Király Zsolt: Szlovákia és mi, 30 évvel azután

Nyitókép: Euronews

Január 1-jén volt 30 éve annak, hogy népakarat híján, de létrejött Szlovákia. December 30-án 77 éves korában elhunyt Duray Miklós. A két időpont egy korszak lezárását is jelenti. Ennek apropóján vizsgáltuk meg mindazt, hogy az elmúlt három évtized alatt hova jutott az ország, és benne mi, Felvidéken élő magyarok. Azaz, hogy alakult a szlovák és a szlovákiai magyar politika az elmúlt három évtizedben. Kik azok, akik a távozó Duray Miklós helyére léphetnek és milyen minőségbeli változást jelenthetnek?

Rossz irányba haladunk, váltani kell – Duray Miklós a Körképnek (Nagyinterjú)

   

Csehszlovákia felbomlása felülről, Prága és Pozsony, Václav Klaus és Vladimír Mečiar alkujával következett be. Anélkül, hogy az ország lakosságát megkérdezték volna. Vélhetően ez nem volt véletlen, hiszen akkoriban a szlovákok és a csehek többsége sem akarta valószínűleg a szétválást. Egy szűk, majd egyre bővülő réteget leszámítva, akik saját lehetőségeik kiteljesedését látták az új államalakulatban. Nagy valószínűséggel a felvidéki magyarok 90 százaléka sem támogatta és most sem támogatja a szétválást.

Éltek a lehetőséggel, haszonélvezőkké váltak

Ugyanakkor, ha már a körülmények egyszer úgy hozták, éltek a lehetőséggel és alakítóivá, haszonélvezőivé váltak az új rendszernek. Politikai, gazdasági, mediális értelemben egyaránt.

Duray Miklós az RTVS-ben: A MOL és az OTP szlovákiai gazdasági érdekei miatt Budapest feláldozta a felvidéki magyarság követeléseit

Hasonló volt a helyzet Csehországban is. A csehek Szlovákiával ellentétben a mai napig nem is ünneplik január 1-jét, azaz saját országuk megalakulását. Inkább október 28-a, Csehszlovákia létrejötte az államünnep számukra.

A kereszténydemokrata, a nemzeti és liberális eszméket valló személyek gyorsan pozícióhoz jutottak. Valljuk meg, anno teljesen más indíttatásból került valaki a politikába, mint manapság. Egy uniformizált világból érkezett kelet-európai ugyanazon fizetésért dolgozott, és ami megkülönböztette, az a gondolkodása volt. Az a gondolkodás pedig vagy elkülönült a megengedettől, vagy megfélemlített volt. Ezzel a másképp gondolkodással vitték sokan a bőrüket a vásárra és vonultak ki az utcára kulcsot csörgetni. A rendszerváltó gondolkodókból lettek politikusokká.

Gróf Esterházy János 120 éves üzenete

Felállt a pozsonyi magyar képviselet

Gyorsan felállt a prágai és a pozsonyi magyar politikai képviselet is. Kialakult a civil szervezeti háttér, és kezdődhetett az érdekképviselet immár a „demokrácia“ szabályai szerint. A felvidéki magyaroknak parlamenti alelnöke, miniszterelnök-helyettese, miniszterei, parlamenti képviselői lettek.  Duray és a fenti személyek mellett megjelent a színen Bugár Béla, Csáky Pál, Bárdos Gyula és a többiek.

Kalita Gábor: A megvezetés taktikája

Az MKDM, az Együttélés, az MPP, majd később az MKP, illetve a Most-Híd hosszú évtizedekig meghatározhatta, hogy mi történik a magyarok által lakott területeken. Világi Oszkár, Zászlós Gábor, Hunčík Péter, a (Kalligrammos) Szigeti László, Lovász Attila, stb. stb. Többségük nagyvállalkozóként, ilyen-olyan tanácsadóként, újságíróként ma is rezonál. Aktívak, befolyásuk  ugyan csökken, de még mérhető.

30 év fejlődése: Duray ment, Bokor Rékák jöttek

Annak illusztrálására, hogy hogyan alakult a felvidéki magyar politizálás színvonala, elég, ha két nevet említünk. A régiek közül Duray Miklós, az újak részéről a bokorrékák mindennél jobban illusztrálják a „fejlődést.“ Nem az igyekezetet hiányolom, inkább a hozzáértést. Mert Bokor Réka igen szépen énekel, ha jó világ van, és tényleg nagyon háziasan vezeti végig a magyar tévében a stábot a Gombaszögi Táborban, de attól még egy gyakorló politikus felé támasztott elvárás ettől nagyobb kompetenciát igényel. Képzeljük már el, ahogy Duray és a hölgy együtt elemeznek. Mit?

