Van értelme a beiratkozási kampányoknak?

Február 15-ével véget ért a hivatalos iskolai beíratási időszak. Ilyenkor évről-évre megannyi szervezet, intézmény, magánszemély és iskola népszerűsíti a a magyar oktatást. A Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség rögtön készített egy összegzést is, miszerint 52 kiselsőssel lesz több a magyar iskolákban, mint tavaly. Ennek mindenképpen örülhetünk.

De jó felvidéki szokás szerint most is voltak, akik fennakadtak a beiratkozási kampányokon, pedig ez valóban olyan ügy, mely mindannyiunk érdeke. Párt szimpátiától, világnézettől, vallástól vagy szexuális beállítottságtól függetlenül.

Voltak, akik kételkedtek benne, eredménytelennek, céltévesztettnek, „gagyinak” vagy éppen feleslegesnek tartották. Több fórumon is eszmecserék, sőt viták alakultak ki. Amik hol építő jelleggel, hol romboló szándékkal ugyan, de mindenképpen hasznosak, hiszen részben általuk is elindult a társadalmi párbeszéd. Ezt pedig értékelni kell.

A felmerült kérdéseket, vitatott részeket pontokba szedve összegeztünk:

• Miért akkor zajlik a kampány, amikor a beiratkozás folyik? Hiszen, ilyenkor a szülők már eldöntötték, hová adják gyermeküket.

Az időpontnak nagyon egyszerű magyarázata van. Egyrészt, mert rá sem hederítene senki a témára mondjuk júliusban, másrészt közvetlenül a beiratkozások előtti (január 15.) időszakot a karácsony és az évvége jellemzi. A karácsonyfás, mikulásos, jézuskás, csillagszórós és konfettis hangulatban biztosan nem kapna elég teret a téma.

Való igaz, hogy ekkorra már sok szülő eldöntötte melyik iskolát válassza. DE VAN, AKI MÉG NEM. Senki sem vitatja, hogy vannak, akik már a pocakban, sőt már azelőtt határozottan tudják, hogy milyen nyelvű iskolába fog járni a csöppség. De számtalan példa igazolja, hogy vannak, akik még beiratkozáskor, sőt UTÁN sem biztosak a dologban. Mivel az iskolaváltás megengedett, ezért vannak, akik időközben át is értékelik a döntésüket.

   

Másik hatalmas tévhit, hogy a kampány csak az épp beiratkozás előtt álló szülőket célozza meg. A médiafelületek és az üzenetek sajátossága, hogy nem csak a célközönséghez jut el, hanem jóval szélesebb körhöz. Olyanokhoz is, akiket közvetlenül nem érint, olyanokhoz, akik még ráérnek erről dönteni, mivel nem iskolaköteles a csemetéjük, de olyanokhoz is, akik még csak tervezik a gyermekáldást, vagy akár akiknek nagyon távlati még ez az egész. Az üzenetek, érvek viszont magként szóródnak szét és ágyazódnak be a gondolkodásba.

A Via Nova ICS 2007-től fejt ki ilyen jellegű tevékenységet, tehát már olyan szülők is döntés elé kerültek, akik 2007-ben még csak nem is voltak áldott állapotban.

Hasonló meggyőzések a Kárpát-medencében

Az időpont miatt körülnéztünk más, hasonló sorsban lévő nemzeti közösségek háza táján is. Bár a környezet, a hatások és a viszonyok mindenhol másak, a kampánymódszerek mégis kísértetiesen hasonlóak a felvidékiekhez. Mit ad Isten, a figyelemfelhívás és meggyőzés Erdélyben, Kárpátalján és Délvidéken is az iskolai beiratkozásokhoz van időzítve. Szinte ugyanazok az érvek, ugyanazok a módszerek, trükkök (videók, reklámok, jelszavak, érvek, személyes meggyőzés stb.) használatosak, mint nálunk.

Amikor az időintervallumról beszélünk, azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy direkt kampányt nem lehet 12 hónapon át folytatni. Erre az érintett szervezeteknek sem anyagi, sem egyéb feltételeik nincsenek. Ráadásul az emberek egy idő után rá is unnak az olyan dolgokra, melyeknek nincs szenzációhajhász hatása  – „csupán” közösségünk jövője…

Ezzel szemben indirekt, személyi alapút viszont annál ajánlatosabb folytatni, és erre biztatunk/nak is a kezdeményezők. Jó példával elöl járva, személyes bizonyítékokkal alátámasztva mindenkor, mindenki jó hírét tudja kelteni iskoláinknak!

