Berényi József: nyitás nélkül kérdéses a parlamenti bejutás

Frissítve: 2014.11.23, 9.03

Pártja a harmadik legerősebb politikai erő Szlovákiában, mégsincs egyszerű helyzetben. Berényi Józseffel a komáromi összefogás következményeiről, a párt nyitásának szükségességéről, a házon belüli elégedetlenkedőkről és a 2016-os parlamenti bejutás esélyeiről is beszélgettünk. Önkormányzati választások utáni nagyinterjú a Magyar Közösség Pártja elnökével.

November 15-én tartották az önkormányzati választásokat Szlovákiában. A Magyar Közösség Pártja ezen 107 polgármesteri és 1151 önkormányzati képviselői helyet szerezve a függetlenek mögött a harmadik legerősebb politikai erőként szerepelt. Elégedett az eredménnyel?

Elégedett vagyok, hiszen harmadik pártként befejezni a helyhatósági választásokat tekintélyes eredmény. Különösen annak fényében, hogy csak az ország egyharmadán indítottunk jelölteket, míg a többi párt, beleértve a Most-Hidat, az egész országban. Még a szlovák elemzők is elismeréssel szóltak az MKP szerepléséről, ami nem véletlen. Hiszen a megyei választásokon egy évvel ezelőtt csak a Smernek lett több megyei képviselője, mint nekünk. Az európai parlamenti választásokon pedig több mint 6 százalékot szereztünk, illetve a köztársasági elnök-választáson Bárdos Gyula szintén túllépte az 5 százalékos támogatottságot. Mindez logikus következménye a 2012 óta tartó építkezésnek.

Melyek az önkormányzati választások fő tanulságai a párt számára?

Ismételten beigazolódott, hogy minden településen más és más a helyzet, tehát az önkormányzati választásokon nincs egy általános érvényű recept.

   

Melyik városokkal, településekkel elégedett?

A teljesség igénye nélkül válaszolnék. Természetesen Somorja egy óriási siker és nagy győzelme ez a helyi MKP-soknak, hiszen csak egy mandátumot veszítettek, miközben egy parlamenti párt képviselője nem is jutott be – ez a teljesítmény önmagáért beszél. Dunaszerdahelyen egy évvel ezelőtt még sokan azt mondták, el fogjuk veszíteni a várost. Nem ez történt, az MKP megerősítette pozícióját. Ógyallán hosszú ideje nem termett babér számunkra, most mégis sikerült a polgármesterjelöltünknek győzni, ez komoly eredmény. Kiemelhetném Tornalját is, mert ezen a nehéz helyzetű vidéken Szögedi Anna simán megőrizte hivatali székét. Beszélhetnék még azokról a településekről, ahol ugyan a polgármesterjelöltünk nem győzött, de az önkormányzatban megerősödtünk: ilyen volt például Galánta vagy a nem éppen MKP-s Nádszeg, Nagymácséd, és folytathatnám még a sort.

Hol szorít leginkább a cipő?

Mindenképpen észre kell vennünk, hogy azokban a városokban, ahol a magyarság létszáma nem éri el az ötven százalékot, ott össze kellett volna fognia a két, magyarokat is megszólító pártnak, az MKP-nak és a Most-Hídnak. Ipolyságon például azért lett szlovák a polgármester, mert a magyar szavazatok megoszlottak a két párt között, illetve ugyanez a helyzet Galántán. Ez is mutatja, hogy minden városban más és más stratégia kell. Ezekben a városokban az összefogás hiánya miatt mind a két párt rosszul szerepelt – ugyanakkor megjegyezhetjük, hogy az MKP-nak jóval több képviselői szék jutott még ezeken a településeken is.

Kezdjük a magyar szempontból két legerősebb, a dunaszerdahelyi és a komáromi járással. Dunaszerdahelyen tarolt a párt. Megőrizte a város vezetését és a városi testületben is kényelmes többséget szerzett. Reakció?

Ez annak köszönhető, amit már régóta szorgalmazok, hogy nyitnunk kell a pártot. Ez Dunaszerdahelyen sikeresen lezajlott, hiszen párton kívüliek is felkerültek a listára és egy egységes csapatot sikerült alkotniuk. A másik ok, hogy a sárdobálás, a polgármesterrel szemben folytatott lejárató kampány visszaütött a Most-Hidasok számára: az emberek látják, hogy a városban nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy ők azt terjesztették négy éven keresztül. Ezen kívül természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a Most-Híd nem tudott megegyezni a polgármesterjelölt személyében, a több önálló induló pedig gyöngítette helyzetüket.

Mi történt Nagymegyeren? A „ legmagyarabb” városban Néveri Sándort legyőzte az a Samuel Lojkovics, aki korábban már vezette a várost, és hivatali visszaélés miatt jogerősen el is ítélték.

