Most a világ olyan távol,
Mélyen, messze robog csak,
S velem fönn, a vár fokán ott
Furcsa álmok játszanak,
És Te ott vagy, hogy pár szóval,
Hogy csak érintésekkel,
Szót érts lázas és szeszélyes
Sértődött kis szívemmel.
S minden olyan súlytalan most,
Selymes, édes képzelet,
S nem is érzem, mi úgy gyötört,
Eddig súlyos testemet.
Mint a tavasz friss zápora
Hullt ez érzés szívemre,
Tested puha melegsége
Kísértette meg vele.
Merthogy öröm, földöntúli,
Egyszerű és végtelen,
Mikor tested testem mellett,
Pihensz s figyelsz énvelem,
Hogyha félve is, de engedsz
Bízva bennem, magadhoz,
S titkolod bár, mégis érzem,
Lelked felém kalandoz.
S öröm, mikor ölelhetem
Íves, puha-testedet,
Felkutatva rajt az édes,
Izgató rejtelmeket,
S elmerülhetek az üdvben,
Mit úgy vágyok, ami vagy,
Eljátszva, csak pár órára
Halhatatlanságomat.
Csak az érzés bánt, hogy újra
Miként sokszor, hibáztam,
Merthogy vártam hosszan, félve
S mindig más, mit kívántam,
És most vágyva, szeretettel,
Kételyekkel ülök itt,
S élvezem e drága percek
Elsuhanó kincseit.
És a világ olyan távol,
S apró színfoltok a táj,
Míg a déli nap melletted,
Fenn a hegy fokán talál,
Selymes, drága finomsággal
Vesznek el a percek mind,
Míg az ég, ki tudja titkom,
Feddőn, szánva rám tekint.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Karcolatok Kerepesi Igor Komárom pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