• Felesleges és eredménytelen a kampány!

Persze mindennek lemérni az eredményét szinte lehetetlen. Nagyképűség és oktondiság lenne azt állítani, hogy a kampányok miatt lett pl. idén 52 elsőssel több. Ezt senki nem állítja. Mivel az iskolaválasztás emberi döntés, ami egy folyamat része, nem hinnénk, hogy ilyen fajsúlyos döntést valaki heuréka! szerűen hoz meg. Így lehetetlen meghatározni azt a pontot, amikor az a bizonyos elhatározás megszületik. De még ha így is lenne, akkor sem mondaná senki, hogy azért íratta be gyermekét magyar iskolába, mert XY vagy ZQ szervezettől azt hallotta.

Ahogy fentebb írtuk, ezeknek hatása szubjektív, hiszen valaki már talán párja megtalálása előtt tudja a majdani gyermeke iskolájának nyelvét, valaki még a papír aláírásakor is bizonytalankodik. Vannak, akik belátják hibás döntésüket és átértékelik azt, sokan viszont ha be is látják, sosem fogják tudni bevallani (akár maguknak sem). Számtalan eset volt arra, hogy az anyuka, miután rájött a helytelen döntésére, inkább ő is elszlovákosodott, csak hogy döntését igazolja. A folyamat pedig ettől kezdve kiszámíthatatlan mederbe kerül.

• Az iskolaválasztás magán ügy, senkinek semmi köze hozzá.

Így van, és ezt senki sem vonja kétségbe! Ugyanakkor az is magánügy, hogy milyen fogkrémet, lázcsillapítót, esetleg mobilszolgáltatót választunk. Mégsem háborodunk fel azon, hogy minden sarkon reklám lóg, vagy hogy egy film megnézése közben legalább fél órányi reklámot nyomnak le a torkunkon. A marketing, szeretjük vagy sem, az életünk részévé vált. Az emberek azt választják, amit ismernek, amiről információjuk van. Ezek a szempontok az iskolaválasztásnál is ugyanúgy érvényesülnek.

• A sok különböző kampány konkurál egymásnak.

Tekintettel arra, hogy az összes beiratkozási kampánynak ugyanaz a célkitűzése, így butaság azt gondolni, hogy konkurencia vagy verseny lenne az egyes szervezetek, kezdeményezések között. Épp ellenkezően, minél több szervezet kapcsolódik be, minél több kreatív ötlet merül fel, annál hatékonyabb.

• Van egyáltalán értelme ennek az egésznek?

Igen, van! Ha csak egy szülő is elgondolkozik emiatt, ne adj Isten a döntésében befolyásolja a kampány, és magyar iskolát választ, akkor már megért minden időt, energiát és anyagi befektetést. Ha csak egy valaki is meggyőző érvekkel, információkkal gazdagodik, amivel barátait, gyerekeit, szomszédait meggyőzi a magyar iskola mellett, akkor már megtérült minden áldozat.

Ugyanakkor ne felejtsük, hogy azoknak sem árt, ha megerősítést kapnak, akik biztosak a döntésükben.

Nemzetrészünk sorsa, jövője ezeken az egyéni, aprónak tűnő döntéseken múlik. Nem mindegy, hogy Máraik, Esterházyk, Jedlikek nevelkednek sorainkban vagy … (mindenki saját maga fejezze be a gondolatot).

Sokan gondoljuk úgy, hogy az ilyen igaz ügy érdekében szolgálatot teljesíteni mindannyiunk lelkiismereti kötelessége. Ezért ezúton is ösztönzünk mindenkit, hogy amennyiben módja van rá, ki-ki saját adottságainak és képességeinek megfelelően járuljon ehhez hozzá a jövőben.
Például elkezdődött az óvodákba való beiratkozások. Ez legalább olyan fontos döntés, mint az iskolaválasztás. Majd jönnek a középiskolai, egyetemi jelentkezések. Ezekről se feledkezzünk meg. Hajrá, magyar oktatási intézmények! Bennetek a jövőnk.

Csonka Ákos

(A szerző a Via Nova ICS Nemzetpolitikai Kabinetjének a vezetője)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!