Micskó András: 160 képviselő dolgozik az LMBTQ-jogokon az EP-ben. A szegénység problémakörére ennek töredéke jut

Nyitókép forrása: cece.eu

Kevesen tudják, hogy az EP képviselői nemcsak pártpreferenciák mentén szerveződnek csoportokba (ez esetben pártokba), hanem ügyek mentén is. Utóbbi csoportokat „intergroupoknak” nevezik – mondjuk mi ezeket egyszerűen csak csoportoknak. Az inter előtag jelzi, hogy ezek átívelnek az egyes pártok hivatalos céljain, programjain, s a személyesen fontosnak vélt ügyek mentén kötnek össze hasonló érdeklődésű embereket.

Az EP-ben 27 ilyen intergroup van. 2019. július 1. és 2020. január 31. között a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint 751 európai parlamenti képviselő szolgált az Európai Parlamentben, de az Egyesült Királyság EU-tagságból való kilépése után, 2020. február 1-től 705 ez a szám képviselőre csökkentett. Mivel a 27 csoport teljes taglétszáma 2015 fő, természetes, hogy egy-egy képviselő több csoportnak is tagja lehet. Mégis, elgondolkodtató belepillantani a táblázatba, amit az EU csak részleteiben bocsát a rendelkezésünkre, s ha nem vesszük a fáradságot, hogy összerakjuk magunknak, sok érdekes részlet csusszan át észrevétlen ingerküszöbünk alatt. A felsorolás helyett, ami – gondolom – az intergrupok megalakulása szerint került az EU oldalára, rakjuk sorrendbe a csoportokat taglétszámuk alapján!

Látható, hogy a képviselőket vonzzák a divatos témák. József Attilával: „dongják körül, mint húst a légy!” És úgy tűnik, valóban ilyenképpen! Ha a táblázat első öt helyét vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a felkapott ügyek mennyire elterjedtek a képviselők között is! Mert értem én, hogy miért foglalkoznak kevesebben az EU-ban a közel-keleti keresztényekkel, mint a korrupcióval, de miért érdekel csak 50 embert a KKV-k sorsa, amikor az állatok jólétével 96-an kívánnak törődni?

   

A legeslegtöbb képviselő az LMBTQ csoportban tömörül. Ők igen aktívak és figyelmesek, bár hetük (vagy nyolcuk?) nem kívánta nyilvánosan vállalni ebbéli érdeklődését (ilyesmire való utalást a másik 26 csoportban nem találtam). Ezzel együtt, a 157 képviselő annyira fontosnak tartja, ha nem is személyük, de legalább szenvedélyük kinyilvánítását, hogy egyedül nekik, külön weboldaluk is van, ahol szimpatizánsaik követhetik tevékenységüket és megoszthatják képviselőikkel véleményüket is. A többiek? Nos, a többiek számára ez nem fontos. Lusták. Lusták, és erre még máshol is kitérek.

A 27 csoportot tömörítő témából ötöt emeltem ki (színessel), csakis saját kíváncsiságomat követve. Egyrészt, elhűlve láttam, hogy a szegénység, vagy az őshonos kisebbségek sorsa sokkal kevesebb embert foglalkoztat, mint a tengerpartok, az űr vagy az állatok életminősége. Nem azért, mert azt gondolom, hogy ezek jelentéktelen dolgok volnának! De azt hiszem, mindenkinek joga van egy szolid és tisztességes életszínvonal eléréséhez, és csakis az ebből fakadó, az éhség és hajléktalanság keltette szorongást felváltó nyugalom teheti őket érzékennyé például az éghajatváltozás, vagy a zöld kezdeményezések iránt! Nem hiszem, hogy bárkit börtönbe vethetnénk azért, meg a megfagyás helyett a polimerek elégetéséből származó meleget választja, még ha utóbbi jobban szennyezi is a levegőt! Talán előbb érdemes volna a szegénységgel foglalkozni, hogy hatékonyak lehessünk a bolygó megmentésében is!

De a képviselőket egyáltalán nem érdekli a fentieken kívül a rák, a vallás vagy a demográfiai kihívások kérdése, de még a munkavállalók, azaz a szakszervezetek sem! Az európai kulturális örökség épphogy eléri az átlagot. Bezzeg ott tolonganak a zöld megállapodások, a mesterséges intelligencia és a biológiai sokféleség körül. Miért? Mert ott sokkal erősebb a pénzszag, mint a homeless sátortáborokban!

