Az EU súlytalan, nem egységes és vízió nélkül vergődik a gázai válságban

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Omar Havana

Nincs egyetértés Brüsszelben arról, hogy szervezzenek-e és ha igen, milyen céllal szervezzenek békekonferenciát az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán. A dolog hátterében ideológiai megosztottság, belpolitikai önös érdekek is szerepet játszanak. Persze, logikus lenne arra gondolni, hogy az európai baloldal, amely a Katargate-botránykor már bizonyította, milyen mélyen van az arab országok zsebében, két tűz közé került. Ukrajnával ellentétben ugyanis Izrael kapcsán nincs összhangban az anyagi érdekük, migrációt támogató önpusztító ideológiájuk és az amerikai külpolitika kritikátlan követése között.

Az Európai Unió már az ukrajnai konfliktus kitörésekor súlyos reputációs, versenyképességbeli és külpolitikai károkat szenvedett el. De akkor az amerikai progresszív ideológia felé elfogult mainstream sajtó nem csinált belőle problémát. Most, hogy a migrációpárti baloldali és progresszív pártok szavazóbázisa, az arab országok bevándorlóinak véleménye került veszélybe, már olyan lapok is kongatják a vészharangot, mint a Politico.

Már az elején szögezzük le, ha a Hamasz súlyos következmények nélkül megússza az október 7-i izraeli terrortámadást, az a terrorszervezet és Irán stratégiai sikere lesz. Ez azonban az európai politikusok nagy részét nem érdekli. Az orosz-ukrán háborúval ellentétben most azonnal békehozóként akarnak tündökölni a sajtó előtt, mert politikai és az elmúlt évek brüsszeli korrupciós botrányait elnézve, anyagi tőkét remélnek a békétől, ami elsősorban az arab országokat elégítené ki. Csakhogy az EU-nak mára ehhez nem maradt sem ereje, sem hitele, így nem is tudják tárgyalóasztalhoz hívni a feleket.

Európát súlytalanul sodorta az amerikai külpolitika az orosz-ukrán háború kapcsán, véleményét figyelmen kívül hagyták Hegyi-Karabah kapcsán, nullához közelít meggyőzőképessége Szerbia és Koszovó esetében, és ténylegesen zéró a ráhatása a közel-keleti konfliktus folyamataira. A globális dél ott alázta meg Európát az elmúlt hónapokban, ahol épp kedve tartotta.

Brüsszel görcsösen igyekszik fenntartani legalább politikai kommunikáció szintjén, hogy egységes a kérdésben. Valójában azonban a legutóbbi uniós csúcson is órákon át szülték a közös zárónyilatkozatot, mert nem tudták eldönteni, hogy egyetlen nagy „humanitárius tűzszünetet” vagy több részből álló „tűzszünetek láncát” követeljék.

A rövidlátó politikai marketing tipikus példája volt Pedro Sánchez leköszönő, de valószínűleg visszatérő spanyol baloldali kormányfő. Ő azonnal ráharapott a nagy békekonferencia gondolatára, na, nem azért, mert a fegyverszünet és humanitás nagy támogatója lenne, hanem hogy még szorosabbra fűzze kapcsolatát azon baloldali pártokkal, akiknek szavazóbázisa muszlim és palesztinpárti. Sáncheznek erre szüksége is van, ha el akarja érni, hogy újra kormányfő legyen a patthelyzetet okozó nyári választásokat követően.

A Politico keserűen meg is jegyzi, hogy Sánchez valójában csak belpolitikai lehetőséget látott abban, hogy egy palesztinoknak kedvező békekonferencia kapcsán tarthat nemzetközi sajtótájékoztatót – mivelhogy Spanyolország jelenleg az EU soros elnöke.

A semmitmondás példája volt Charles Michel, az Európa Tanács elnökének nyilatkozata:

„A békecsúcs szorgalmazó megállapodás egyértelműen jelzi politikai akaratunkat, és megmutatja egyhangúságunkat és egységünket, azt, hogy készek vagyunk erős szerepet vállalni más partnereinkkel közösen”

A Politiconak nyilatkozó egyik uniós tisztviselő meg is jegyezte a békecsúcs gondolata kapcsán:

„Megértjük, hogy Sánchez belpolitikai okokból nemzetközi sajtótájékoztatót akar tartani. De legyünk őszinték: az Egyesült Államoknak van hatása, néhány Öböl-menti országnak van hatása az eseményekre, de nekünk nincs – még akkor sincs, ha mindannyian ugyanazt gondolnánk, de nem így van. Az EU klasszikus gőgjét jelzi megint, hogy azt gondoljuk, nekünk itt bármilyen szerep jut”

Egy másik szakértő, aki a holland Clingendael agytrösztnél dolgozik, nyíltan kijelentette, hogy az EU képtelen egy békecsúcsot megtartani, mert belső egység és hitelesség híján erre nem alkalmas. Igaz, az illető szerint még az Egyesült Államoknak sincs „semmi hitelessége Izrael megingathatatlan támogatása miatt”.

Ez utóbbi gondolat jól jelzi az európai progresszív-baloldal politikai irányzékát a gázai konfliktus kapcsán. Egyértelműen a palesztinok, sőt, a Hamasz felé billen a véleményük. Egy beszédes példa a szintén Politico által idézett a Globsechez is kötődő Pierre Vimont, aki a közel-keleti békekezdeményezés korábbi francia megbízottja:

„Regionális kezdeményezésnek kell lennie, amelyet Európa teljes mértékben támogatna… Európa kreatív ötleteket hozhat, és megmutathatja saját diplomáciai agilitását az arab országok támogatásában. De a regionális szereplőknek kell összehívniuk a csúcstalálkozót”

Magyarul: Vimont képletében Európa előre eldönti, hogy a békecsúcsot arra használja, hogy bevágódjon az arab országoknál, akik Izraellel állnak szemben. A humanitárius, deeszkalációs és béke indíttatású okok sokadlagosak.

Valószínűleg épp ez a hozzáállás teszi súlytalanná és hiteltelenné az Európai Uniót nemzetközi ügyekben.

Komjáthy Lóránt