Amíg a szlovákok száma Budapesten tíz év alatt közel megduplázódott, addig a pozsonyi magyarok száma 14,2 százalékkal csökkent. Ha a tendencia folytatódik, lassan ugyanannyi szlovák él majd Budapesten, mint magyar Pozsonyban.
Pozsony nemzetiségi térképe: fogy a magyar
Pozsony lakosságának nemzetiségi összetételét az Osztrák – Magyar Monarchia idejében többségében magyar, szlovák és német ajkúak alkották. A számok azóta lényegesen megváltoztak. A 2001-es és 2011-es népszámlálási adatok szerint a szlovákokon kívül legnagyobb számban a magyar nemzetiségűek rendelkeznek pozsonyi állandó lakhellyel. Ők a 2011-es eredmények szerint a főváros 411 228 fős lakosságának 3,2%-át (14 119) teszik ki.
Kövesd a Körképet a Facebookon is!
Összehasonlítva a 2001-es adatokkal, a magyarok fogyása elszomorító. 10 év elég volt ahhoz, hogy számuk az egykor háromnyelvű fővárosban 14,2%-kal csökkenjen. A legtöbbeen Ligetfaluban, Pozsonypüspökiben és Főrévben laknak, legkevesebben (18-an) Dévény városrészében.
Pozsony összlakossága is igencsak megcsappan az elmúlt 10 évben. A 4,1%-os (17 444 fő) csökkenés köszönhető a magas ingatlanáraknak is, ami miatt a közeli városokba, Somorjára, Dunaszerdahelyre vagy a szlovák-magyar határ magyar felén található Rajkára, Mosonmagyaróvárra, Dunakilitire költöznek, vagy épp a közeli osztrák falvakba. Bár tény az is, hogy vannak, akik az említett településeken nem rendelkeznek állandó lakhellyel.
A kép kattintással nagyítható.
A Pozsonyban élő nemzetiségek közül a sorban a magyarokat a csehek és a németek követik. Ahogy a táblázat is mutatja, náluk is megfigyelhető fogyás: míg 2001-ben a csehek durván 8000-en voltak, 2011-re ez 5500-ra csökkent; a németek esetében a visszaesés nem annyira szembetűnő, 1200-ról 963-ra.
Elmondható, hogy a Pozsonyban élő nemzetiségek száma rajtuk kívül csak a magukat romáknak vallók és a bolgárok esetében csökkent, az összes többi nemzetiségnél viszont, még ha elenyésző mennyiségben is, egy-két kivételtől eltekintve növekedés figyelhető meg (ukrán – 452/454, horvát – 614/649) a 2001-es népszámlálási adatokhoz viszonyítva.
Árulkodó kivételek
Térjünk rá az árulkodó kivételekre. A gazdaságilag kevésbé fejlett, magas munkanélküliséggel sújtott keleti országrész lakói számára mindig is vonzó volt a „épülő és fejlett nyugat“, mint egyfajta kitörési lehetőség. Ez is megmutatkozik a pozsonyi ruszinok számának növekedésében: 2011-ben csaknem 39%-kal lettek többen a 10 évvel azelőtti adatokhoz képest.
Arányaiban a legnagyobb, bár mennyiségében a legkisebb növekedés a zsidóknál tapasztalható, számokban kifejezve ez 135%-os növekedést (84/197) jelent 10 év alatt.
A kép kattintással nagyítható.
Míg a horvátok majd´ 400-al vannak többen, a szerbek ez idő alatt 65%-os gyarapodást mutatva közel megduplázták magukat.
Budapest, Budapest, te csodás
Most pedig kanyarodjunk át déli szomszédunkhoz, Budapestre. Tekintettel arra, hogy több mint négyszer annyian lakják, és világviszonylatban is ismertebb mint Pozsony, nagyságrendileg is más népszámlálási adatok jellemzik. Főleg ami a nemzetek sokszínűségét illeti.
