November 16. – A tolerancia világnapja

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek, 

Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Reményik Sándor: Ne ítélj

(részlet)

Az ENSZ kulturális világszervezete, az UNESCO kezdeményezésére, 1995 a tolerancia éve volt, amikor nagyszabású nemzetközi kampányt szerveztek a ,,türelmesség” jegyében. A tolerancia nemzetközi napja (International Day for Tolerance) ebből az eseményből nőtte ki magát, mint évenkénti alkalom arra, hogy a tolerancia-hiány kapcsán annak fokozott szükségszerűségére hívjuk fel a figyelmet. Az ENSZ Közgyűlése pedig az 1996. december 12-i 51/95-ös számú határozattal hivatalosan is felszólította a tagállamokat, hogy november 16-án tartsanak tolerancia napot.

   

T-O-L-E-R-A-N-C-I-A: ez a szó csupán öt szótagból épül fel, mégis sokrétű és hatalmas jelentőségű. Egy elemi erővel bíró kifejezésről van szó, mely rendkívüli módon képes formálni világunkat.

A tolerancia három együtt érvényesülő kritériuma a konfliktustűrő képesség, a jogegyenlőség elfogadása és az erőszak elutasítása. Maga a tolerancia latin eredetű szó, mely elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, ill. szexuális beállítottsága vagy nemi identitása iránt.

A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja, egy mindannyiunk számára érvényes morális parancs annak érdekében, hogy álljunk ki azok mellett, és emeljünk szót azok védelmében, akiket megfosztottak alapvető jogaiktól és szabadságuktól.

Egy 1995-ös, UNESCO nyilatkozata kimondja a tolerancia alapelveiről, hogy : ,,A tolerancia az az erény, amely lehetővé teszi a békét, és elősegíti a háború kultúrájának a béke kultúrájával történő felváltását.”

Arra a kérdésre, hogy vannak-e a toleranciának vmilyen általános, apalvető vonásai, nehéz választ találni. Ez egy bonyolult kérdés, melyre egyszerű logikával nehéz választ adni.

Ha saját magunkban valamiféle indulatot vagy érzést nem vagyunk képesek kezelni, elfogadni, megérteni vagy éppenséggel feldolgozni, akkor ugyanezt egy másik emberben sem tudjuk elfogadni. A toleranciára való készség tehát összefügg az önismerettel, önkontrollal és az önuralommal.

Olyan emberi értékekkel kapcsolatos, mint a másik ember tisztelete, értékeinek keresése és felismerése, bizalom a másik ember iránt.  Csak az tud toleránsan viselkedni és fellépni, aki kellő önismerettel rendelkezik, maga is erős, s aki bízik önmagában.

A tolerancia rossz megnyilvánulása az, ha olyasmit nézünk el valakinek vagy valakiknek, akik önmaguknak, vagy a közösségnek ártanak.

A tolerancia terjesztése, általánossá tétele mai világunkban különösen fontos. Eloszlathatja a lehetséges konfliktusokat. Véget vethet a faji vagy kulturális felsőbbrendűségi elméletek kialakulásában, és segíthet a társadalmaknak abban, hogy fokozatosan felülkerekedjenek a már régóta létező előítéleteken és negatív sztereotípiákon.

Mennyivel szebb és egyszerűbb lenne az életünk, ha mindent olyannak fogadnánk el, amilyennek az égiek megalkották. Ha nem akarnánk folyton megváltoztatni embertársainkat. Ha nem éreznénk állandóan feljogosítva magunkat arra, hogy megmondjuk a „tutit.”

Az ítélkezés nem az ember dolga! Ki vagyok én, hogy magamat különbnek érezzem egy másiknál?! Vagy ki Ő, hogy ugyanezt velem megtegye?! Senki sem képzelheti, hogy származása, rangja, vagyona, műveltsége vagy egyéb más ,,kelléke“ feljogosíthatná arra, hogy mások felett pálcát törjön.

Takács Henrietta

Források:

1. magyaralmas

2. UNESCO

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!