Milyen volt 2022? Mi várható 2023-ban? Közszereplők a Körképnek – Molnár Tamás atya: 2022 (is) a Közösség éve

Nyitókép: Archív

 

Milyen volt az óév és mit vár az új évtől? A Körképen cikksorozatot indítottunk az óév végén, az új év elején, melyben általunk értékes, új gondolatok megfogalmazására képes közéleti embereket kérdezünk arról, hogy milyennek látta a 2022-es esztendőt, és hogyan vág neki a 2023-as esztendőnek.

Hogyan értékelem a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség 2022-es esztendejét? Pozitívan! Egy évvel ezelőtt talán nem lett volna jó így válaszolni. S nem azért, mintha az előző évben nem lett volna miért hálát adni a Jóistennek, hanem mert a még tomboló világjárvány közepette félő volt a pozitív szót használni, ugyanis az főként a megfertőződöttségre utalt. S bár egy kis humorral kezdtem, örülve annak, hogy e téren most már sokkal jobb a helyzet, viszont teljes komolysággal gondolok mindazokra, akik számára a világjárvány bármiféle veszteséget, komoly nehézséget jelentett, esetleg jelent most is.

Közösségünk a világjárvány idején sem hullott szét. Imádkoztunk egymásért, lélekben együtt, sokan figyelemmel kísérték a rádió vagy televízió által sugárzott magyar szentmiséket, tudtunk egymásról, figyeltünk egymásra. Így, amikor már ismét szigorú korlátozások nélkül lehetett templomba járni, újból megteltek, s egyre inkább megtelnek templomaink padjai. A néhány napja ünnepelt karácsonyi napokban szerintem nem voltunk kevesebben a magyar szentmiséken Pozsonyban, mint a kovidos időszak előtti években.

   

2022 tavaszi szünetében – egy év kihagyás után – folytattuk a sokéves hagyományt, és megszerveztük a közösségi sítúrát. Nagy élmény volt ismét sok családnak együtt tölteni egy hetet a hegyekben, jó társaságban, amire már mindannyian nagyon vágytunk. Ez a sítúra évről-évre sokak számára testi-lelki felüdülést jelentő közösségi programnak számít. Nagy sikere volt a Házasság Heti kezdeményezéseinknek is, sokan bekapcsolódtak. Ökumenikus istentiszteletet is beiktattunk a programba, úgy érzem, jó az ökumenikus együttműködés a protestáns testvérekkel.

Jó volt a nagyheti és húsvéti szentmiséket és szertartásokat – két év kihagyás után – ismét a hívekkel megtöltött templomban ünnepelni, ugyanis 2020 és 2021 húsvétján csak a legközelebbi segítők lehettek mellettem a többiek számára élő adásban közvetített liturgikus ünnepléseken.

Májusban már mertünk zarándoklatot szervezni. Egy hosszú hétvégét töltöttünk Máriapócson. Magyarország ezen nemzeti kegyhelye közelebb hozta hozzánk a görögkatolikus liturgiát, s egyben segítette az együtt utazó, minden korosztályt képviselő zarándokok összekovácsolódását is.

Júniusban megtartottuk a magyar elsőáldozást a pozsonyi ferences templomban. A nyári vakáció idejére pedig egy horvátországi nyaralást szerveztünk a magyar családok számára. Jó volt egy teljes szállodát elfoglalva, régi és új ismerősökkel tölteni a szabadság napjait, együtt elzarándokolva Medugorjéba is.

