Milyen volt 2022? Mi várható 2023-ban? Közszereplők a Körképnek: Édes Enikő - Keserűség vagy öröm? Cinizmus vagy hála? - Körkép.sk
Árpád
  • HUF: 379.63
  • USD: 1.09
  • 10 °C
  • 16 °C

Hirdetés (X)

Vélemény

Milyen volt 2022? Mi várható 2023-ban? Közszereplők a Körképnek: Édes Enikő – Keserűség vagy öröm? Cinizmus vagy hála?

Hálás vagyok a családomért, a barátaimért, a megtapasztalt szeretetért.

Nyitókép: Édes Szendi Enikő Fb-oldala
Milyen volt az óév és mit vár az új évtől? A Körképen cikksorozatot indítottunk az óév végén, az új év elején, melyben általunk értékesnek tartott, új gondolatok megfogalmazására képes közéleti embereket kérdeztünk arról, hogy milyennek látta a 2022-es esztendőt, és mit vár az újévtől.

 

Édes Enikő, iskolaigazgató:

Háború, gazdasági válság, infláció, drágulás, szankciók – talán ezek a szavak hangzottak el leggyakrabban a 2022-es évben. Egyik kifejezésnek sincs pozitív, lelket melengető jelentése. És mindegyik szót a maga súlyos, nehéz valóságával visszük magunkkal tovább 2023-ba is.

 

Mi is juthat eszembe, ha a ’22-es év politikai közéletére tekintek vissza? Lássuk csak! Sms-ben leegyezett vakcinaszerződés, pénzzel teli táskák, megvesztegetések, titkosszolgálatokkal való együttműködés az EU magas rangú hivatalnoki köreiben. Bukások, korrupciós botrányok gyengítik egyes országok politikai vezetőit. Egy-két kínos baki: a balti államokat a Fekete-tenger mellé lokalizálja a brit külügyminiszter, vagy éppen a súgógép utasításait olvassa fel az amerikai elnök.

 

Kicsiny országunkban pedig egész évben olvashattuk, hallhattuk és nézhettük, ahogy kormányunk koalíciós pártjainak tagjai egymást marják, a Facebookon üzengetnek, vagy éppen mocskolódnak. Sőt, megértük azt is, hogy Robert Fico kiállt a magyar miniszterelnök mellett. Az a Fico, aki nemrég még Dac-szurkolókat veretett és magyar diáklányt hurcolt meg. Az érdek, a hatalom és a pénz áll mindenek felett.

SJE Nyílt nap

 

Ma már nincs szükség kalodára, szégyenpadra vagy skarlát betűre – ezt a szerepet a „véleményszabadság önjelölt őrzője és vigyázója”, a fősodratú média – tisztelet a kivételnek – gyakorolja. Kihegyezett tollal kíméletlenül sújt le a renitensekre, akik nyilatkozataikkal vagy véleményükkel eltérnek a megadott, „helyes” iránytól.  Nekünk már gondolkodnunk sem kell, nem hogy véleményt nyilvánítanunk. Elég, ha elfogadjuk, mi a helyes és mi nem, beállunk a sorba, és engedelmes kiskatonaként menetelünk a „megfelelő irányba”.

 

Az embert el is keseríthetné, cinikussá is tehetné, ha csak ezt látja a körülötte zajló eseményekből: „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” Gondolhatnám azt, hogy minek törjem magam, úgyis minden hiábavaló. De ez csak akkor van így, ha nem látok túl az élet halandóságán, ha nem tudok erőt meríteni a szűkebb környezetemben tapasztalt csodákból, ha nem tudok hálát adni minden egyes megtapasztalt jóért. És akkor elhalványul a fentiekben leírt, az elmúlt esztendő történéseiből kiragadott példák sora. Hálás vagyok azért, hogy békében élhetünk és viszonylagos jólétben. Nincs nyomor, háború és kilátástalanság az életünkben.

 

Hálás vagyok a családomért, a barátaimért, a megtapasztalt szeretetért. Hálás vagyok az iskolai közösségért, ahol dolgozom. Hálás vagyok a gyülekezetemért, az egyházamért, ahol élhetek és szolgálhatok. Ez mind olyan közösség, amelynek értékrendje nem mulandó, hanem örök. Amiért érdemes élni és alkotni, amiből erőt lehet meríteni, amely vigasztalást ad, és tele van örömmel. Csak egy példa a sok, megtapasztalt örömből: Decemberben kiderült, hogy az iskolabuszunkra egy nagyobb javítás vár, melynek költsége eléri a kétezer eurót. Egy kis intézménynek ez egy nagy összeg, melynek fedezését az állami keret nem teszi lehetővé. Gyűjtést hirdettünk, és a tanári-szülői közösség egy hét alatt bő háromezer eurót adakozott össze…

 

Háború, gazdasági válság, infláció, drágulás, szankciók – maradnak velünk, nem szabadulunk meg tőlük jövőre sem. Minden évnek megvan a maga baja, ahogy megvan a maga öröme is. Csak az a kérdés, mit látunk meg belőle, mi válik igazán hangsúlyossá a mi életünkben.

 

Ákos után szabadon kívánom minden kedves olvasónak magamat is beleértve: Csak ne felejts élni; csak tudj még remélni; őrizd, ami csak a tiéd; soha ne engedj, ha túl nagy a tét – több nem is kell!

 

Édes Enikő

 

Korábbi írások:

  1. Csáky Pál
  2. Molnár Tamás atya
  3. Skrabszki Fruzsina

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 7 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket