Ondrej Dostál: A szlovák- magyar együttműködés nem utópia

A Konzervatív Intézet igazgatója, az ember, akinek tapsolt a dunaszerdahelyi futballstadion. Szlovák, aki érti a magyarokat. Az OKS parlamenti képviselője, Ondrej Dostál.

Hogyan érezte magát a dunaszerdahelyi stadionban a nyelvtörvény elleni tüntetésen, amikor egyetlen szlovákként a legnagyobb tapsot kapta 15 ezernyi magyartól?

Ez volt a legnagyobb közönség, amely előtt valaha is beszéltem. Természetesen a helyzet némileg furcsa volt, hisz egy politikai párt rendezvényéről volt szó, de nem ez én pártomé. A többi szlovák politikus vagy emberjogi aktivista nem élt a lehetőséggel, én viszont úgy gondoltam, hogy ez természetes. A nyelvtörvényt már 1995-ben kritizáltam, amikor a Mečiar-kormány elfogadta. Mint politikai elemző és aktivista, ill. mint újságíró is felhívtam a figyelmet a törvény hiányosságaira. Ezért természetes volt számomra, hogy elmondom a véleményem egy ilyen rendezvényen is. Úgy gondoltam, hogy a szolidaritás gesztusa lehet a magyarok felé, hiszen Fico kisebbségi politikájának vonzatait így nemcsak szűk körben vitattuk meg, hanem nyilvánosan is. Mindent egybevetve: kellemesen meglepődtem.

Milyen érzés volt ez Ön számára?

Akkora tapsvihart azért nem vártam. Először nem tudtam, mire számíthatok. Később a lelátón ültem, ahol feketébe öltözött emberek masíroztak körülöttem fel s alá zászlóikkal. Róluk később megtudtam, hogy egy radikális magyarországi mozgalom tagjai. Ekkor nem éreztem túl jól magam. Később a küzdőtérre mentem, a beszédemre készülve. Fellépésemet követően kellemesen meglepett az emberek pozitív reakciója, valamint, hogy megértették az üzenetet.

   

Amikor Petőcz Kálmánnal Önnél voltunk, felkérve, hogy jöjjön el, volt pár lényeges kérdése, hogy mi is készül ott valójában. Majd rögtön igent mondott, amit ezúton is köszönünk a szlovákiai magyarok nevében. Eljönne ismét?

Ha hasonló célt szolgálna, igen.

Mint a Konzervatív Intézet igazgatója évekig a civil szférában mozgott. Polgárjogi aktivistaként különböző akciókkal vált ismertté, rámutatva a demokráciai deficitekre (a kínai államfő látogatásakor, Harabin ellen vagy Ficoval kapcsolatban a kormányhivatal előtt). Nem hiányzik Önnek ez a fajta „terepmunka“ mióta a steril parlamentben ül?

Időről időre azért még részt veszek hasonló rendezvényeken. Voltam a fehérorosz választások manipulálása és a fehérorosz aktivisták letartóztatása elleni tiltakozó megmozduláson, valamint a magyar médiatörvény elleni demonstráción is. Nem hiszem, hogy végleg felhagyok ezzel a tevékenységgel, bár természetesen a legnagyobb figyelmet most a parlamentnek szentelem.

Térjünk át a nagypolitikára. Évek óta a regionális politikában mozog. Pozsony-óvárosi képviselő volt, jelenleg megyei képviselő. Mi vonzotta a nagypolitikába?

A nagypolitikával már az önkormányzati munka előtt is foglalkoztam. Egy politikai párt ifjúsági tagozatának tagja és tisztségviselőjeként korán kifejtettem a véleményem. Újságíróként, elemzőként is foglalkoztam a témával, de ezt tettem párttagként is. Az önkormányzati politikába csak később kapcsolódtam be. Az én történetem nem teljesen az a történet, amikor az ember először az önkormányzati, majd később az országos politikába kapcsolódik be.

Az OKS elnökének, Peter Zajacnak van parlamenti múltja. Emlékszünk a mandátuma visszaadásakor tett kijelentésére, miszerint csalódott a politikát körülvevő légkörben. Inkább visszatért a berlini Humboldt Egyetemre tanítani. Mindezek ellenére most mégis visszatért. Miért?

Peter Zajac soha nem hagyta ott a politikát véglegesen, hisz az OKS elnökségi tagja maradt, és indult a parlamenti választásokon is 2002-ben. A parlamenttől amiatt vett búcsút, ahogy az akkori helyzetet látta. Peter Tatár után az OKS elnöke lett, és vezetésével az OKS parlamenti párttá vált.

Miért épp a Most–Híd ajánlata mellett döntöttek? Ha jól tudjuk, az SDKÚ listáján való indulásuk is felmerült. Ott nem látott esélyt az elképzeléseik megvalósításához?

Ezt a két lehetőséget mérlegeltük. A Most–Híd ajánlata jobbnak tűnt, mivel hosszabb ideje baráti kapcsolatot ápolunk Bugár Bélával. A Most–Híd képviselőivel együtt mi is a szlovák- magyar együttműködésre fektettük a hangsúlyt. A következő ok az volt, hogy a Most–Híd ajánlata sokkal inkább politikai kapcsolati jelleggel bírt, és nem csak helyeket biztosítottak számunkra a parlamentben. Mindez paradox helyzet ahhoz képest, ahogy később a kapcsolatunk fejlődött, és amilyen a mai helyzet. Ám akkor tényleg úgy volt, hogy az OKS mint politikai párt egyezett meg a Most–Híddal, ami lehetővé tette, hogy a választási listán az első tíz kivételével minden további tizedik helyre egy-egy jelöltet állítsunk. Az SDKÚ esetében inkább arról volt szó, hogy néhány jelöltünk helyet kap a listájukon.

Számomra fontos volt az a tény is, hogy abban az időben, amikor a Most–Híd mellett döntöttünk, a párt a parlamenti küszöb határán mozgott. Egyáltalán nem volt biztos, hogy bejut. A mi lehetséges hozzájárulásunk az 5 százalékos parlamenti küszöb eléréséhez sokkal jelentőségteljesebbnek tűnt, mint hogy csatlakozzunk az SDKÚ-hoz. Mert ha ez történt volna, lehet, hogy javítunk az SDKÚ helyzetén, de jelentősebb hatást nem gyakoroltunk volna a választások eredményére. Ellenben, ha a Most–Hídhoz csatlakozunk, hozzájárulunk, hogy elérje az 5 százalékos küszöböt, amivel befolyásoljuk az új kormány összetételét.

Peter Zajac szerint egyre inkább megmutatkozik, hogy az OKS-t is integrálni kellene a kormánykoalícióba, például úgy, hogy részt vegyenek a Koalíciós Tanács ülésein. Önök viszont a Most–Híd frakciójának tagjai. Bugárék rendszeres járnak a Koalíciós Tanács üléseire, miért hát ez az igény az Önök részéről?

Mi a parlamenti frakció tagjai vagyunk, de nem vagyunk tagjai a Most–Hídnak. Ha valamiről a Most–Híd vezetősége megegyezik, akkor ez bizonyos mértékig kötelezi az összes frakciótagot, és egyúttal a párt tagjait is. A tagok elfogadják a pártszervek döntéseit. Ezen döntések viszont nem kötelező érvényűek az OKS számára, mert nem vagyunk tagjai a Most–Hídnak, csak a parlamenti frakciónak. Saját politikai programunk és nézeteink vannak. A kommunikáció így sokkal összetettebb. Úgy gondolom, hogy jóval hatékonyabb lenne, ha az OKS-t közvetlenül a kormánykoalíció döntéseibe is bevonnák, és nem csak a frakción keresztül tartanánk a kapcsolatot.

Peter Zajac szerint egyre inkább megmutatkozik, hogy amíg az OKS négy képviselőjét és az Egyszerű Emberek négyesét nem integrálják a kormánykoalícióba, turbulenciák várhatók. Múlt szerdán az SaS és az Egyszerű Emberek közti tárgyalások után már tudjuk, hogy az utóbbiak a frakcióban maradnak. Milyen turbulenciák várhatók az OKS kapcsán?

Mi egy kicsit más politikai stílust képviselünk, mint az Egyszerű Emberek. Bizonyos dolgokra másként reagálunk, mint Igor Matovič. De az, hogy a kormánykoalíció helyzete kritikussá vált, nemcsak Igor Matovic impulzív politikájának köszönhető, hanem annak is, amilyen módon a kormánykoalíció kezelte az Egyszerű Embereket és egyben az OKS-t. Amikor az Egyszerű Emberek saját programmal indultak a választásokon, a kormánykoalíció egyszerűen ignorálta őket. Céljaik nem kerültek be a kormányprogramba. A kormány abban bízott, hogy a helyzet nem fordulhat annyira rosszra, hogy adott esetben az Egyszerű Emberek eltérő véleménye kerékkötőjévé váljon egy-egy fontos törvény elfogadásának. Épp az állampolgársági törvény kapcsán mutatkozott meg, hogy ez a feltételezés helytelen volt. Így olyan helyzet jött létre, hogy a koalíciónak épp ezek a szavazatok hiányoztak.

Én szintén nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a koalíció olyan intézkedéseket hoz, amelyek nem lesznek összhangban a kormányprogrammal, és a kormánykoalíciónak más lesz a véleménye, mint az OKS-nek. Ebben az esetben, ha a hozzáállás továbbra sem a konszenzuskeresésen alapul majd, blokkolhatjuk a kormány intézkedéseit.

Mondana erre pár példát?

Világosan megmondtuk, hogy támogatjuk a kormányprogramot. Említhetném a költségvetést is, ahol gyakorlati szempontok alapján közelítettük meg a kérdést. Nem azonosultunk teljesen azzal, hogy a megtakarítást nemcsak az államapparátusban történő spórolással, hanem adó- és járulékemeléssel egybekötve szeretnék elérni. Ekkor mondtuk, hogy a költségvetést illetően a megtakarítási oldalon szeretnénk erőteljesebb változásokat. Azt is hangsúlyoztuk, hogy ez az utolsó alkalom, amikor olyan intézkedést támogatunk, ami adóemelést eredményez. Most tehát a kormánytól azt várjuk, hogy a spórolás felé vezető úton haladjon tovább. Ha nem így lesz, és újra adót szeretne emelni, azzal problémáink lesznek.

Nem irigykedik Igor Matovičra, hogy az ő négyesük lényegesen nagyobb médiafigyelmet kap, mint az OKS?

Én voltam az első, akit Anna Belousovová pofonnal fenyegetett. Igor Matovič volt az első, aki ezt meg is kapta, így megelőzött.

De maga is közel állt a pofonhoz.

Igen, de rám nézve ez csak egy verbális támadás volt.

Tehát nem irigykednek Igor Matovičra?

Más a politizálási stílusunk, így természetes, hogy körülöttünk nincs akkora mediális felhajtás, mint körülötte. Végtére is az Egyszerű Emberek további tagjai sem szerepelnek annyit a médiában, mint Igor Matovič.

Érdekelne, hogy is néz ki a gyakorlatban a Most–Híd frakcióülése. Megvitatják az álláspontokat és véleményeket? Milyen a valóságban az a bizonyos szlovák – magyar együttműködés?

A frakció minden parlamenti ülés előtt összejön, és néha az ülés közben is, amikor valami olyan fontos dolog történik, amit meg kell tárgyalnunk. Ezeken a frakcióüléseken beszéljük meg a parlamenti ülés programját. A fontos, vagy problémás kérdéseket is itt vitatjuk meg. Figyelmeztetünk arra, hogy mely esetekben lehet gond a támogatottsággal. Természetesen bizonyos kérdések kapcsán vannak parciális megbeszélések, ahol azok a képviselők aktívabbak, akik az érintett bizottság tagjai vagy a téma iránt érdeklődnek. Én azt gondolom, hogy a frakción belüli –de az egész koalíción belüli kommunikációnak –intenzívebbnek és széleskörűbbnek kellene lennie. A frakció vagy akár az egész koalíció találkozásain nagyon korlátozott a lehetőség a párbeszédre, és csak a legfontosabb kérdések felvázolására van mód.

Tudjuk, hogy a Beneš-dekrétumok érvényben maradtak, a nyelvtörvény a változtatás után is tartalmaz még szankciókat. A magyar kettős állampolgárság is annyira érzékeny kérdéssé vált, hogy nem várhatunk valós elmozdulást ebben az ügyben. Jó példa erre a napokban ismertté vált államközi egyezmény tervezete, melynek szlovák verziója a Matovič és Fico állampolgársági törvény-tervezetének felel meg. Ismeri Ön ennek szövegét? (szerk. megj.: a beszélgetés február 16-án zajlott.)

Nem, még nem láttam. A sajtóból értesültem, hogy a tervezetet átadták a magyar félnek.

A szerződéstervezet többé-kevésbé Matovič módosító javaslatára épül.

Igen, valami hasonló van a szerződéstervezetben lefektetve. Ennek következménye, hogy a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok számára lehetetlenné válna a magyar állampolgárság megszerzése. De nem tudom pontosan, mit tartalmaz a tervezet.

Konkrétan előírja, hogy a felek évente kicserélik azon állampolgárok listáját, akik kérvényezték a kettős állampolgárságot. A magyar állampolgársághoz a kérelmezőnek eleget kell tennie bizonyos feltételeknek: legalább 5 évig Magyarországon dolgozzon vagy tanuljon, legalább egy éve rendelkezzen állandó lakhellyel az országban. Bár a szerződés-tervezetéből hiányzik a családi kötelékre vonatkozó kitétel, szinte Matovič törvényjavaslatát mintázza. Ezáltal lehetetlenné téve a szlovákiai magyarok számára, hogy kettős állampolgárságért folyamodjanak.

A magyar törvényt nem tartom átlagosnak. Ha Matovič javaslatának elvei bekerültek volna a szerződéstervezetbe vagy a magyar állampolgársági törvénybe, nem látnék benne problémát. A gond az, hogy ha a szlovák állampolgársági törvény jelenlegi formájában marad, egy olyan állapotot tartunk fent, amely lehetővé teszi, hogy törvényileg szűnjön meg egy szlovák állampolgár állampolgársága. Ami számomra probléma. De nem lennék ellene, hogy Magyarország megváltoztassa az állampolgárságról szóló törvényét úgy, hogy ne tegye lehetővé a magyar állampolgárság megszerzését azon személyeknek, akik nem rendelkeznek valamilyen alapvető, általánosan elvárt viszonnyal az államhoz. Általában azok az emberek kaphatnak állampolgárságot, akik nyilvánvaló viszonyban állnak az adott országgal, állandó lakhellyel rendelkeznek ott, és nem csak etnikai hovatartozás alapján kérelmezik azt.

Mit tanácsol a szlovákiak magyaroknak, kérelmezzék vagy sem a kettős állampolgárságot?

Ez az egyén szabad döntése. Én nem tanácsolnám, mert valóban komoly problémaként értékelem a kölcsönös kapcsolatok terén. Azok a szlovák állampolgárok, akik Szlovákia területén élnek, egyszeriben magyar állampolgárokká is válnának. Úgy tűnik, választójogot is kapnak majd hozzá. Abban a kritikusokkal értek egyet, hogy problémás lehet, ha ettől fogva két politikai nemzet tagjaivá válnának. A szlovákiai magyarok jelenleg a szlovák politikai nemzet és a magyar etnikai nemzet tagjai, amiben semmi kivetnivaló sincs. De abban, hogy valaki két politikai nemzet tagja legyen, ezáltal két parlamentet válasszon, ezzel kapcsolatban már vannak bizonyos aggályaim. Tekintettel arra, hogy milyen állapotban van most a szlovák – magyar viszony, nem gondolom, hogy jó vért szül egy ilyen törvény az államközi viszonyban. De határon belül, a többség és a kisebbség viszonylatában sem.

Nem tetszik az sem, ahogy a magyar kormány elfogadta ezt a törvényt. Nem egyeztetett a szomszédjaival, egyoldalú lépés volt. Olyan érzésem van, mintha ezt a törvényt azért hozták volna, hogy segítse Ficot hatalmon maradni. Hisz evidens volt, hogy a törvény megszavazása hisztérikus, túlzott reakciót vált majd ki szlovák oldalon. Ha az Orbán-kormány mindenáron ilyen jogszabályt szeretett volna hozni, nem tudom, miért nem vártak vele pár hónapot a szlovákiai választásokig. Ha valakinek ezzel szavazatokat szereztek, az az SNS és a Smer volt. Bár megértem, hogy a magyar kormány nem csak a szlovákiai helyzet alapján időzített.

Ön szerint lehetséges valamiféle formális viszony a szlovákiai magyarok és a magyar állam között?

Nem tudom, milyen stádiumban van most a státustörvény, de életbe lépésekor szintén heves és eltúlzott reakciókat váltott ki a szlovák oldalon, amelyeket nem teljesen értettem. Pontosabban: az akkori szlovák félelmeket jóval kevésbé értettem, mint a mostani kettős állampolgárság kapcsán felmerülteket. Általában érvényes, hogy ha Magyarország rendezni kívánja a határon túli magyarok státusát, akkor az nem kell, hogy más államokat zavarjon.

Ön szerint milyenek a szlovákiai magyarság érdekérvényesítő lehetőségei ebben a koalícióban?

(csönd.) Ezt a nyelvtörvény példáján szeretném bemutatni. Nyilvánvaló, hogy ennek a koalíciónak más a kisebbségekhez való viszonya, mint az előzőnek. A magyar kisebbség –vagy a magyarok általában – nem ellenségei vagy vetélytársai a koalíciónak, akikkel mindenáron harcolni kell. A nyelvtörvény megváltozott. Annak ellenére, hogy a büntetések benne maradtak, csökkentek. Alkalmazhatóságuk csak a közintézményekre szűkült. Egyéb, korábban kritizált pont is megváltozott, mint például a kalászi színjátszók példája. Ezekben az esetekben gyakorlatilag már nem fenyeget büntetés. További pozitív változtatások is történtek, melyek helyrehozták azt, amit előzőleg elrontottak. De hogy nem volt elegendő politikai akarat arra, hogy kikerüljenek azok a szabályozások, melyek a magánszférát érintik, látható, hogy ebben a koalícióban is vannak olyanok, akik attól félnek, hogy az ilyen intézkedést az SNS vagy a Smer saját céljaira használná fel.

A szlovák- magyar együttműködés nem csak utópia?

Nem utópia, realitás. A valóság sohasem ideális. Az együttműködés már 1989 novemberétől valóság volt. Félbe maradt ugyan a nacionalista kormányzások idején, akik ellenségnek tekintették a magyarokat. Erre építették népszerűségüket a nacionalista beállítottságú szavazók között. De ezek az időszakok váltakoztak azokkal, amikor együttműködtek a magyarokkal. Az együttműködés létezik. Természetesen messze van az ideálistól, de nem utópia.

Megérdemelnék a szlovákiai magyarok a bocsánatkérést a Beneš-dekrétumokért?