Augusztus 20-án nagy örömmel ünnepeltük Szent István király főünnepét a pozsonyi koronázódómban. Ez az ünneplés egyébként az előző években is mindig megtartásra kerülhetett hívek részvételével, ugyanúgy, mint a Kék-templomban tartott november 19-i, Szent Erzsébet-napi magyar szentmise is. Az idei augusztus 20-i ünnepet a hálaadás jegyében éltük át. Hálát adtunk azért, hogy túléltük a világjárvány nehéz időszakát, de azért is, hogy bár egy év halasztással, de nagy sikerrel és sok-sok jó lelki gyümölccsel megtartásra kerülhetett az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. A kongresszus főtitkárát, Fábry Kornél atyát hívtam meg misézni, sőt rendeltem hatszáz darabot a kongresszus díjnyertes süteményéből is, melyet Egy falat mennyország-nak neveztek el. A jóízű édességet ez alkalommal is Karl Zsolt mestercukrász készítette el. A dóm orgonáját Kováts Péter, az esztergomi bazilika orgonaművésze szólaltatta meg, természetesen a Himnuszt is énekelve, megadva a módját az ünneplésnek. Szeretem, ha a híveket egy szép ünneppel tudjuk megajándékozni. Ehhez persze sok jószándékú ember segítségére is szükség van. Hálás vagyok nekik és értük!

Az új iskolaévben már rendesen megkezdődhettek az összejövetelek a Közösségi Házunkban. A cserkészcsapat őrsei, a bérmálkozásra készülők csoportjai, a leendő elsőáldozók, az egyetemisták, édesanyák, a Szentírást közösen olvasók, lelkiségi mozgalmak csoportjai gyűlnek itt össze rendszeresen.

Októbert az idősek hónapjaként éltük meg, különösen odafigyelve az életük őszét élő hívekre. Novemberben együtt imádkoztunk az elhunytakért, nem csak a templomban, de az András-temetőben is. S persze, az advent is gazdag programot kínált, mint minden évben. Megemlékeztünk Szent Miklós püspökről, hetven csomag került szétosztásra. A ferences templomban fogadtuk a több mint ötven tagú szatmárnémeti gyerekkórust, akik több nyelven énekelve segítettek minket a karácsonyra hangolódni. Hajnali, gyertyafényes roráté miséket tartottunk. Az egyiken Magyarország külügyminisztere is velünk imádkozott. Szép és békés volt a karácsony. Jó volt ismét úgy ünnepelni Jézus Krisztus születésnapját, hogy a jól ismert és közkedvelt karácsonyi énekektől zengett a templom.

Istennek hála, minden évszak és az egyházi év minden liturgikus időszaka számos alkalmat kínált arra, hogy minden korosztályú hívő ember, kereső, jószándékú érdeklődő lelkileg töltekezzen, közösségben érezze magát, átérezze annak megtartó erejét. Úgy vélem, a közösség tagjai egyre inkább kiveszik részüket az egyes feladatokból, szolgálatokat vállalnak, hogy mind többek számára, helyieknek és vendégeknek segítsenek abban, hogy jól érezzék magukat, mint egy nagy család megbecsült tagjai. Ennek szívből örülök, s mindig megköszönöm a legkisebb segítséget is, beleértve a nagyon fontos háttérimát is. Vannak hűséges ministránsok, orgonisták, énekkarosok, hitoktató és animátorok, kéthetente néhány lelkes önkéntes pedig a refektóriumban készíti elő a közös kávézást a vasárnapi szentmise után.

A Jóistennek hálát adva a 2022-es esztendő minden egyes napjáért, a jóért és az esetleges nehézségekért és próbatételekért is, az Úr bőséges áldásában bízunk az új, 2023-as esztendőben is. Terveink szerint az új évben is lesz sítúra, már teltház van a jelentkezőket illetően, február második hetére pedig egy szentföldi zarándoklatot szervezünk. Ugyancsak a közösség tervei között szerepel a csíksomlyói pünkösdi búcsún való részvétel. A szokásos liturgikus programok mellett 2023 őszére magyar bérmálkozást is tervezünk.

Minden kedves Olvasónak a magam és az egész Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség nevében Isten áldásával kísért új esztendőt kívánok, jó egészséget, békét, egymás iránti bizalmat, tiszteletet és sok szeretetet!

Molnár Tamás, 

pozsonyi magyar katolikus lelkipásztor, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynöke

Korábbi írások:

1. Csáky Pál
2. Skrabszki Fruzsina
3. Édes Enikő