Nyitókép: epc.eu

 

Lehet-e számonkérhető a politikus munkája?

 

Na, nem arra gondolok, hogy persze, a választásokon megméretteti majd az előző ciklusbéli teljesítményét, mert akkor mi van azzal a sok önjelölt törtetővel – pardon törtetéssel – aki kezdetben virágkötő akart lenni, de az amerikai ösztöndíj után kedve lett politikusosdit játszani. Aztán beöltöztek politikusnak, mondjuk Brüsszelben és itthon is más a divat már e téren is: ott ugyanis ciki a protokoll. De nem csak a viselet lett laza, hanem a hozzáállás és a politikai ideológia is. És amit a sakkozó agya nyilvánvalónak tart – Kasparov után szabadon – történelmi felelősségérzettel vajmi kevés politikus műveli a mesterséget.

 

Elözönlik Európát a muszlimok

 hirdetes_300x300  

 

2050-re, azaz mintegy 28 év múlva – alig, hogy ma született gyermekeink kikerülnek az iskolából, vagy munkába állnak, vagy családot alapítanak (unokákban még ne reménykedjünk) – a muszlim világ lakossága 500.000.000 fővel növekszik meg. Jól értik, ebben a szubszaharai régió, Afrika többi része nincsen benne. Ez az 500.000.000 ember pedig el fogja özönleni Európát. Mást nem nagyon tehet. A „hátországok” nyomása földrajzilag kényszerűvé, Európa viszonylagos gazdagsága egyenesen kívánatossá teszi ezt az útirányt.

 

Ezeket a számokat bárki megtalálhatja nyilvános adatbázisokban, ahogy ezt a logikát is bárki végiggondolhatja. Különösen ajánlott, ha érdekli bármi a körülötte zajló világból. De abban az esetben is, ha van (1) gyereke, és még azok a kötődések határozzák meg kapcsolatukat, mint anno saját nagyszüleivel.

 

Ha esetleg még dolga is volna törődni az emberek életkörülményeivel, mert mondjuk választott politikus a saját országában (vagy az uniós parlamentben), akkor kötelessége is volna foglalkozni vele. Hadd kérdezzem meg: hallottak valamit effélékről?

 

Irracionális döntések egész sora

 

A problémát fokozni fogja a klímaváltozás, ami tetemes átalakításokra, ezzel pedig komoly, és szerencsés esetben tervezett kiadásokra fogja kényszeríteni az Unió lakosságát, ha nem akar saját mai szegénységi küszöbe alatt tengődni. Történik ez ügyben bármi? – Nem. Foglalkozik ezekkel valaki tervezetten? Esetlen rendszerszinten? – Nem.

 

Ami a zöldpolitikát illeti, amíg Putyin úr be nem rágott az uniós arrogancián, mintha igyekeztek volna tenni valamit az ügyben. Ha mást nem, teljesen észszerűtlenül, tervezetlenül és átgondolatlanul leállítani energiatermelő kapacitásokat olyan kapacitásokra hivatkozva, melyek vagy nem is készültek el, vagy alkalmatlanok voltak a kieső erőművek pótlására. 2022. 02. 24. azonban ennek is véget vetett. Az irracionális döntések kikényszerítői belenyugodtak, hogy mégiscsak mehetnek az atomerőművek, nyithatnak a szénbányák, pláne szuperjók az LNG-terminálok – ha eddig hatszor olyan szennyezők voltak is, mint a feketes*ggű oroszok csöves olaja.

 

Szivárványszínekbe burkolt ostobaságok

 

Azonban korántsem az irracionális döntésekről mondtak le harcos polgártársaink! A „jövendő fehérítésére” vonatkozó, szivárványszínekbe burkolt ostobaságok csak célterületet váltottak, irányt nem. Az Unió nélkülözhető pénzei ma, mindannyian tudjuk, Ukrajna irányába áramlanak. A 18 milliárd eurós kölcsön (?), amit múlt csütörtökön szavaztak meg, csak a tételek egyike. Maga ez a budget is 54 milliárd, valójában, de másik harmadát az USA adná (ha igen), harmadikat pedig a Világbank – és kik a világbank pénzeinek tulajdonosai? – a tagországok, vagyis Önök. Csak megjegyzem, hogy ez a havi 4,5 milliárd csak a fele az Ukrajnában jövőre elégetendő pénznek: havi 9 kell a háború fenntartásához. És az a 38 sincs benne, amit idáig elköltöttünk.

