól megindokolt szavak Orbán úrtól. A moderátorok is lehetővé teszik a nyílt beszélgetést, köszönjük!”

-típusú hozzászólás. Amitől ugyan lehet igaz a vád, hogy Magyarországon elnyomják az ellenzéki (=mainstream) médiumokat, de azonnal felvetődik, hogy nincs-e ez Németországban ugyanígy, csak fordítva! Ugyan mi más lehet magyarázat a köszönetre, hogy a beszélgetés „nyílt”?

Ezt a véleményt erősítik tovább az ilyenek:

„Interjú Orbánnal, anélkül, hogy osztályoznák, mit gondoljak a kijelentéseiről. Tetszik!”

„Orbán úr nagyon okos, diplomatikus, higgadt politikus. Eddig teljesen negatív képem volt róla, köszönhetően a médiakultúránknak…”

Mert, amint mások mondják, Orbán – és nyilván a mainstreammel szemben álló többiek – véleményét csak másodkézből lehet megismerni, kiragadott részletekben, sommás újságírói megállapításokban.

„Feltartott hüvelykujj Orbánért. A Berliner Zeitung bátorságáért, hogy interjút készítsen Orbánnal, ami nem magától értetődő, tekintettel a többi média Orbán elleni gyűlöletére és agitációjára. Lefordított hüvelykujj az interjúkészítők azon kísérleteiért, hogy Orbánt pontosan abba a sarokba szorítsák, ahová a többi média megpróbálja betenni. Mindenekelőtt Mr. Friedrich tűnik számomra attitűd[báb]újságírónak, és láthatóan szereti magát hallani beszélni.”

„Orbán Viktor úr nagyon jó interjút adott! De nem bírom, ha egy újságíró arrogáns, önelégült és túl sok a fizetése. Hadd csináljanak újra értelmes emberek újságírást!”

„Köszönöm a fordítást. Ez az első alkalom, hogy vágatlanul hallgathatom Orbán urat. Most már értem a magyarokat, akik ezt az úriembert választották elnöknek. Ez egy igazi európai! ? ️”

„Ez az első alkalom, hogy Orbán urat hallom beszélni, és úgy gondolom, jó, hogy a német képviselők erőfeszítéseket tettek ennek a beszélgetésnek a megvalósítására. Amit azonban én személy szerint még fontosabbnak tartok, az az, hogy megjegyzem, itt egy olyan politikusról van szó, aki nem bújik kifogások mögé, és nem is próbálkozik semmilyen fehérre meszeléssel. Nagyon komolyan veszi a hivatalát és az ezzel járó felelősséget, amit német állampolgárként nem ismerek. Amit mond, az biztosan nem felel meg annak a vonalnak, amelyet Németországban egyedüli helyesként terjesztenek. Véleményem szerint, amit Orbán úr képvisel, azt reálpolitikának nevezik, és kevés elítélendőt látok benne. Köszönöm ezt az interjút a két formátumnak, a Cicero-nak és a Berliner Zeitung-nak, nem találsz ilyesmit a kényszerfinanszírozott rádióban.”

A másik kommenttípus Orbán képességeit méltatja.

„Magyarországnak szerencséje van, hogy ilyen egyértelmű ember áll az élén!!! EZ ÍGY ÉS CSAK ÍGY LEHET HELYES!!!”

„Szeretem az ilyen beszélgetéseket, ahol a vendég intellektuálisan felülmúlja az újságírókat.”

„Szenzációs, ahogy Orbán úr kifogta a szelet kettejük [a kérdezők] vitorlájából. Különösen a Cicero ura abszolút rosszabb, mint elődei, és ilyenformán teljesen védtelen. Látni lehetett, hogy a kérdéseire adott pozitív válaszok szinte fájdalmat okoztak neki.”

„Köszönet Orbánnak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik először néznek az embereire! Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem európai!”

„Valahogy sokkal okosabb, mint bármely más európai politikus.”

„. Nagyon lenyűgöző… hihető… az országát képviseli. Nincs multikulturalizmus. Nagyon nyitott, világos bölcs vélemény…”

„Hú… Nem tudtam, hogy vannak ilyen politikusok az EU-ban. Tisztelet ?”

„A média eddig negatív képet festett Orbánról. De most teljesen megváltozott a véleményem. Orbán jó politikus, és kiáll hazája mellett.”

Megint mások – nem kevesen – azon keseregnek, hogy a németeket nem képviselik politikusaik.

„Európa egyik legintelligensebb politikusa. Valami ilyesmi teljesen hiányzik a német kormány politikájából.”

„Ahogy Egon Bahr mondta: Amikor a politikusok elkezdenek az értékekről fecsegni, el kell hagyni a termet. Orbán úrnak teljesen igaza van a maga szempontjából, és gondol a népére, a [mi] karaktereinket egyáltalán nem érdekli a saját népük, ahogy azt „külügyminiszterünk” nemrég megmondta.”

„Őszintén be kell vallanom, hogy soha nem néztem vagy hallgattam meg kétszer egymás után egy politikussal készült interjút, minden válasszal egyetértve, mint ezt… Orbán úrnak :D. Németországnak VÉGRE szüksége van egy olyan politikusra, mint te, de sajnos erről még csak nem is álmodhatunk ebben az elveszett országban!!!!!”

„Orbán Viktor egyértelműen a kancellárom lenne!”

Orbán a beszélgetésben többször sürgette a békét, a tárgyalásokat.

„Én is a béke oldalán állok. Tiszteld Orbán urat! Értékközösség, ha ezt hallom…!! Megdöbbentő, hogy Orbán urat nem hallgatják meg jobban az EU-ban. De Brüsszel egyszerűen inkompetens!!”

„Miért „tudja” (gyanítja) sok polgár, hogy ez a politika csak eszkalálódni fog –  magyar elnök gondolkodása könnyen érthető, miért „büntetnek meg”, mint állampolgárt, ha megengedem magamnak, hogy megnyíljak és megvitassam a nézeteimet – akarnak-e ma egyáltalán BÉKÉT? Köszönöm ezt a kört!”

„Én is a béketáborhoz tartozom, köszönöm Orbán úrnak!”

„Világos szavak a belügyekbe való beavatkozás ellen. A nemzeti büszkeség és a hagyomány (család stb.) tudatossága is, minden olyan érték, amelyet Németországban már senki sem mer kifejezni.” – a szólásszabadság és az európai értékek társadalmában vajon mi veszi rá a hozzászólót egy ilyen kommentre?

A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Mint mindig, ha Orbán maga mondhatja el a véleményét, a nézőkön kívül számtalan ember szimpátiáját képes elnyerni még így, a sehova se néző riporterek ellenszelében is. Akik ezzel együtt is vállalták a beszélgetés rizikóját ezzel a kellemetlen és megosztó emberrel. Nem véletlenül.

Mert majd akkor is meg kell tudni szólítani az (olvasó)közönséget, ha a valóság felülkerekedik a – hogy is írta a kommentelő? – a „médiakultúránkon” – és a hitelvesztett újságírók kihullanak. Márpedig az energiaínség felforgathatja a nyugat nyolcvanéves nyugalmát. És ez a felfordulás nap mint nap egyre közelibbnek látszik.

És ők már tudják.

Micskó András