Csütörtökön, május 7-én került sor az alkotmányos monarchia rendszerében működő Egyesült Királyságban az 56. parlamenti választásra. Az országos voksolás mellett Anglia számos választókerületében helyi választásokat is tartottak. Az eredmények borítottak minden korábbi jóslatot: David Cameron és a konzervatívok abszolút többséget, mintegy 331 helyet szereztek a kétkamarás brit parlament alsó házában.
Cameronnak az utolsó, a konzervatívoknak Major után az első?
Az 1992-es váratlan győzelemhez hasonlóan a közvélemény-kutatások most sem adtak pontos képet a várható eredményekről. A 2010 óta a Liberális Demokratákkal koalícióban kormányzó Konzervatív párt, élén Cameron miniszterelnökkel, – aki korábban bejelentette, hogy ha nyer, ez lesz az utolsó ciklusa-, 36,8%-os többséggel győzte le az Ed Miliband vezette Munkáspártot. A vörösek 30,4%-ot és 232 képviselői helyet tudtak csak megszerezni, ezzel pedig a legsúlyosabb vereségüket tudhatják magukénak 1987 óta. II. Erzsébet királynő a protokollnak megfelelően péntek délután felkérte Cameront a kormányzásra. Vajon John Major után 23 évvel ez lesz az első többségi konzervatív kabinet?
Főszerepben a skótok – és ez most a konzervatívokat sem zavarja
A 2014 szeptemberében a skót függetlenségről tartott sikertelen népszavazás 55,3%-os nemét követően az Egyesült Királyság talán legmakrancosabb közössége ismét a figyelem középpontjába került. A Skót Nemzeti Párt (SNP), amely a referendumot követően látványos erősödésnek indult, az 59 fenntartott helyből mintegy 56-ot megszerzett. Tette ezt a Labour kárára, ezzel pedig a Képviselőház harmadik legerősebb politikai pártjává vált. Egy olyan államközösségben, ahol a teljes terület 83,6%-a angolok lakta és csupán a szigetország 8,6%-át alkotja Skócia. Nicola Sturgeon, az SNP és a skót kormány első embere még a voksolást megelőző skót ,,össznépi” választási vitaműsorban kijelentette: amennyiben Cameronék nyernek és beválnának a jóslatok, mi szerint a kékek ,,kirángatnák” Nagy-Britanniát az Európai Unióból, akkor újabb függetlenségi népszavazást következne. Skócia számára tehát fontosabbnak látszik az unió, mint Anglia. Sturgeon azt azonban hozzátette, hogy a körülmények vagy a közhangulat alapvető megváltozására” lenne szükség ahhoz, hogy elérhető közelségbe kerüljön a lakosság megkérdezése. Cameron azoban a 2014-es végeredmény másnapján kijelentette: a referendum a skót függetlenedési témát ,,egy nemzedéknyi, talán egy egész életnyi időre rendezte.”
Az Egyesült Királyság konzervatív szeleiről köztudott, hogy folyamatos kritikusai a brüsszeli vitorlának. A miniszterelnök már két évvel ezelőtt is elmondta, hogy amennyiben kormányon marad, legkésőbb a 2017-es évben népszavazást kell tartani az EU-s tagságról. Ezt azonban komolyan és tudatosan strukturált tárgyalássorozatoknak kell megelőznie London és Brüsszel között. Cameron elmondta, hogy az utóbbi években túl sok szuverén döntési jogkör vándorolt át az EU-hoz, és nem kíván olyan kormány miniszterelnöke lenni, amely nem ír ki népszavazást Nagy-Britannia uniós tagságát illetően. Országa „akkor kezdene sodródni az EU kijárata felé”, ha London már vitatkozni sem akarna a közös jövőről. Bár hozzátette: ,,Európa sem akarja, hogy Nagy-Britannia távozzon.”
Bevándorlás: merre tovább?!
Néhány héttel ezelőtt került nyilvánosságra a brit kormány bevándorlással kapcsolatos négypontos reformtervezete, mely a következőt szögezte le: az Európai Unió társállamaiból érkező munkavállalók több mint kétszer annyi hozzájárulást fizetnek majd be a brit szociális ellátórendszer kasszájába, mielőtt hozzáférhetnek a jóléti juttatásokhoz, mint amennyit a jelenlegi szabályok alapján már érkezésük pillanatában igényelhetnek. A The Sunday Times konzervatív vasárnapi brit lapban adott interjújában Cameron megerősítette, hogy pártja távlati tervei között szerepel az az elképzelés, mely szerint ,,a külföldi EU-munkavállalók csak négyévi folyamatos nagy-britanniai munkaviszony után juthassanak hozzá a brit jóléti ellátások teljes köréhez.” A szigorítás célja, hogy az évi több száz ezernyi beáramló migráns mindössze néhány tíz ezerre csökkenjen.