A magyar főváros esetében a 2001-2011-es két népszámlálás között rohamszerű multikulturális bumm robbant ki. Az érdekesség az, hogy míg a magyar lakosság 10 év leforgása alatt 13%-kal fogyatkozott, addig a szlovákoktól kezdve a bolgárokon keresztül az örményeken át egészen a kínaiakig jelentős gyarapodás figyelhető meg.
A két legjelentősebb budapesti minoritás, a cigányság, akik 2001-hez képest 59%-os (12 266/19 530) növekedést produkáltak. Továbbá a német, mint legősibb nemzeti kisebbség, akik létszáma majdnem háromszor haladta meg a 2001-es adatokat (7 014/18 278).
Szembetűnő, hogy a románok 2011-re már ötször (1 205/6 189) annyian voltak, mint 2001-ben. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy Románia 2007-es uniós belépésével az élelmes románok előtt megnyílt Magyarország, mint szomszédos tagállam kapuja.
Az elmúlt évtizedben néhány ázsiai nemzet honfoglalásszerűen „támadta meg“ a magyar fővárost. A vietnámiak 185%-kal (882/2516), a kínaiak 156%-kal (1 827/4 692), az oroszok pedig 123%-kal (1 397/3 124) gyarapodtak.
A főváros nemzetiségi térképen a szlovák kisebbség a maga 2581-es lélekszámával a 6. helyen áll. Ez 68%-os növekedés 10 év alatt (2001-ben még csak alig 1528 budapesti lakos vallotta magát szlováknak.)
Mi következik mindebből?
Összevetve Pozsony és Budapest nemzeti kisebbségi térképének 2001-2011 közötti alakulásának tendenciáját, a következtetés egyértelműen levonható. Míg a magyar fővárosban burjánzik a multikulturalizmus, és egyre többen vállalják fel más nemzetiségüket, Pozsonyban a helyzet e tekintetben inkább fordított.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a két város nem említhető egy lapon. Egyrészt az 1,7 milliós Budapest, mint az Európába látogató turisták kihagyhatatlan célpontja, annak történelmi múltjával, kulturális nevezetességeivel nagyságrendekkel felülmúlja Pozsony korántsem nagyvárosi jellegét.
Vajon mi vonzza a bevándorlókat Budapestre, ha az ottani átlagbér jóval elmarad a Pozsonyitól? A nemzetiségbarát közeg? Esetleg a magyarok nyitottabbak más nemzetek iránt, mint a szlovákok? Ugyanakkor saját magunknak is feltehetjük a kérdést. Ha választhatnánk, hol élnénk szívesebben: a gazdaságilag rohamosan fejlődő, ám hangulatában szürkébb Pozsonyban vagy Európa egyik kulturális bölcsőjében, Budapesten?
Kérdés az is, hogy a magyarok és szlovákok számának alakulása Pozsonyban, illetve Budapesten vajon mennyire igazolja vissza az oly sokszor hangoztatott kliséket az intoleráns és végtelenül megosztott, élhetetlen Budapestről és a szlovákokról (lásd Fico és Orbán nemzetközi megítélése)? Márpedig a népszámlálás adatai tények, nem hazudnak. Ezek pedig cáfolják a két országban uralkodó állapotokról kialakított képet.
Az adatok kétségtelenül azt támasztják alá, hogy míg a magyar fővárosban divat szlováknak lenni, addig Pozsonyban magyarnak lenni már egyre kevésbé. Az utóbbi évek tendenciái azt mutatják, hogy Budapesten növekszik a szlovákok száma, míg Pozsonyban mi magyarok lassan beolvadunk, eltűnünk…
Tóth Lívia
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
Megosztás:
Címkék: asszimiláció budapest kisebbség magyarok száma multikulti multikulturizmus nemzetiségi térkép népszámlálás országmimázs pozsony szlovákok száma Tóth Lívia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Gyorgy
2013. aug. 23. 08:14Ez azert tulzas, 1-2000 ember alapjan megalapittani, melyik orszag/varos kedvezobb a kissebsegeknek. Miert nem hozta fel az utobbi 60 eves trendet? (Magyarok szama szlovakiaba csokkent 10-20%kal es szlovakok szama magyarorszagon 80%kal.) Ma szerbiaban tobb szlovak el mind szomszedos magyarorszagon =logika ellenes.
