Körkép.sk-hírlevél: Mourinho és az Európa-liga döntő. 2. Míg a Most-Híd árulói önmagukat keresik, a Szövetség már kampányol 3. A minimálbér-növelés hátulütői

Nyitókép: Körkép.sk, montázs

Mai hírlevelünkben a következő témákat, híreket vesézzük ki azok összefüggéseiben.

1. Mourinho és az Európa-liga döntő.

2. Míg a Most-Híd árulói önmagukat keresik, a Szövetség már kampányol

    

3. A minimálbér-növelés hátulütői.

A híreket válogatta és a hírmagyarázatot készítette: Király Zsolt

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ingyen végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. Mourinho és az Európa-liga döntő

Egy életre szóló élmény, elképesztő hangulat, hihetetlen felhozatal, na és persze Mourinho. A nagy Jose Mourinho. Igen, így, elfogultan.

Voltunk már pár meccsen életünkben a világ számos pontján, de a május 31-i Európa-liga döntő mindenképpen ott van a dobogón, a három legfelejthetetlenebb élményt nyújtók között.

Igen, a Puskás Aréna, na meg persze a két szurkolótábor miatt, akik valami földöntúli hangulatot varázsoltak a mérkőzés idejére. Igazi hamisítatlatlan dél-európai cirkusz. Két nagy futballnemzet komoly tradíciókkal bíró csapatának csodás szurkolótábora találkozott az Európa-liga döntőben.

A Sevilla hetedszer, vagy az AS Roma először? A spanyolok hatból hatszor nyerték el eddig az Európa-ligát, Mourinho pedig ötből ötször nyert eddig európai kupadöntőt.

Mi a Roma szurkolókkal együtt érkeztünk a stadionhoz, akik már három órával a kezdés előtt rázendítenek.

„A kezdésig elfáradnak, ha így folytatják“ – gondoljuk. De nem így történt. Minden út Rómába, Rómából pedig Budapestre vezet, állapítottuk meg, miközben az olasz B-középben segítettünk kifeszíteni a drapijaikat.

Folyamatos éneklés, mosoly az arcokon, ölelkezés. Szemeikben csillogás, elszántság. Látszott, hogy ezek valóban a hazai tábor tagjai, nem turisták, sem divatszurkolók. Azok, akik a hazai meccseken is ott vannak a római Olimpiai Stadionban, történjen bármi. Szurkolásban megedződött, igazi leharcolt formák, a végletekig elszántan. Ment az éneklés órákon keresztül, míg úgy a kezdés előtt fél órával a sevillai tábor is végre befutott teljes létszámban. Több százan közülük véletlenül Bukarestbe repültek, ott keresték a Puskás Arénát…Hiába, Madonna is már belefutott hasonlóba.

Na de amikor felállt a nagy fehér sevillai fal és elkezdte egymást kóstolgatni a két oldal, libabőrös lett mindenki. Ekkora hangzavar, ilyen hangorkán bizony még nem volt a Puskásban. Itt ugyanis két B-közép tolta rokaszakadtából egymással szemben, nem csak egy. De valami olyan szinten, hogy az ilyesmit televízión keresztül lehetetlen átélni.

A meccset és a pályán zajlott eseményeket nem értékeljük, aki nézte, láthatta. Az biztos, hogy mindkét csapatbeleadott apait-anyait. A Roma az első félidőben uralta a mérkőzést, majd a vezetés birtokában Mourinho szokásához híven beálltak védekezni, a Sevilla pedig fokozatosan felőrölte ellenfelét. Mindent összevetve talán jobbak voltal picivel a spanyolok. A róma oldalról főleg Smalling, Dybala, Matic vitézkedett, szó szerint mindent kiadtak magukból. Az utóbbi szinte alig tudott járni, amikor lecserélték.

Totti, Roma istene ott ült a fölöttünk levő sorban, Mourinho előttünk a ketrecben adta az utasításokat. Szimpatikusan játszott mindkét csapat, talán csak az angol játékvezetőre lehet panasz, aki mintha nem nőtt volna fel a feladathoz.

A tizenegyeseket követően végül a Sevilla örülhetett, amit nehezen viseltek az olaszok. Szurkolóik közül sokan közülük azonnal távoztak, de még előtte megvárták, amíg Mourinho vezetésével a csapat megköszöni nekik a biztatást.

A portugál mester ráadásul ismét leckét adott emberi nagyságából, mert bár láthatóan neheztelt a körülményekre (kivédett, majd újrarúgatott tizenegyes), és már a lefújás előtt gratulált a Sevilla mesterének, néhány perc magány után az öltözőben azért összeszedte magát. Kijött, tartott egy buzdító beszédet, majd alázatosan, ugyanakkor igazi hadvezérként körbesétált a stadionban, megtapsolva még az ellenfél szurkolótáborát is (a sevillaiak elismeréssel viszonozták a gesztust), majd átvette az ezüstérmet, amit azon nyomban át is adott az egyik szurkolónak. Hiába, a Special One-nak csak a győzelem számít.

Nekünk ellenben a részvétel számított. Fantasztikus, egyszeri élményben volt részünk 180 percen keresztül. Érdemes volt Budapestre hozni a finálét. Köszönjük Sevilla, köszönjük AS Roma, köszönjük Mourinho, köszönjük Puskás Aréna.

2. Míg a Most-Híd árulói önmagukat keresik, a Szövetség már kampányol

Ritkán fordul elő, hogy a magát anyahajónak tituláló, ezzel valójában a nehézkes mozdulását, lassú reakcióidejét jelző MKP (Szövetség) helyzeti előnyre tegyen szert az áruló magyarokkal, a Most-Híd platformból távozottakkal szemben…

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ingyen végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Körkép.sk