Igen, megérdemelnék.

Nem tudom, milyen áttekintése van az európai kisebbségi törvényekről, de megkérdezném. El tudná képzelni, hogy mondjuk a finn- svéd modellt, vagy egy hasonló koncepciót alkalmaznának Szlovákiában?

Elég erős a fantáziám, de azt gondolom, hogy nem lehet egyszerűen áthozni egy adott szabályrendszert az egyik államból a másikba. Az a valóság egy adott történelmi fejlődés eredménye.

…lehetséges volna az adott modellt átemelni valamilyen más, módosított formában?

Finnországban a svéd nyelv második hivatalos nyelv. Ebben a pillanatban elképzelhetetlennek tartom, hogy a magyar hivatalos nyelvvé váljon egész Szlovákiában. Ez valószínűleg nem járható út. Ha arról van szó, hogy egy önálló, intézményesített közigazgatás keretén belül történjen mindez, én el tudok képzelni egy kisebbségi helyi szintű, önálló közigazgatást. A probléma természetesen az autonómia szóval van. A megoldás az lenne, ha nem használnánk olyan szavakat, amelyek rögtön ellenállást váltanak ki.

Ennek tükrében térjünk egy kicsit vissza a kisebbségek helyzetére Szlovákiában. Ön szerint az olyan törvények, mint a nyelvtörvény vagy a kisebbségi nyelvhasználati törvény összhangban vannak az EU-s normákkal?

Tudomásom szerint léteznek hasonló jogi szabályozások a nyelvhasználat területén. Amikor a Fico-kormány módosította ezt a törvényt, más államok hasonló büntető jellegű törvényeivel érvelt. Egész biztosan lehet találni hasonló jogszabályokat az európai jogrendekben. Akkor van probléma, ha az ilyen érvelés és eljárás tudatossá válik. Például akkor, ha egy ország igyekszik a legrosszabb törvényi koncepciókat kimazsolázni.
Azt gondolom, hogy bátrabbnak kéne lennünk, és meg kéne változtatnunk a nyelvtörvényt, hogy sokkal tömörebb és liberálisabb legyen. Csak nincs rá megfelelő politikai akarat.

Mennyi évet kell várnunk erre a politikai akaratra?

Nem tudom megmondani, jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni. De látok elmozdulást abban, ahogy a szlovák- magyar viszony a Mečiar-korszak óta fejlődött.

Michal Horský politológus szerint Bugár Béla nyilatkozatai egyre távolibbak az érett politikus nyilatkozataitól. Szerinte érthető az idegessége, hisz egyik oldalról az MKP tartja nyomás alatt, másrészt Orbán Viktor is ignorálja őt. Ön szerint mi az oka annak, hogy ilyen gyakran és gyorsan változtat a véleményén?

Nem tudom, hogy véleményváltoztatásról kell-e beszélnünk. Bugár Béla emotív típusú ember, aki néha impulzívan reagál. Teszi ezt olyan módon, ami néhány esetben ideges vagy ingerült viselkedésnek tűnhet.

Megbízható politikusnak tartja Bugár Bélát?

(Hosszabb csönd.) Együttműködünk a Híddal, a partnerüknek tekintjük. Ebben a partneri viszonyban több probléma is van, de egyfajta alapvető bizalom mindenképp létezik. Talán most kiélezettebbek a nézeteink, mint az együttműködés kezdetén. Néhány dologban csalódtunk bennük, más tekintetben mi okoztunk csalódást nekik, de azt gondolom, hogy az alapvető bizalom jelen van.

Nemrégiben az állami elektronikus médiák anyagi gondjainak megoldásaként azok teljes megszüntetését javasolta. Miként egyeztethető össze ez a nagyon is liberális gondolat az OKS konzervatív elveivel?

