A progresszívek Korčokon keresztül ajánlották fel az elnöki széket Pellegrininek

Nyitókép forrása: SITA/Jakub Julény

Ivan Korčok szerdán bejelentette, hogy államfő akar lenni. A progresszív Čaputová nyomdokain teremtene folytonosságot annak a politikának, hogy ami jó a Nyugatnak, az feleljen meg Szlovákiának is. Ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy számára az is hazaszeretet, hogy nemcsak szlovák hazafi, hanem hű európai. Teljesen világos, hogy Korčok politikája a nyugati irányultság, és ez esetben a nyugati érdekek mindenek feletti szolgálatáról szól. Az viszont már sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi értelme volt ezt egy hónappal az előrehozott parlamenti választások előtt bejelenteni, közvetlenül a választási célegyenes előtti kanyarban.

A liberális sajtó pár dologban értett egyet Korčok jelölését illetően. Az egyik, hogy Korčok jó jelölt. A másik, hogy nem annyira erős a pozíciója, hogy nyerni tudjon. A harmadik – és ez a legérdekesebb -, hogy csak akkor van esélye, ha Pellegrini nem indul az elnökválasztáson. Igen, a bujtatott üzenet Peter Pellegrini elnökjelöltségének belengetése volt.

Nehéz komolyan venni Korčok jelölését. Harmincéves karrierje során rengeteg ellentmondást gyűjtött össze. Volt Mečiar szóvivője, Dzurinda és Fico regnálása idején államtitkár, a közelmúltban külügyminiszter. Nem épp neutrális, pártok felett álló diplomata. Legalábbis, ha nem tekintjük pártokon felett állónak azt, aki már szinte minden oldalon megfordult, ahol meg lehetett fordulni.

A második probléma, hogy Korčok egyáltalán nem az a személyiség, aki mögé fel tudna sorakozni a liberális mainstream. A sajtó képes lenne ódákat zengeni róla, erre már korábban is volt példa. De Korčok akkor is része volt a hanyatló Matovič-kormány, és a teljesen szolgalelkű és káoszt hozó Heger-kormány ténykedésének.

Harmadszor pedig, és ez a legfontosabb, ha valaki komolyan gondolja a jelölését, nem a parlamenti választások előtt jelenti azt be, főleg akkor nem, ha az aktuális választási ciklusban a ma már csak parlamenti küszöbön táncoló SaS jelöltjeként került be, majd távozott szégyenszemre a külügyminiszteri székből. Ha az SaS rosszul szerepel, főleg, ha kiesik a parlamentből – amire minden esély megvan -, az egy PR-rémálom lenne Korčok számára.

Más a helyzet, ha már a parlamenti választások kampányhajrájában kampányolni akar, vagy tematizálni akarja a közbeszédet a választások előtt. Akkor az időzítés tökéletes. Lesz még egy partvonalról visszaállított bukott liberális politikus, akit behívhat a szlovák mainstream sajtó, hogy keményeket mondjon Robert Ficóra és Orbán Viktorra, védelmezze az ukrán (értsd: amerikai) érdekeket, és dicsőítse Zuzana Čaputová államfő eddig, valljuk be, intrikáktól hemzsegő elnökségét.

Van persze egy merészebb forgatókönyv is. Érthetetlen okból a sajtó Pellegrinivel vetette össze Korčok esélyeit, és az előbbi, mint tudjuk, jelenleg inkább a miniszterelnöki szék megszerzésén fáradozik. Mivel érthetetlen, nagy valószínűséggel irányított húzásról volt szó, a kérdés csak az, hogy mit akartak vele üzenni Pellegrininek.

Van ugyanis valami mesterkélt a feltevésben, hogy ha Pellegrini indul, akkor Korčok nem tudna győzni az elnökválasztáson. Ebből egyenesen következik az üzenet, hogy ha a HLAS nem jut kormánypozícióba, Pellegrini előtt megnyílik az út az elnöki poszt előtt. De miért ne akarna a HLAS kormánypozícióba kerülni? Hiszen sem a progresszívek, sem a Smer nem tudna nélküle (a jelenlegi számok és becslések szerint) kormányt alakítani. Így ha smeres kormány jönne is, Pellegrininek akkor sem kell B-terven gondolkodnia. A progresszíveknek Pellegrini nélkül megint nincs esélyük labdába rúgni.

A dolog ellentmond a liberális erőtértől megszokott stratégiának is, miszerint ha a parlamenti választások kimenetele nem is lenne kedvező, az elnökválasztásokkal ellensúlyoznák. De egy Pellegrinivel nem lehet ellensúlyozni a Smert. Ahogy Korčok sem épp alkalmas jelölt egy ilyen pozíció elnyerésére.

Lehetne azzal magyarázni az esetet, hogy Korčok csak valaki másnak készíti elő a terepet, nem Pellegrininek. De akkor mire fel ez a nagy sietség?

A merészebb magyarázat csak akkor állja meg a helyét, ha abból indulunk ki, hogy a választások után patthelyzet áll elő, és hónapokig nem jön létre új kormány. Egy ilyen patthelyzet kulcsfigurája pedig Peter Pellegrini, mert a HLAS nélkül – a rendelkezésre álló becslések szerint  – nem állhat fel új kormány. Ha tehát a liberálisok újabb hónapokra hatalomban szeretnék tartani az Ódor-kabinetet, elsősorban Pellegrinit kell meggyőzniük arról, hogy megéri számára, ha nem fordít túlzott energiákat a kormányalakításra.

Emiatt kellett már most Korčok esélyeit sajátos, de a szlovák sajtóra igen jellemző módon Pellegrini szándékaihoz kötni.

Pellegrini lehet az az elnökjelölt, aki kellően kompatibilis a progresszívokkal, de smeres gyökerei miatt a szociálisan érzékeny választók számára is elfogadható. Ha besorolna mögé a mainstream sajtó, az elnökválasztások legesélyesebb jelöltjévé válna.

Ezt az ajánlatot pedig még a választások előtt kellett megtenni, mert október 1-jén olyan sebességre kapcsolnak az események, hogy már nincs mód olyan alkukat asztalra tenni, amelyeket korábban nem lengettek be. Ezt az üzenetet képviseli Korčok, és ezt az elméletet erősíti meg, ha ősszel nem lesz új kormány, Korčok pedig legkésőbb tavasszal visszalép Pellegrini javára. Kivéve persze, ha a választók borítják a papírformát, és legalább a 2020-as választásokhoz mérhető meglepetés születik.

Komjáthy Lóránt