Nem szlovmagy
2013. aug. 23. 08:50Ha jól látom, nem 1-2000 ember, hanem az elmúlt 20 év nėpszámlálási adataira ėpül a cikk.
tyukodi pajtás
2013. aug. 24. 22:40Az utóbbi 60 éves trend: 2013 - 60 = 1953 -tól számítva (a csehszlovákok által kierőszakolt lakosságcsere után) Magyarország kapcsolataiban zárt, befelé forduló, mozgás- utazási lehetőségeiben a '60-as évekig gyakorlatilag lebénult szocialista diktatúra rendszerében 1949-ben még 1882 szlovák anyanyelvű, és 1210 fő magát szlovák nemzetiségűnek valló lakossal rendelkezett. 26 ezren beszéltek ugyanakkor még szlovákul, akik 93 %-a beszélte a magyart is. 2001-re így lett 1518 szlovák anyanyelvű és 1528 szlovák nemzetiségű, akik közül 8582 fő beszélte a szlovákot, közülük is csupán 82,4 % tudott magyarul!!! Negatív tendencia, hogy ők az idősebbek, akik többé-kevésbé szégyellik is az irodalmi szlováktól eltérő pilisi, cinkotai stb. tájszólásukat. A fiatalok a lehetőségek ellenére ma már alig, vagy egyáltalán nem beszélnek és tanulnak szlovákul, és ha igen, akkor is a mai modern irodalmi nyelvet. Vagyis a szocializmus nemzetiségi politikája hamis ideológiai alapelvből (az internacionalizmus bűvöletében) nem kedvezett a szlovákságnak, hogy a beolvadásuk lassuljon, jóllehet Magyarország ebben az időszakban messze nem vallott nemzetállami alapelveket. Meggyőződésünk, hogy óriási hibát követtek el, felbecsülhetetlen értékeket tékozoltak el a szlovák nyelvtörténészek, amikor nem rögzítették, hanem hagyták mesemmisülni az ősi egyedi, minden településben eltérően alakult szlovák nyelvjárásokat. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy a budapesti szlovák iskolát a Csehszlovákiából áttelepült magyar pedagógusok alapították, ahol folyamatos volt a szlovákul történő oktatás, hogy semmiféle törvény, rendelet nem korlátozza a szlovák nyelv használatát, hogy a hivatalos eljárásban a magyar közigazgatási szervezeteknek hivatalból kell biztosítania a magyarul nem beszélő idegeneknek a magyar állam terhére fizetendő tolmácsot. 1949 után a szlovák irodalmi nyelvet közvetítő kultúrális intézmények is kiépültek. Növeli az asszimilációt, hogy a budapesti szlovákok nem élnek zárt közösségekben, hanem szétszórtan, tiszta magyar közegben, azaz a nyelvgyakorlásra többnyire különböző kulturális rendezvényeken, illetve szlovák intézményekben (templom, iskola, klubok) nyílik lehetőségük. 1994-ben még csak két budapesti kerületben, de 2002-ben már 14-ben alakult illetve létezett szlovák önkormányzat. Vagyis megvan az az infrastruktúra, amely az asszimilációt segítheti. A rendszerváltást követően a szlovákok is "államalkotó tényezőkké" váltak és a törvényi és az anyagi háttér egy radikálisan új szervezeti struktúra kialakitásához segítette a helyi szlovákokat. a budapesti szlovákok magyar nemzeti identitásúak, Magyarország a hazájuk, Szlovákiában nem érzik otthon magukat, hosszabb, 2-3 évnyi idő után sem.
tyukodi pajtás
2013. aug. 24. 22:43Vagyis megvan az az infrastruktúra, amely az asszimilációt segítheti. - helyesen: Vagyis megvan az az infrastruktúra, amely az asszimiláció lassítását segítheti.