A mi konzervativizmusunk elég liberális, néha konzervatív liberálisokként is definiáljuk magunkat. Ha az államnak a gazdaságba történő beavatkozásáról van szó vagy a piac, ill. a magánszféra ellenőrzéséről, akkor mi a szabadság oldalán állunk. Ez gyakran inkább a jobboldali, liberális formációkhoz áll közelebb, mint a nyugati, szociális nézetű konzervatívokhoz. Konkrétan az állami televízió ügye kapcsán: mi nem javasoltuk azt, amit kérdez, hanem az elnökhelyettesünknek, Tibor Takáčnak, aki az intézmény vezérigazgatói székéért pályázott, volt ilyen elképzelése. Én azt mondtam, hogy javaslata, miszerint meg kellene szüntetni a közszolgálati médiát, megfontolandó. De ez nemcsak liberális érv, hanem konzervatív is. Az érvem abban liberális, hogy ha nincs nyomtatott közszolgálati média, miért kell, hogy legyen elektronikus? Miért költsük az állam pénzét olyasmire, ami nem feltétlenül szükséges? Amint mondtam, az érv egyben konzervatív is, hiszen a tapasztalat azt mutatta, hogy a közszolgálati média átpolitizált, veszteséges és képtelen a minőségi program készítésére. Egyszóval, nem képes ellátni közszolgálati feladatát. Ez főleg a Szlovák Televízióra igaz, a közszolgálati rádió esetében lehet, hogy át kell még gondolni az ilyen lépéseket. Általánosságban kijelenthető, hogy a BBC-hez, ORF-hez vagy a Cseh Televízióhoz hasonló közszolgálati médium létrehozása kudarcba fulladt.

Mint egykori újságíró, hogyan értékeli a magyar médiatörvényt, és ennek fényében mi a véleménye a szlovák sajtótörvényről? Ön szerint mi értelme ilyen jogszabályokat hozni?

Én kritikusan értékelem mind a magyar, mind a szlovák médiatörvényt. A magyar törvény ellen szervezett tüntetésen részt is vettem. Úgy gondolom, hogy az államnak nem kellene beavatkoznia a sajtószabadságba. A médiát csak teljesen minimálisan, a legszükségesebb mértékben kellene szabályozni. Annyira, ami a társadalom normális működéséhez elengedhetetlen. A szlovák törvényben szerintem a legnagyobb problémát a válaszadáshoz való jog jelenti. Nem tartanám rossz ötletnek, ha megszűnne.

Milyen célokat tűzött ki maga elé az OKS erre a választási ciklusra?

Az OKS egy olyan párt, amely igyekszik korlátozni az állami beavatkozásokat a gazdaságba. Inkább annak liberalizációjára, a munkaerőpiac rugalmasságának növelésére, a vállalkozói szféra erősítésére törekszünk. Vannak céljaink az oktatás, az igazságszolgáltatás terén is. Nagyon fontos számunkra a korrupció elleni harc. Ez az a probléma ugyanis, ami a Fico-kormány idején a legnagyobb veszélyt jelentette. Az emberek a korrupció miatt csalódtak az előző kormányban. Ez pedig fontos tényezője volt annak, hogy az emberek a választásokon a változás mellett döntöttek.

Végezetül két rövid kérdés: Kit tart politikai példaképének Szlovákiában és külföldön?

A szlovák történelemből nagyon szimpatikus számomra Tomáš Garrigue Masaryk. Közel áll hozzám az igazságért folytatott harca, mellyel gyakran reménytelenül kisebbségbe került, de végül siker koronázta törekvéseit. A csehektől a november utáni elnökeiket irigylem. A külföldi politikusok közül Winston Churchill az, akire felnézek. Mert képes volt arra, hogy időben felismerje a német nácizmus és a szovjet kommunizmus veszélyét.

Melyik az Ön által legjobban kedvelt könyv?

Azt hiszem, Winston Churchilltől Az angol ajkú népek története.

Köszönjük a beszélgetést.

Czimer Gábor és Király Zsolt

Ha tetszett az interjú, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!