Nagymegyeren már az előző választások is mutatták, hogy nem állunk jól. Például a megyei választásokon sem szerepeltünk úgy, ahogy a járás egészében, de említhetném a többi választást is az elmúlt időszakból. Az elmúlt négy évben sajnos az MKP itt nem vette ki részét a közéleti tevékenységekből oly módon, mint ahogy azt tette más városokban. A helyi MKP tehát passzív volt, aminek most megittuk a levét. Annak ellenére, hogy Néveri Sándornak voltak eredményei, és ezekkel győzhetett is volna, hiszen más városokban győztek olyanok, akik nem tudtak ennyi mindent felmutatni. Valószínű tehát, hogy abban is hiba volt, hogy ezeket az eredményeket nem sikerült a választók számára jól kommunikálni.

A komáromi járás szintén felemás képet mutat. Gúta és Ógyalla szereplését hogyan értékeli az MKP szempontjából?

Ógyalla siker, Gútán Hováth Árpád magabiztos győzelmet aratott, ugyanakkor több párton kívülit indíthattunk volna.

Térjünk rá Komáromra! Jó ötlet volt erőltetni az összefogást ilyen formában?

Ma is támogatnám az összefogás elképzelést, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Komáromban 55-60% csak a magyar lakosság száma és négy évvel ezelőtt is a szlovák jelölt győzött, éppen a magyar szavazatok megoszlása miatt. Annyiban volt most más a helyzet, hogy a szlovák szavazatokat nem mobilizálták.

Meggyőződésem, hogy a Smer ezen a választáson átadta nekünk a várost, hiszen a szlovák jelölt mellett nem jelent meg kampányolni sem Robert Fico, sem más politikus. Ne felejtsük el, hogy a megyei választások során, amikor bekerültem a második fordulóba, megnyílt a lehetősége annak, hogy Nagyszombatnak személyem révén magyar megyeelnöke lehet, akkor a szlovák miniszterelnök szükségét érezte, hogy nagygyűlést hívjon össze, melyen összefogásra szólította fel a szlovákokat, nehogy magyar legyen az elnök. Ez most nem történt meg, ami nem véletlen, hiszen a jelenlegi helyzet, melynek révén atomizálódik a testület és a magyar közösség, kedvez a Smernek.

Mindezért azonban nem az együttműködést kell hibáztatni, hanem ahogyan ezt az embereknek bemutattuk. Ebben hibák történtek. Meggyőződésem, ha az MKP-s polgármesterjelölt és képviselők önállóan kampányolnak az MKP logójával és a magyar trikolórral, tehát elmondva, hogy megegyezést kötöttek a Híddal, de önállóan kampányolnak, akkor más eredmény születik. További taktikai hibának tartom, hogy Czíria Attila nem mondta ki, hogy nem nevezi ki alpolgármesternek megválasztása esetén Bastrnák Tibort, akit a magyar választók egy jelentős része már 2010-ben sem támogatott. Ezek voltak a hibáink. Végeredményben Komáromnak magyar polgármestere lett, ami viszont jó.

Gratulált Stubendek Lászlónak?

Gratuláltam Stubendek Lászlónak, előbb sms formájában, majd, miután erre nem érkezett válasz, felhívtam és szóban is gratuláltam. Ezután pedig megérkezett a válasz az sms-re is. Személyében magyar polgármestere van Komáromnak, ami a magyar közösség számára jó hír. Sikerének azért valahol az MKP is a kovácsa volt, hiszen négy évvel ezelőtt, illetve a megyei és a parlamenti választásokon is minden támogatást megkapott tőlünk, ez pedig emelte a népszerűségét. Enélkül feltehetően, most sem győzött volna, tehát sikerében az MKP-hoz fűződő viszonya is szerepet játszott.

Bízom abban, hogy ezt a polgármester úr figyelembe veszi majd az elkövetkezendő időszakban. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a képviselő-testület csupa független, egymáshoz nem kötődő személyekből áll. Komoly vezetői és önálló döntéshozatali képességet kell felmutatnia majd ahhoz, hogy Komárom a mai nehéz helyzetéből, ilyen körülmények mellett, kilábaljon, és ő személy szerint sikeres legyen. A komáromi MKP-sok felé az a kérésem, hogy fogadják el a választók döntését és támogassák Stubendek László munkáját.

Czíria Attila az MKP komáromi elnöke már lemondott a sikertelen választás után. Van ilyen elvárás a párt járási elnökétől, Petheő Attilától is?

Czíria Attila döntését felelős és szükségszerű politikusi lépésnek tartom, örülök, hogy önként megtette. A párt belső ügyeiről, további személyi kérdésekről ugyanakkor nem szabad a sajtón keresztül értekeznem.

