Az alábbiakban Zorro vendégszerzőnk írását közöljük.

Szomorú, elkeserítő, megalázó, hihetetlen, kicsinyes, primitív, undorító, visszataszító. Az én szavazatom megszerzésére még csak  kísérletet sem tettek. Kíváncsi vagyok, hogy a helyi szavazótáborral mire jutnak. Helyszín: Marcelháza.

Na, a komáromi tüntetéstől lényegében csak oda szerettem volna eljutni, hogy milyen fontos a jó marketing és a jó gondolatok, valamint a tettek prezentálása a szlovák nép felé. Mert egy dolog, hogy mi itt írogatunk, beszélgetünk és vitatkozunk az adott témákban, de egyik cikk sem olyan, amit ne lehetne elfelejteni egy-két hét múlva.

Ak sa Vám článok páčil,  hlasujte naň na vybrali.sme.sk

“Prosím si jedného kofola” - pamätám si zo študentských čias - takto podarene si pýtal študent - slovenský Maďar - veľkú kofolu v bufete na bratislavskej univerzitnej pôde. Celý bufet bol na kolenách od smiechu. Spolu so mnou…

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatba kezdünk itt, a Körképen. Reményeink szerint  fokozatosan végigvesszük a parlamenti küszöb megugrására esélyes politikai pártok választási programját, kielemezve azok legfontosabb pontjait.

Két héttel ezelőtt a pártok közül elsőként, a Szabadság és Szolidaritás tette közzé választási programját. A párt húsz témakörbe és 120 programpontba csoportosította elképzeléseit. Az összeállításban mintegy száz ember vett részt.

Múltkor ígértem egy cikket, amelyben bővebben is kifejtem a véleményem a komáromi nyelvtörvény elleni tüntetéssel kapcsolatban, meg úgy általánosságban, hogy mit is akartam mondani azzal a kommentemmel, hogy „a tüntetés az egy relatív dolog, és szerintem hirtelen elkapkodott rosszul megszervezett dolog lett belőle, amely inkább negatívan jelenik meg a szlovák médiában, és inkább olaj a tűzre… nem minden az akarat és a pozitív hozzáállás… gondolkodni is kellene előtte…”stb stb.

Iveta Radičová hétvégi győzelmével a marketing diadalmaskodott a stratégia felett.

Szombaton előválasztásokat tartott az SDKÚ-DS. A hétvégén az is eldőlt, milyen úton, kivel halad tovább a politika rögös útvesztőjén a legnagyobb ellenzéki párt. Iveta Radičová e megmérettetésen meggyőző fölénnyel, 1003 szavazatnyi különbséggel győzött Ivan Mikloššal szemben. A június 12-i parlamenti választásokon így ő  lehet az SDKÚ listavezetője, Robert Fico első számú kihívója, pártja miniszterelnök-jelöltje. De mit jelent maga a döntés a kékek,  ill. az egész jobboldali ellenzék számára?

A görög nép már mindjárt a második nap megszerettette magát velem, amikor Athén egyik külvárosában benéztem egy füstös kis kocsmába kulturalizálódni. Abban a kocsmában még nem fordult meg idegen ember, mert a jelenlévők közül senki sem tudott még csak egyetlen egy szót sem angolul. A kommunikációs felkészültségünk kölcsönös volt, mert görögül én is még csak a mindennapi élet boldogulásához szükséges két mondatot beszéltem: „ti kanis?” („hogy vagy?”), meg hogy „efhariszto parakalo” („köszönöm nagyon szépen”).

A  Most-Híd egy kőkemény üzleti befektetés, mely leginkább egy  piramisjátékhoz hasonlítható, ahol főleg az első körben taggá vált szerencsevadászok bíznak abban, hogy befektetett pénzük megtérül. Minél később száll(t) be valaki, annál valószínűbb, hogy marad a szopóág, és a kulisszaszerep.

Sulíkék politikája kétarcú. A populizmus felé hajlik, miközben gátolják az ellenzéki együttműködést.

A soron következő választások közeledtével egy liberális párt, a Szabadság és Szolidaritás, is a szorítóba lép, hogy megküzdjön a választók kegyeiért. Az ilyen esemény akár szokásosnak is mondható. Szlovákiában minden választás előtt számos új párt alakul, amely közül egy-egy azért képes bejutni a parlamentbe. Ezek gyakran egy régebbi párt tagságából, egyik vezető funkcionáriusa köré tömörülő emberekből alakulnak meg, vagy ritkábban teljesen zöldmezős beruházásként jönnek létre.

A nyári turistaszezon ellenére nagyon felkapott téma lett mostanság Görögország. Szinte egész Európában beszélnek róla. Persze nem igazán pozitív hangnemben. Hatalmas államadóssága megingathatja az eurót és vele együtt az Európai Uniót is. Kérdéses, hogy az Unió polgárai mennyire akarják átvállalni a görög államháztartás kilengéseit.

A Králik TV videójával frissítve. Komáromban ezekben a percekben is zajlik az a tüntetés, melyet magyar egyetemisták, a Selye János Egyetem diákjai szerveztek a magyar anyanyelvhasználat érdekében.

Mi most a felszólalók egyikének, Czúth Csaba jogász és nyelvésznek, az Anyanyelvünkért Polgári Társulás elnökének ott elhangzott beszédét közöljük teljes terjedelemben.

Idén ismét mi dönthetünk arról, kit támogatunk adónk két százalékával.

A Vox Juventae polgári társulás, mely a Körképet is működteti, szintén ezen szervezetet közé tartozik.  2009-ben az Önök támogatásának is köszönhetően az alábbi programokat sikerült megvalósítanunk:

Az Európai Unió úgy, ahogy Görögország mellett is kiáll, Szlovákiát sem fogja bántani, ha esetleg romlik a demokrácia és kisebbségek helyzete.

Az utóbbi hetek gazdaságpolitikai hírei Görögország államháztartási helyzetével vannak tele. Már korábban is tudtuk, hogy a délkelet-európai állam rosszul gazdálkodik. A korábbi statisztikai trükközéseken még talán el lehetett csámcsogni bulvár szinten, a gazdasági válság azonban véresen komolyra fordította a szót.

Alig négy hónappal a parlamenti választások előtt tisztul a kép a  szlovák politikai palettán.  A versenyzők jól kivehetően felálltak a rajtrácsra,  hamarosan indul a futam. Június 12-én egy nagy baloldali párt száll harcba nyolc jobbközéppel (SNS és HZDS is ide számítva), nemzetiségi vonalon ugyanúgy egy magyar párt méretteti meg magát nyolc másik mellett. Egyértelmű felállás, mondhatnánk, előre borítékolható eredménnyel. Fico 40 százalékát, az atomizált jobboldalt, vagy a megosztott magyarokat látva elvileg sírnunk kéne, hisz úgy tűnik, az ország normálisabb fele teljes esélytelenséggel fejjel rohan a falnak. De valóban így áll a helyzet?