Húsvét napján mi jutott eszembe,
Tűzoltófecskendőt vettem a kezembe.
Elindultam véle ház- s tűznézőbe
Szomjamat oltani véle.
Az első házba belépve
Jön felém a lány férje,
Rossz a cím kérlek,
Itt absztinens család székel (rögtön lelépek).
A második ház már szerencsésebb:
Egy gyümölcstálat tesznek elémbe.
Fogadnak almával, meggyel s körtével,
Hogy cukorbeteg lesz személyem.
Hiába mondja kedvesen az ember,
Hogy gyümölcsöt és zöldséget csak a kertben;
Belefájdul gyorsan a fejem,
Mindig mikor gondolkodóba esek.
Mert a Testamentum is már megírta régen –
Izsák mondá Máté igéjében:
„Béláim az Úrban! Oly szép nap ez,
Hogy látni kétszer kell ezt!”
Természetesen egyszerre kétszer
Ellenére az optika törvényének.
Amíg nem hajlik meg a nap fénye a sötétben,
S másnap nem ébred az ember egy lány ölében.
Bár azt mondják, inkább lánykérőbe menjek,
Ahol finom süteményekkel várnak engem.
Oda talán fejvesztve kéne mennem,
Mert féltem a szemüvegem.
Ez van. Lassan itt az este.
A tojásokkal minden rendben.
Krisztus is feltámadott
És felment a Mennybe.
Kapcsolódó cikkünk:
Megosztás:
Címkék: falusi mesék húsvét
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.