A legnagyobb ellenzéki párt április 18-án ismertette a bevándorlással kapcsolatos elképzeléseit. Érezve a brit lakosság körében uralkodó közhangulatot, a Munkáspárt is szigorítaná a kérdéssel kapcsolatos szabályozást. A közzétett program szerint aki Nagy-Britanniában dolgozik, attól elvárható, hogy tudjon angolul. Különösképpen igaz ez a brit állami egészségügyi szolgáltatásban (NHS) dolgozó orvosok esetében. A Labour ugyan elismeri a külföldről érkező szakemberek ,,döntő fontosságú hozzájárulását” a rendszer működéséhez, ám az angol nyelvtudás egyfajta küszöb kell hogy legyen a jövőre nézve.
Érdekes, de ezen állásfoglalás kapcsán eszünkbe juthat Vlagyimir Putyin 2013 májusában, a Dumában tartott beszéde, ahol elmondta: ,,Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, itt dolgozni és Oroszországban lenni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. (..) Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek.(..)Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. (..) az Orosz nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem oroszok!” Vajon az Egyesült Királyság is efelé a gondolkodás felé halad?
A munkáspárti tervezet elismeri, hogy hibát követett el, amikor Tony Blair volt miniszterelnök 2004-ben az Európai Unió keleti bővítése idején nem ált az átmeneti bevándorlási korlátozások lehetőségével.
Manchester: bevándorlás, egészségügy, államadósság
A néhány héttel ezelőtt tartott pártvezetői vitán a hagyományosan helyet kapó Konzervatívok, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták mellett részt vettek a Farage-féle bevándorlás-ellenes UKIP, a Zöldek és az etnikai pártok (a walesi Plaid Cymru és a Skót Nemzeti Párt) vezetői is.
A vita fő kérdései az egészségügyet, a bevándorlást, az Európai Uniót, valamint az államadósság és a megszorítások voltak. Miliban, aki mellesleg egy hagyományosan baloldali család sarja, végig támadó pozícióban volt. Folyamatosan szembesítette a miniszterelnököt a korábban tett ígéreteivel, így azzal is, hogy korábban megígérte: az államadósságot ezen ciklus végére a nullára csökkentik. A vád jogos, hiszen jelenleg is 75-80% körül mozog a brit államadósság, ám ennek radikális csökkentése érdekében komoly megszorításokat vezettek be. És a szigetország gazdasági fejlődése magasan megelőzi az EU-ban tapasztalható elmozdulás mértékét. Cameront azonban a megszorítások erőtlensége mellett egyszerre támadták azok negatív hatásai miatt. Natalie Bennett, a Zöldek ősasszonya kifogásolta a közkönyvtárak, illetve az időskori ellátó-intézményektől történő forráselvonásokat és bezárásokat. Ez az érvelés nem véletlen, hiszen pártja központi témája a túlterhelt közegészségügy helyzete.
Nigel Farage UKIP-vezér viselkedése kiszámítható volt szinte az egész argumentáció során: az egyetlen felelős az Európai Unió és az általa nem kezelt bevándorlás. A legmarkánsabb mondata így hangzott: ,,ha esetleg az EU-n kívülről a rendszerbe bejelentkező HIV-fertőzötteket nem látnánk el, mindjárt egyszerűbb dolgunk lenne.” A teljes vita itt érhető el:
https://www.youtube.com/watch?v=7Sv2AOQBd_s
Cameron: it’s your turn!
Ahogy láthattuk, a brit politikai kultúra igen távol esik a kontinentális, például a szlovákiai vagy a magyarországi mentalitástól. Önmagában az, hogy hagyományai vannak a moderált és szembesítő keretek közti politikai diskurzusnak,-ahol nem csak a leader\szalonképes pártok ismertethetik elképzeléseiket-, más szájízt ad a történéseknek. Továbbá a konzervatív győzelmet követő felelősségvállalás, tehát a ,,bukott pártok” vezetőinek lemondása is egyfajta nívót ad a képviseleti demokráciák legfontosabb aktusának. Nagy-Britannia előtt komoly kihívások vannak: rendezni kell az integrációs keretben való részével mikéntjét kívülről (EU) és belülről (Skócia) is. Releváns gazdaság- és szociálpolitikai döntéseket kell megalkotni, amelyek egyszerre foglalják magukban a bevándorlás vagy az egészségügy égető kérdéseit.
Békési Júlia Boglárka
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Források: The Guardian, Telegraph, Euronews, MTI, Kitekintő, Kettős Mérce
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
