Čaputová nem mond igazat, mikor a dezinformációt vádolja a szlovák társadalom háborúellenességéért

Nyitókép forrása: SITA/Jakub Julény

Zuzana Čaputová államfő a Politico brüsszeli hírportálnak adott interjújában arról beszélt, hogy Szlovákia Magyarország útjára léphet a választások után, ami veszélybe sodorhatja Ukrajna támogatásának fenntartását is. Kijelentései azonban nem állják meg a helyüket, és ami még ennél is feltűnőbb, látványosan nem is a hazai közvéleménynek szólnak – miközben kijelentéseivel mintha gyermeteg, naiv csőcseléknek próbálná beállítani a választókat. Csakhogy mindezt hazug érvekkel próbálja alátámasztani.

A Čaputová-interjú egy nappal az államfő anyapártja, a PS pénteki sajtótájékoztatója után jelent meg a brüsszeli balliberális portál hasábjain. A progresszívok legújabb narratívája az, hogy a „magyarországi példával” próbálnak rémisztő jövőképet mutatni. A kérdés csak, hogy kinek?

A PS sajtótájékoztatója és Čaputová interjújának közös eleme, hogy egy szót sem ejt a szlovákiai emberek, családok, nyugdíjasok, diákok, munkavállalók érdekeiről. Kizárólag Ukrajna érdekeiről, felfegyverzéséről a nyugati háborúpárti narratíva érvényesülésének fenntartásáról szóltak. És így a célközönség nem a szlovák átlagválasztó, hanem a nyugati döntéshozók és a nyugati közvélemény. Miért?

   

Nagyon úgy néz ki, hogy a liberális-atlantista pártok (a PS, az SaS, a Demokrati, a Modrí-Most, most már egyre inkább a HLAS is) kezdik felismerni, hogy a jelenlegi körülmények között nem tudják legyőzni a Smert a választásokon. A politika, amit ugyanis a választások után folytatni akarnak, köszönő viszonyban sincs azzal, amit a választók igen nagy része (valószínűleg a többsége) akar.

A szlovák társadalom ugyanis kimondva-kimondatlanul abból a történelmi tapasztalatból indul ki, amit Orbán Viktor magyar kormányfő úgy fogalmazott meg, hogy mikor a történelem során Kelet és Nyugat konfliktusba keveredett, a közép-európai népek azon mindig rajtavesztettek. Más-más okokból, de a magyarok és a szlovákok többsége ezzel a kijelentéssel egyetért.

A szlovák társadalom döntően egyensúlypárti. Az országot úgy képzeli el, mint Kelet és Nyugat között egyensúlyozó entitást, amely nem zárja be az ajtót egyik irányba sem, sem EU, sem NATO-tagként. Most pedig itt van egy háború a szomszédban, és a józan gondolkodású szlovák állampolgár arra gondol, hogy őt vagy a gyermekeit elvihetik katonának egy olyan háborúba, ami nem az ő harca. Azt látja, hogy nagyhatalmi érdekek miatt kell feladnia életszínvonalát, elviselni a drágulást. Egyszerűen úgy érzi, hogy a liberális-atlantista kormányok, Eduard Hegerrel és most Ódor Lajossal felelőtlenül, szolgalelkűségből azt kockáztatják Ukrajna támogatásával és közvetlen felfegyverzésével, hogy bevonják az országot egy háborúba, amin az átlagember csak veszíthet.

A liberális pártok így tisztában vannak azzal, hogy amit kínálni akarnak, annak nincs elég nagy piaca ahhoz, hogy le lehessen győzni vele a Smert. Ezért el kell érniük, hogy elszigeteljék Fico pártját. Miért?

Mert ha a Smert legyőzni nem is tudják, azt azért megakadályozhatják, hogy kormányt alakítson. Ha a Nyugatot meg tudják meggyőzni arról, hogy Robert Fico és a Smer a magyarországi külpolitikát akarja másolni, és nem fog retorikát váltani a választások után, akkor a koalíciós tárgyalásokon a liberális pártok előhúzhatják az aduászt: ha bárki a Smerrel akar koalícióra lépni, rajtaveszt, mert egy smeres kormány egy centet sem kap az uniós milliárdokból. Lásd a magyar példát.

Pontosan ezt mondta ki a PS elnöke, Michal Šimečka is a PS pénteki sajtótájékoztatóján, méghozzá felháborító módon közvetlenül zsarolva a választókat.

Ami a dezinformáció terjedését illeti, Čaputová nem mond igazat, mikor arról beszél, hogy mindenért az ellenzék (értsd: Smer) által terjesztett orosz dezinformáció felelős. Más országoknak is megvannak a maguk „alternatívnak” hívott portáljai, mégis elfogadóbbak a liberális narratívával szemben. Szlovákiában arról van szó, hogy az ország lakossága nem erre a háborúra fizetett be sem 1989-ben, a rendszerváltáskor, sem 1993-kor, Csehszlovákia szétválásakor, de főleg nem 2004-ben, az ország EU- és NATO-csatlakozáskor.

Nyilván az olyan nyugati túlkapások, amelyek Oroszország nukleáris képességeit hagyják figyelmen kívül, vagy Oroszország feldarabolását vizionálják, sőt, NATO-beavatkozást sürgetnek Ukrajnában, csak növelik az emberek félelmét. Vagyis épp a dezinformációra hivatkozó progresszív-atlantista politikusi réteg tehet róla, hogy az emberek napról napra egyre jobban félnek a háborútól, és afelé fordulnak, aki az eszkaláció ellen foglal állást.

Ezért van az, hogy a felmérések szerint a lakosság 60-70 százaléka nem támogatja Ukrajna felfegyverzését. Nem azért, mert nem tartják jogosnak Ukrajna önvédelmét, hanem azért, mert nem akarják eszkalálni a háborút. És ez teljesen természetes. A probléma az, hogy az idei választások egyre kevésbé szólnak a választók akaratáról, és egyre inkább arról, ki tud jobban megfelelni a washingtoni, brüsszeli és kijevi elvárásoknak.

Ami a magyar külpolitikával való „riogatást” illeti, ma már azzal sem nagyon lehet politikai pontokat szerezni belföldön. Nyugaton viszont annál inkább. Egyelőre.

Komjáthy Lóránt