Király Zsolt: Mit ér a vita, ha magyar? – Szlovákia választ! Miért fontos a megmérettetés egy kampányban

Nyitókép: Körkép.sk

A parlamenti választások kampányában a célegyenesbe értünk. Ebben a szakaszban a pártok már kihelyezték üzeneteiket, sor kerül azok konfrontálódására. Ennek a konfrontációnak az egyik módja a televíziós vitákban való szereplés.

A TA3 indított azonos sorszámmal induló politikusok összemérését biztosító vitát. Forró Krisztián a bejutásra esélyes Szövetség elnökeként a Demokratit vezető Andrea Letanovskával, valamint a Modrí–Most-Híd első emberével, Mikuláš Dzurindával mérkőzött 66 percen keresztül Dušan Mikušovič moderálása mellett a Denník N stúdiójában. Forrónak ez volt a második hármas vitája. 

Az elsőt szintén Dzurindával, valamint a Magyar Fórummal jelenleg 0,3 százalékon álló Simon Zsolttal abszolválta. Forró ott nem nyújtott meggyőző teljesítményt, melyről itt írtunk bővebb elemzést. Forró a napokban sűrű programjára hivatkozva sajnos távolmaradt a Sme televíziós vitájából, ahol Zuzana Kovačič Hanzelová kérdezte volna. A Sme olvasottsága, nézettsége magasabb, mint a DenníkN mutatói. Ilyenkor a nézettség is fontos lehet. 

Az, hogy valaki részt vesz vagy sem egy vitán, nyilván lehet kampánystratégiai kérdés, amely több szempontból mérlegelendő: a kihívó pozicionálása, vannak-e olyan témák, amelyben különböznek, és szükséges-e ezekre a különbségekre rámutatni. A szlovákiai magyar választó mindenesetre sikert vár el, lényegre törő, talpraesett politikusjelöltjeire akar végre büszke lenni! 

A szlovákiai magyar közösség 30%-a nem szavazott, 30%-a szlovák pártokra szavazott, 30%-a pedig az akkori MKÖ-re szavazott. A jelenlegi választások nagy kihívása, hogy azt a kétharmadot meg tudja-e szólítani a Szövetség, amelynek a magyar egység ideálja kevés volt, vagy lemondott róla. 

Az utolsó harmad, aki eddig is megvolt, most is meglesz! Ez az a csoport, akinek teljesen mindegy, hogy ki milyen vitán vesz részt, és mond-e bármit is, mert nem teljesítményt vár el a politikusaitól, hanem lojalitást. Ennek ékes visszaigazolása az a jelenség, amikor a jelölt gyengébb teljesítménye ellenére védelmébe veszik a jelöltet. Akkor is, ha alulmarad egy vitában, vagy esetleg nem bír azokkal az elemi képességekkel, amely a politikust politikussá és alkalmassá teszik – például nem beszél szlovákul, vagy úgy beszél szlovákul, mint Menyhárt József. 

A kampány sajátos jelensége, hogy a szlovákiai magyar választó már annyira kiéhezett a győzelemre, a pozitív élményre, hogy kritikusává vált magában a kampánynak is. Olyan gondolatokat fogalmaz meg, hogy ez mire elég, vagy mire kevés! A párt ennek nyilván örülhet, mert a választó együtt szeretné húzni a szekeret, a kampányfőnök meg gondolkodhat, hogy vajon mit lát már a választó is, amit ő nem. 

Na de vissza ahhoz a kétharmadhoz, amelyet a FIDESZ Magyarországon megtalált, Szlovákiában pedig otthon maradt vagy a szlovák pártok győzték meg őket. Már Forró Krisztián is érti azt, amire Potápi János Árpád nemzetpolitikai államtitkár hívta fel a figyelmet, hogy 8,5% magyarból csak ki lehet hozni 5%-os parlamenti küszöböt! Igen, most még két hét van erre! 

Hogyan? Például oly módon, hogy ezekbe az összekülönbözést sejtető vitákban (SME) a Szövetség-Aliancia képviselteti magát. Hiszen, akik szlovák pártokra szavaztak, nyilvánvalóan őket az győzte meg, hogy van szakpolitikai mondanivalójuk, azt értelmesen el is tudják mondani, a vitákban ki tudnak állni a nézeteikért, és ha kell, összekülönböznek az ellenfelekkel. Nem úgy, mint Matovič Kaliňákkal, hanem éles elmével, lényegrelátással, briliáns érveléssel, gyors reakciókkal. Ugye, ez a szellemi teljesítmény is egyfajta kiütést tud hozni!

A magyar ember mindig kapható volt arra, hogy keresse a népmesei hőst: gyűjtött a Viszkis rablónak is, ha már olyan agyafúrt volt. Ezek a magyar emberek otthon maradtak 3 éve. Azt látták, hogy a felhozatal alkalmatlan, vagy a jelöltek nem voltak elég meggyőzőek, karakánok ahhoz, hogy megmentésükre siessenek a választásokon. Igen, a megmentésükre! 

Mert ebben benne van az is, hogy a politikailag nem konfrontálódó, de székéhez ragaszkodó jelölt csakis megélhetése miatt vág bele a megmérettetésbe, de ez az otthon maradottaknak kevés. Mindenesetre volt bennük annyi magyar érzelem, hogy ne szavazzanak szlovák pártra. 

Szóval, most ennek az eddig lemaradt kétharmadnak kellene nyújtani valamit! Akkor is, ha most kell megtanulni szlovákul, akkor is, ha kényelmetlen helyzetekben kell összekülönbözni, akkor is, ha kellemetlenkedő műsorvezetőkkel kell vitázni!

Király Zsolt