Mit nekünk a WikiLeaks, ha van egy Igor Matovičunk? A szlovák belpolitika pár napja a WikiLeaks dokumentumaitól hangos. Az amerikai diplomaták kiszivárgott jelentései immár Szlovákiát is elérték, könnyű nyár végi csemegét biztosítva a honi sajtónak. Julian Assange-nak hála, friss muníció került raktárra, fel lehet újra melegíteni a korábban már tárgyalt ügyeket.
Eközben Igor Matovič is meglépte, amit jó előre jelzett. Kedden Facebook profilján nyilvánosságra hozott valamit, ami leginkáb az államigazgatásban dolgozó politikai jelöltek listájára hasonlít. Azért a feltételes mód, mivel maga Matovič sem vállalta a felelősséget a 11 oldalnyi, több száz nevet, pozíciót és pártnominációt tartalmazó dokumentumért. „Kaptam, és ellenőrzés nélkül közzétettem“, volt a válasza a kérdésre, hogy mit is böngész most lelkesen mindenki két WikiLeaks dokumentum között a kávészünetben.
És itt jutottunk el a mondandó lényegéhez: ami ugyanis pillanatnyilag szenzációként, a titkok titkának felbukkanásaként van tálalva, az lényegében vatta. A korábbi évek sajtó- és blogmonitoringja. Semmi új a nap alatt, semmi, amit eddig ne tudtak, írtak, kommenteltek volna már meg jópáran. Lényegében a parlamenti folyosókon, közéletben elhangzott, sajtóban lezajlott, ügyek ismétlődnek megint. A politikai nominációk terén nem kevésbé. Matovič-féle listák ugyanis voltak, vannak, és lesznek.
Néhány példa csak a sok közül: Az Amerikai Egyesült Államok pozsonyi nagykövetségének egyik diplomáciai jelentése a 2006-os koalíciós egyeztetéseket taglalja. Rámutatva, hogy a Fico vezette Smernél a választások után Bugár MKP-ja ill. a KDH-val való közös kormányzás lehetősége is felmerült, Robert Kaliňák és a magyarul is beszélő akkori házelnök, Pavol Paška támogatásával. Hogy erre mégsem került sor – szól a jelentés -, az elsősorban az MKP akkori tárgyalódelegációjának „telhetetlenségén“ és a KDH „habozásán“ múlott. Hogy mit takar a telhetetlenség, arról kommentekben már évekkel korábban is olvasni lehetett …
A Matovič-lista első része ha lehet, talán még kevésbé érdekes. Ami a neveket átfutva rögtön feltűnt, az a kormánypártok legutóbbi választási eredménye, és a listán való szereplésük gyakorisága közötti aránytalanság. A Most-Híd – ha jól számoltunk – 32, az SaS 65, a KDH 94, az SDKÚ-DS pedig 117 találattal rendelkezik. Bugárék így vagy alul vannak prezentálva az elért eredményükhöz képest, vagy csak ügyesebben bújtatnak. A listáról ugyanis jó néhány zsíros állami (SEPS, SPP, Transpetrol, Cargo, Földhivatal, stb.) pozíció, vagy éppen a politikai színezete hiányzik.
Mert ki ne tudta volna már eddig is, hogy a komáromi Szociális Biztosító új igazgatónője, Alžbeta Jágerská Most-Hidas tagságának köszönhetően került pozícióba? Ugyanez elmondható Gasparik Kálmán korábbi ipolyszakállosi polgármesterről, aki épp egy körzeti hivatalt vezet narancssárga kvótából, vagy Gál Gábor gyerekkori jó barátja, Klimek Szilárd, aki pillanatnyilag a galántai körzeti hivatal élén áll, és folytathatnánk a sort a többi párt háza tájáról is.
Politikai jelölések voltak, vannak, és lesznek. Az pedig, hogy ki a valódi politikai jelölt, Matovič nélkül is könnyen kideríthető. Elég, ha a választások után figyelemmel kísérjük az új seprű söprését, az aktuális kormánypártok kezében.
Király Zsolt
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