Nos, a lustaság és a jóllakottság. Hogy lehet az, hogy a szegénység 204-ből mindösszesen 1, azaz egy képviselőt érdekel egész Kelet-Európában? Megérdemli, hogy leírjuk a nevét: ő Yana Toom Észtországból! Irigyelhetjük a választóit! Mellesleg, a franciák és a portugálok mellett érdekes, mennyi luxemburgi tag van a csoportban! Meg kell jegyeznem, hogy a mi derék képviselőink, akik olyan csoportokban, mint a bor és szeszesital, féltucatszám is ott fontoskodnak, a havi 8.000-12.000 Euró árnyékában, amit az ügyesebbje havonta és törvényesen összerakosgat magának (és akkor ő még messze nem egy Eva Kaili!), mintha elfeledkeztek volna azokról a honfitársaikról, akiknek nem alakult ilyen szerencsésen az élete! Ráadásul, mintha ez a lustaság minden csoportra kiterjedne a kelet-európaiakra!

És hát az LMBTQ… engedjék meg, hogy itt is megjegyezzük a számunkra fontos neveket. Nem sértünk titkot, a nevek, ha nem is hirdetik őket, nyilvánosak. Donáth Anna, Rónai Sándor, Martin Hojsík és Michal Šimečka. A kis- és középvállalatok ügyeivel foglakozók: Győri Enikő és Ivan Štefanec. Van ugyan olyan szomszédunk, aki mintha tudatában volna a szektor fontosságának, de sajnos nem a mi országunkban lakik… Azt is láthatjuk, hogy az LMBTQ csoport 157 tagjából csak 20 a kelet-európai, (képviselőink 9,8%-a), és még ha mind a hét rejtőzködő tőlünk való, ez az érték akkor is csak 13%-ra nő, a nyugat legkevesebb 26%-a mellett. Remélhetőleg a ezt az okozza, hogy a 204 KE-i képviselő helyén kezeli a jelenséget! Az LMBTQ érintettek ugyanis az EU-s polgárok kb. 5,6%-át teszik ki, aminek még a 9,8% is majd’ a duplája (tehát jelentősen felülreprezentált)! Ugyanez nyugaton minimum 22,27%, vagyis ott négyszeres(!) a divatőrület követése – vagy a semleges álláspont megszégyenítéssel járó következményeinek „kivédésére” való igyekezet!

Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy az EU mintegy 200.000.000 munkavállalójából 127 milliót a kis és középvállalatok foglalkoztatnak. Azaz, az EU GDP-jének mintegy 65%-át ők termelik meg! Ők az összes adófizető és társadalomfenntartó 64,6%-a! Mindeközben a képviselők mindössze 7%-a foglalkozik az ügyeikkel (Ha az arányok egyöntetűek, akkor közülük kb. 7,15 millióan tartoznak az LMBTQ közösséghez). Szégyen! Nem az övék, a mienk választóké!

Igazán figyelemre méltó számok, különösen az előző sorok tükrében! Az EU közösségének fenntartásában nélkülözhetetlen KKV szektorra jutó figyelmet 45 képviselő testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy rájuk durván 3.000.000. munkavállalónként 1 képviselő „jut”. Ugyanakkor az LMBTQ éritettek esetén ez a szám 159.000 (25.000.000 / 157=)! A különbség húszszoros! Bevallom, nehezen indokolnám meg, hogy a két csoport fontossága ennyire eltér! Hogy a munkavállalót (mint a szakszervezet is mutatja: 18. hely, IG9-22) ilyen elképesztően semmibe vesszük! Úgy látszik, ez azonban azt a 157 képviselőt a legkevésbé sem zavarja. A népszerűség, a médiajelenlét annál inkább. És mit fognak megírni előbb az újságban, az LMBTQ-felvonuláson megjelent képviselők nevét, vagy a KKV-k jogállásával foglalkozókét? Önök mit gondolnak? Mert azt láthatják, hogy képviselőinket cseppet sem érdekli, hogy ki teremti elő azt a pénzt, amit aztán az ő felelőtlenségükre költünk. Pontosabban: költenek, mert nekünk abba nincs beleszólásunk.

Ne feledjék: az egyetlen pillanat, amikor befolyásolni tudjuk, hogy mi történik a saját hazánkban, és az EU-ban, az a választás pillanata. Éljenek a lehetőséggel, és figyeljenek oda! Ne válasszanak meg akárkit! Mert a játék az Önök bőrére megy!

Micskó András