 

Apropó! Tudja valamelyikük, hogy milyen keretekből folytak ki ezek a pénzek, azaz mire nem jut majd a tavaly indított hétéves tervben? Félreértés ne essék: az ukrán áldozatok mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Nem a repülőgépen, 3500 cm3-es SUV-okon, bőröndbe pakolt milliókkal lelépő szerencsésekre gondolok, sem az ő gyermekeikre. Ők nincsenek az áldozatok között. Hanem a valódi áldozatokra. Ők kell, hogy fontosak legyenek nekünk! Éppannyira, mint a Szíriában földönfutóvá tett keresztények, a jemeni ártatlanok, az ötszázezer ruandai, tuszi törzsbéli: mint minden áldozat. Éppannyira.

 

A szegények soha nem ússzák meg

 

Mondjuk már ki: pontosan annyira! A szegények, akik soha sehol nem ússzák meg, akik ottmaradnak, és elpusztulnak. A lövészárkokban és a szétlőtt házakban.

 

A többi, a többletpénz, nem a mi céljainkat képviseli, nem a mi érdekünkben ég el, nem a mi érdekünkben szedi áldozatait: nem miattunk öl. Értem, hogy le kell győznünk az oroszokat, akkor is, ha eddig nem kellett, ha eddig szabad volt is velük bizniszelni. Már nem szabad. Azt nem látom és értem, hol van a határ.

 

Hogy hány évet adunk magunknak, miután végeztünk velük. Tizenöt? Elég? – az még belül van a 28-on, vagyis, ha addigra széthullik az Unió, esetleg újabb, vagy több kisebb háború is dúl majd a kontinensen, az jó lesz, mert akkor elkerüljük a migrációs kihívásokat. A klímakérdést is, mert a zöldek akkor már senkinek nem lesznek fontosak. A túlnépesedés meg most sem fenyeget bennünket, és talán elég lesz a gabonatermés azoknak, akik maradnak majd. A szegényeknek.

 

Mi emeli majd értékké Európát?

 

Vagy láttak Önök valamilyen hatástanulmányt a háború következményeiről? Hogy hogyan áll majd meg az Unió költségvetése négy-hatszoros ipari energiaköltségek mellett, amikor az ázsiai kontinensen – és bárhol máshol a világban – ezek a kiadások csökkennek, vagy stagnálnak? Mi emeli majd értékké Európát? Esetleg az innováció, ami most épp töredéke az amerikainak, de még a kínainak is? A nyomorúság tesz majd innovatívvá bennünket? Hogy kezeljük elértéktelenedő vagyonunkat és a növekvő munkanélküliséget?

 

Von der Leyen azt mondja, a jövő télből hiányzik még 30.000.000.000 köbméter gáz. Elég szép szám. A szlovák lakossági fogyasztás 12-szerese. Hatvanmillió ember. Az eddig bezárt gyárakon kívül miről mondunk még le? És egyáltalán: mikor kezdhetünk el beszélni ezekről? Önöket tájékoztatta erről valaki? Valami választott tisztségviselő, akinek ez a dolga? Vagy tudják, hogy mi a terv, és meddig megyünk el? Hogy hol van a határ?

 

Biztos, hogy a demokrácia majd megvéd minket?

 

Felelős ukrán vezető mondta ki, hogy jó lesz vigyázni, mert a háború végeztével Ukrajnáé lesz az Unió legerősebb hadserege. Igaza van. És ha most azt mondjuk, könnyű az oroszoknak, mert sokkal nagyobbak: ki nagyobb közülünk az ukránoknál? Persze ők a barátaink (legalább 26 országé, ugye). És a rengeteg pénz, amit józanésszel nem tudtunk sem nemzeti, és ami sokkal szomorúbb, ütőképes uniós hadseregre költeni – ilyen nincs is –, a rengeteg pénz, amit fegyverek vásárlására fordítunk hirtelen, milyen helyzetet fog teremteni?

 

Ha ezek hiányában alig volt háború és főképp áldozat a kontinensen, ez vajon így lesz-e akkor, ha Ukrajna, Lengyelország, Németország és mások százmilliárd eurós hadseregeket tartanak készenlétben? Tényleg biztos, hogy a demokrácia majd megvéd minket? Melyik? A weimari, vagy az amerikai? Hol van, hol lesz a határ? És mikor beszélnek majd fontos dolgokról is a von der Leyen-félék? Megkérdezem megint: Önök hallottak már ilyenekről? Láttak esetleg hatástanulmányokat a millió uniós weboldalak bármelyikén? Bármiről is (beleértve a még a háború előtt lefutott COVID-ot)?

 

Nem hiányzik Önöknek, hogy érdemi tájékoztatást kapjanak az elöljáróiktól? Vagy csak így, magyarázat nélkül áldozzuk fel a mi gyermekeink jövőjét is? – mert akkor megérdemeljük!

 

Micskó András

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 16 olvasónak tetszik ez a cikk.