Micskó András: Eva Kaili nem tudott a bőröndnyi lóvéról?!

Nyitókép: hellas.postsen.com

A hét híre, hogy Eva Kaili, ahogy az angol nyelvű lapok nevezik, senior EU lawmaker, a bámulatos tehetséggel megáldott szocialista EP-alelnök (nem tévedés: az Európai Parlament alelnöke) a rendőrök kérdésére, hogy honnan a (bámulatos) bőrönd, amiben bámu csinos kis összeg, 600.000 euró lapult, azt válaszolta, hogy nem tudja, talán az élettársát kellene megkérdezni…

Ja igen, az ismeretlen (tartalmú) bőrönd nem az utcán állt, hanem a saját lakásában lapult, miután egy verőfényes délután észrevétlenül belopózott a kies Brüsszeli lakás nyitva felejtett ajtaján, és elbújt az ágy alatt, ahol Kaili asszony nemigen kutakodik, ugyebár… Nálunk, Önöknél is hevernek itt-ott ismeretlen bőröndök, ebben semmi meglepő nincsen.

Abban sem, hogy senki nem tudja, tulajdonképpen Eva asszony mennyi pénzt talicskázott haza, amit tudunk, hogy nagy hirtelen olyan másfél milliócska került elő, mit tesz isten, az apukája is talált egy bőröndöt hirtelen egy szállodai szobában, és bizonyára az csak a látszat volt, hogy menekül vele a rendőrök elől, holott – mert nem ismerte – csak ki akarta tenni a folyosóra, hogy a gazdája majd megtalálhassa…

   

Azt is lehet olvasni, hogy ez a Kaili asszony, aki szocialista létére nyilván nagyon érzékeny az egyszerű emberek szociális és jogi helyzetének ügyeiben, a hírek hallatán, hogy Katarban hullanak a stadionépítő munkások, mint a legyek, nem volt rest azonnal a közel-keleti emírségbe látogatni, hogy lássa, van-e szemernyi igazság ezekben a beszédekben. Leült az emírrel, és habozás nélkül nekiszegezte a kérdést: hol itt az igazság? Az emír azonban kétséget kizáróan megnyugtatta, hogy a szállongó hírek mind rágalmak csupán, a munkások nemhogy szerencsétlenek, de ők maguk a szerencse fiai, hogy ebben az igen barátságos, biztonságos munkafeltételeket, kiváló lakhatást és magas fizetést biztosító mintaállamban dolgozhatnak.

Miután pedig minderről az alelnökasszony ily mélyrehatolóan meggyőződött, ki is mondta a száján, ami a szívén: Katar a „a munkavállalói jogok élharcosa”! Ez igen! (Jelzem, milyenek ezek az alelnökök! Margarítisz Szkínász, aki nem az EP, hanem az Európai Bizottság alelnöke, a minap dicsérte a katari munkaügyi reformokat. De ezt most hagyjuk, róla majd a jövő héten cikkezik a sajtó…)

Az ilyen mély meggyőződésből fakadó kijelentéseknek persze semmi köze a dolláros eurós bőröndökhöz. Ahogy az sem több véletlennél, hogy a Kaili által alelnökölt Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) nevű frakciónak tagja többek között Dobrev Klára, a magyar ellenzék nagyasszonya is. És az is véletlen, hogy Kaili tagja a minapi, Fukuyamával foglalkozó cikkünkben (Fukuyama Budapesten) bemutatott Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) – éppúgy, mint Dobrev. Mint írtuk, ez az egyik szervezet, amely meg guruló eurói dollárjaival – finanszírozta a magyar ellenzék választási kampányát.

Természetesen más (úgy tűnik, amerikai kormányzati) forrásokból. Ugye, milyen kedves társaság? Mindenki ismer mindenkit, és mindenki segít mindenkinek! Az, hogy egyik oldalon Katart (és Marokkót) fényezik, a másikon pedig Orbánt szidják, csak elszántságukat bizonyítja: Ha pénzt fogadnak is el egy bizonyára feddhetetlen, és tőrőlmetszett demokrata emírtől, aki egy igazi demokráciát működtet, egymaga, attól itt, Európában kérlelhetetlen harcosai a korrupt és autokrata Orbánnak.

Micskó András