Hidasodás? Duray és Tőkés vitájában Tőkésnek van igaza

„Most ért véget 1989 éthosza.” Így fogalmazott Csáky Pál korábbi miniszterelnök-helyettes a Körképen évértékelő írásában. Ekkor még nem tudtuk a szomorú hírt, hogy Duray Miklós, a rendszerváltás egyik vezető politikusa életének 77. évében távozott közülünk.

Ha megnézzük, hogy mit ért el az elmúlt 30 évben a felvidéki magyar politikai képviselet, nem túl hosszú listát kapunk. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ezek a politikai szereplők napjainkban is aktívak. Ki sikeres vállalkozó, ki intézményvezető, ilyen-olyan projektekben aktív. Lovász Attila például többezer eurós fizetéssel a sokadik vezérigazgató kegyeit elnyerve teszi nézhetetlenné és hallgathatatlanná a közmédia nemzetiségi műsorait.

Szlovákiában az elmúlt 10 évben minden választás új politikai elitet hozott létre. Magyar vonalon ez pont fordítva történt. Ugyanazok a személyek marakodnak a koncért, mely egyre kisebb.

Bár sokan gondolják és tiszteletből inkább hallgatnak, a Körkép leírja: Duray Miklós téved

Anélkül, hogy az unalomig ismert dolgokat újra leírnánk, azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a legnagyobb probléma múltban elfecsérelt, soha vissza nem térő lehetőségek mellett azzal is van, hogy nincs utánpótlás, szinte alig van jövőkép.

“Olyan a felszín, mintha hallgatna a mély” – Körkép.sk interjú Duray Miklóssal

Míg ugyanis Szlovákia megalakulásakor vegyészek, kutatók, orvosok, jogászok, a civil életben is megélni képes szereplők kaptak lehetőséget (és gazdagodtak meg – tisztelet a kivételeknek), a helyükbe lépők már igazából semmihez sem értenek. Vagy igen, de azt anno nem tekintették tudománynak, tudásnak, kompetenciának, tehetségnek. Legalábbis a közösségi érdekképviselet szintjén biztosan nem. A mai huszon- harmincéves önjelölt politikusi karrierről áhítozók leginkább állami pénzekből fenntartott alapítványokban, civil szervezetekben ülnek, és tapsolják el a közpénzt.

A gazdasági életben, a versenyszférában valószínűleg töredékük tudna életben maradni.

Csehországban magasabb a politikai kultúra mint Szlovákiában. A felvidéki magyarok körében pedig nincs semmilyen.

Elveszett generáció

Az elmúlt 30 évben felnőtt egy új generáció, mely már nem tudja, mi az a parlamenti képviselet. Nem tud egy parlamenti interpellációt megírni, nem tud keresni a parlament honlapján, nehezen olvassa a törvényeket, azok indokló jelentéseit, elszokott a választókkal való napi kapcsolattartástól.

Jól fizetett, állami pénzekből kitömött meleg irodájában ücsörög, és fizetett hirdetésben próbál eljutni a választókhoz. A különbség órási: Nem alakul ki a kapcsolat, nincs személyes viszony. Igen, a nép látja a közösségi médiát görgetve a magát politikusnak gondoló egyént, de semmilyen érzelmi viszony nem fűzi hozzá.

Amiért a felvidéki magyarság majd inkább otthon marad. Csodálkozunk?

Az eredmény az, hogy a felvidéki magyarok 30 százaléka nem jár szavazni, 30 százaléka szlovák pártokra szavaz (igen, akár Matovicra és Ficora is három éven belül), a maradék 30 százalék pedig a 3,5-4 százalékos választási eredményre elég. Országos választási részvételtől függően.

Mit hozhat a következő 30 év?

A gond az, hogy a három párt egymás kölcsönös zsarolásával paktumot kötött. Elkészítették az első 20 hely sorrendjét is. Melyeket a platformok garantálnak. Erről szól a platformokhoz való ragaszkodás a két kisebbik platform részéről.

Az MKP-Most-Híd hosszú vesszőfutása: Hová tűnt 85 ezer választó?

30 évvel Szlovákia megalakulása után létrejött a politikai elit és oligarchák rendszere. Vannak médiumok is, akiket rosszabb esetben az előbbi kettő, jobb esetben a szerkesztőség és maguk az olvasók tartanak kézben.

Az elmúlt 30 év hibáiból tanulnunk kell(ene). Ha politikusaink erre nem képesek, és úgy néz ki, hogy az egyszer elkövetett hibák újra és újra ismétlődnek, akkor legalább nekünk választóknak. Újabb 30 évünk ugyanis már nincs.

Kalita Gábor: Felvidéki tájkép, harminc évvel az elszámoltatás bojkottálása után

Bár a pótcselekvésekbe menekülő, a politikai túlélés mintáit elsajátító, Duray Miklós helyébe lépő, közpénzből élő nemzedék ezt bizonyára nem így látja.

Király Zsolt