Káčer veszélyes és nagyotmondó ripacsként viselkedik, de sokkal aggasztóbb, ami a Szövetségben történik

Nyitókép forrása: körkép-montázs

Rastislav Káčerrel durván elszaladtak a lovak. Ennek két oka van: fontolgatja a nagypolitikába való belépést és pontosan tudja, hogy megbízott miniszterként a jelenlegi időszakban kirobbanthatatlan a pozíciójából. Csak Zuzana Čaputová államfő távolíthatná el, akivel viszont annyira egy húron pendülnek, hogy erre aligha fog sor kerülni. Sokkal aggasztóbb az, amit a felvidéki magyar közéletben láthattunk tegnap.

Káčer kijelentései a magyar revíziós szándékokról, meg az általa (kérdés, hogy törvényesen-e) őrizgetett állítólagos titkosszolgálati iratokról, merő politikai demagógia. Méghozzá a legprimitívebb fajta. Ha léteznének ilyen iratok, ha Szlovákia tényleg számolna azzal, hogy tíz év sem kell hozzá, és Magyarország területi követelésekkel állhat elő, akkor a vérbeli atlantista Jaroslav Naď védelmi miniszter sosem bólintott volna rá arra, hogy magyar vadászgépek őrizzék a szlovák légteret.

Én megértem, hogy Káčer azért kapja a fizetését, hogy eladja az amerikai-orosz proxiháborút a békepárti szlovák közvéleménynek, de ennél jobban is megerőltethette volna magát. Mert inkább tűnt a Markíza műsorában nagyotmondó ripacsnak, mint komolyan vehető miniszternek.

   

Igor Matovič és Gyimesi György szereplése is ellentmondásos. Nem azért, mintha rosszat mondtak volna, ők legalább reagáltak a történésekre, a Szövetséggel ellentétben. A gond az, hogy ha nem is az OĽANO saját jelöltjéről van szó (mert Káčer tényleg a koalíció közös jelöltje), az OĽANO folyamatosan hátráló politikája juttatta a köztudottan magyarellenes és a diplomácia helyett aktivizmust folytató Káčert a pozícióba. Ez egy olyan teher az OĽANO vállán, amit nehéz kimagyarázni.

Sokkal, de sokkal aggasztóbb azonban az, ami a Szövetség háza táján történt. Az, hogy Rigó Konrád, a Most-Híd Platform elnöke mindenkit megelőzve, Szövetség logó alatt lényegében megvédte Rastislav Káčert, kimeríti a magyar közösség elárulásának fogalmát (lásd Király Zsolt főszerkesztő írását itt).

Ha valaki a háború fenntartása érdekében azzal riogat, hogy különben Szlovákia is úgy jár, mint Ukrajna, azzal célkeresztet rajzol a magyar kisebbség hátára. Hosszú távon pedig olyan politikai folyamatokat indít el az országban, amelyek a nemzeti közösségek jogainak megnyirbálásához vezet. Rigó az erre adott hatékony válaszadást bénította meg.

Király Zsolt: Káčer beszólt, a magyar politikusok már talán hallották

Mivel a Most-Híd Platform vezetője korábban eldicsekedett azzal, hogy szoros kapcsolatokat ápol Káčerrel, érdemes elgondolkodni azon, hogy a közösség politikai immunrendszerének megbénításáért később nem kap-e valamilyen jutalmat. Ahogy például Martin Klus kapott azzal, hogy a kormány támogatásáért cserébe elküldték az Európai Számvevőszék szakértői közé – miközben Klus politológus. Bár nyilvánvaló, hogy ott is úgy fog döntéseket hozni, mint itthon: a nyugati partnerek szája íze szerint.

Rigó ténykedése kizárólag a Szövetség egységének bomlasztását szolgálja. Az a mítosz, hogy a Most-Híd tudna még nem magyar választókat vonzani, ahogy azt Bugár Béla sulykolja, hamis és nevetséges. Akik anno szavaztak rá, azoknak ott lesz Dzurinda pártja vagy Nicholsonováé. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Most-Híd Platform egyetlen feladata gondos aknamunkával a parlamenti küszöb alatt tartani a Szövetséget, és sarokba szorítani az MKP Platformot a liberális sajtó segítségével.

Mózes Szabolcs, az Összefogás platform elnöke is megéri a pénzét. Elítéli Káčert, de ignorálja Rigó húzását, és közben Matovičra irányítja a figyelmet. Politikai verseny? Dehogy. Az egész inkább arról szólhat, hogy elszigetelje a Szövetséget minden nem liberális mozgalomtól és csoportosulástól, de főleg Gyimesi Györgytől. Az ideológiailag hajlékony Mózes karaktere elveszne Gyimesi árnyékában, Gyimesivel megerősödne a családpárti és konzervatív irány, és kevésbé lehetne a liberális partnerek felé terelgetni a vonakodó magyar képviseletet.

Forró Krisztián pártelnök helyzetéről el kell ismerni, hogy nem könnyű. Fenn kell tartania az egységet, mert nem engedheti meg, hogy úgy tűnjön, ő vagy az MKP Platform miatt esik szét az egység – ami sosem volt valódi. Csakhogy a liberális trójai falovak előbb vagy utóbb vélhetően mindenképp dobbantani fognak. Ez nyilvánvalóan látszik a tegnapi nap eseményeiből is. Csak arra várnak, hogy a lehető legnagyobb károkozással tudjanak beinteni a Szövetségnek.

Nagyon nehéz időszak előtt állunk, amire fel lehetett volna készülni. Voltak figyelmeztető jelek is, de a politikusok megint elaludtak. Ismét csak futunk a történések után, ami megengedhetetlen, mert már ott van a célkereszt a hátunkon. És idő kérdése, hogy melyik liberálfasiszta háborús uszító húzza meg a ravaszt Szlovákia történetének leghosszabb és megkockáztatjuk, legmocskosabb kampányidőszakában.

Komjáthy Lóránt