tyukodi pajtás
2013. aug. 25. 10:52A fenti hosszas fejtegetés tanulsága a következő: - az elmúlt 60 évben sem volt SOHA a magyar politika célja a magyarországi szlovákság beolvasztása, míg a magyarság "eltüntetése" a Felvidékről a szlovák politika 90 éves SIKERES! programja - a fentiekből eredően a magyarországi szlovákok folyamatos pozitívan megkülönböztetett bánásmódban részesültek, míg Szlovákiában a pozitív diszkriminiáció olyan ismeretlen és megtagadott fogalom, mint a cigányoknak az igazmondás - a rendszerváltás után Magyarország a szervezeti struktúra gyökeres átalakításával, a nemzeti önkormányzatok létrehozásának a lehtőségével megteremtette egyben a szlovák nyelvi-kulturális AUTONÓMIA gyakorlásának a feltételeit, míg Pozsonyban és másutt új lakótelepek építésével, és beköltöztetett nagy tömegű szlovákkal elérték azt, hogy a magyarság Pozsonyban akkor is jelentéktelen arányú lett volna ha létszámában egy csöppet sem csökkent volna, 20 % híjján nemhogy autonómia, de SEMMI nem illeti meg, ami budapesti szlovákokat IGEN, - a magyarországi szlovákság csökkenésének okai, hogy a kierőszakolt csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében a 200-250 éves (még a "fasiszta" Horthy rendszerben is!) háborítatlan szlovák zárt nyelvi közösségek megbomlottak, szórvány lett belőlük, amely a társadalmi átrétegződésekkel együtt (parasztból munkás, értelmiségi, + a szolgáltató ágazatok robbanásszerű fejlődése) kedveztek a természetes asszimilációnak, szemben a pozsonyi erőltetett beolvasztással. Tudományos tény, hogy egy bizonyos nagyságrend alatt akkor is elfogy a népesség, ha azt mesterségesen kívánják fenntartani: lásd a szlovéniai magyarságot, akik 18-17 ezer főről csökkentek le 8-9 ezer főre az elmúlt 20 év alatt, a mintaszerű szlovén alkotmány és nyelvtörvény, valamint a tennivalókról való magyar-szlovén rendszeres konzultációk ellenére. Mintát lehet róla venni a felvidéki magyarság autonómia törekvéseihez. - 60 év alatt SEM VOLT a budapesti szlovákság csökkenése tehát sem Magyarországon, sem Budapesten 80 %-os! Ezzel szemben a tömb magyarságot szellemileg-kulturálisan irtó szlovák soviniszta rendszer látszat jogokat biztosít, az alapvető feltételek megteremtése nélkül, amely utóbbi szempontjából példát vehetne Magyarországról. - Meglehetősen álságos (pofátlan) dolog György részéről a magyarországi szórvány szlovákságot állítani a felvidéki tömbmagyarság mellé: almát a körtével hasonlítgatni: ha már hasonlítgatunk, akkor vegyük a szlovákiai északi, Trencsénben, Szepességben élő SZÓRVÁNY magyarság jogait és lehetőségeit az identitás megőrzés szempontjából és akkor pofázzanak a György félék, ha arrafelé is ezek ugyanazok lennének, mint amelyekkel a magyarországi szlovákok rendelkeznek!
Zoltán
2013. aug. 23. 10:09Haza csak ott van, hol jog is van! Újabb bizonyítéka a magyargyűlölő (soviniszta) többségi politikának és a majdnem húsz éves megalkuvóan (opportunista módon) együttműködő (kollaboráns), elhibázott, vesztegetés gyanús (Gorilla ügy, választási kampánypénzek) felvidéki magyar politikának. Sajnos sokan nem akarják tudomásul venni, hogy a hatalom diszkriminál bennünket. A kirekesztettségünkről itt olvashatsz . Helyzetünkre például megoldás az egyenlő jogok és az esélyegyenlőség biztosítása egyéni és közösségi szinten vagy különleges jogállású (autonóm) területek létrehozása az általunk lakott területeken. Nem együttműködés, hanem megegyezés (kiegyezés) kell nekünk, amit önkényesen nem rúghat fel az időszerű politikai hatalom.
A kommenteket lezártuk.