És Feszty Zsolt esete, aki hitelességi okokból felfüggesztette a párttagságát, miután az MKP színeiben önkormányzati képviselői mandátumot szerzett? (frissítve az interjú alján)*

Feszty Zsoltnak köszönjük, hogy 2013 februárjában belépett az MKP-ba. Sőt, azt is elismerés illeti, amiket a komáromi közéletben ezidáig végzett. Mostani nyilatkozata kapcsán pedig meg kell köszönnünk, ha kilép a pártból. Emberileg furcsa magatartásnak tartom ugyanis, hogyha az MKP-ról úgy néz ki, hogy felfutó ágban van Komáromban, akkor csatlakozik, és amikor baj van, akkor kilép. Ennek értékelését az olvasókra bízom, de ha minden ember így gondolkozott volna 2010-ben, mikor kiestünk a parlamentből vagy 2012-ben, mikoris nem jutottunk vissza, mint most ő, neki nem lett volna egyáltalán hova belépnie.

Bugár Béla a komáromi eredmények ismeretében sietett leszögezni, hogy szerinte a komáromi koalíció nem vált be. Ahogy a TA 3-nak nyilatkozta: „Fontos, hogy lássuk, hogy négy-ötévnyi állandó rágalmazás ténylegesen kizárja az ehhez hasonló együttműködést a városokban és a nagyobb egységekben. Az emberek már nem hisznek ennek az őszinteségében, és ezzel számolni kell majd a jövőben is.“ A Most-Híd elnöke ezen nyilatkozatával lényegében kizárta az együttműködést  az MKP-val a 2016-os parlamenti választások előtt.

A komáromi választások tükrében valóban elmondható, hogy távolodik az együttműködés lehetősége. Nyilván, ha itt pozitív eredmény született volna, lettek volna komoly érvek mellette. A jelen helyzetet tudomásul kell vennünk és ez alapján készülni a 2016-os parlamenti választásokra. Bugár Béla ténylegesen sosem törte össze magát a két párt együttműködését illetően. Egyrészt úgy néz ki, hogy nincs rá szüksége, hiszen az SDKÚ-ból kiábrándult választók egy része a Most-Hidat támogatja Lucia Žitňanskának köszönhetően, másrészt abban bízik, hogy ha az MKP ismét nem kerül be a parlamentbe, átveheti a választóinkat is. Ebben szerintem téved.

Az elmúlt időszakban egymást érték a választások, megyei, európai parlamenti, köztársasági elnöki, illetve legutóbb az önkormányzati. Az eredmények ismeretében milyen állapotban van most az MKP?

Az elmúlt négy választás egyértelműen megerősítette a pártot és most egyértelműen közelebb van a parlamenti bejutás, mint 2011-ben volt. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nekünk a kilencszázaléknyi magyarság körében kell megszereznünk az öt százalékot, ami rendkívül nehéz feladat akkor, amikor egy másik párt is megszólítja ezeket a szavazókat. Ráadásul ez a párt, parlamenti helyzetéből adódóan, helyzeti előnnyel rendelkezik velünk szemben.

A bejutás ennek ellenére reális cél lehet, amennyiben az MKP fegyelmezettebben fog működni, mint idáig. Nem volt kellemes meglepetés például olvasnom Duray Miklós írását, aki nem egy fiatal provokatív blogger, mégis általános söprésről beszél az MKP-ban, anélkül, hogy azt pontosítaná. Ezzel olyan folyamatokat indíthat el, aminek egyikünk sem látja a végét. Nem szerencsés az sem, hogy Csáky Pál folyamatosan pártok fölötti bölcselkedőként szólal meg, véleményét általában írásaiból ismerem meg, és nem a párt szerveinek ülésén tolmácsolja azokat. Nem lehet olyan helyzetbe sem hozni a pártot, mint amilyenbe például Bauer Edit és Mészáros Alajos hozta az Európa parlamenti választások előtt, mikor is utolsó pillanatban durcásan levonultak a listánkról. És a sort folytathatnám.

Az MKP az elmúlt négy évben nagyon nehéz körülmények között, komoly körültekintéssel és alázattal, rengeteget dolgozott. Csak ilyen felelős hozzáállással érhetünk el sikert. A parlamenti mandátum megszerzése érdekében ezért a személyi kérdések nyitottak, ahogy erről tájékoztattam az országos vezetést. Célunk az, hogy a magyar érdekképviselet ismét visszakerüljön a parlamentbe, ezért minden egyéni ambíció másodlagos, beleértve még az én pozíciómat is.

Ez mit jelent pontosan? Nem épp az ilyen burkolt célzások indíthatnak el irányíthatatlan folyamatokat a párton belül?

Az MKP parlamentbe jutása kétféleképpen lehetséges: vagy együtt a Most-Híddal, vagy külön. A Most-Híddal való szövetség a komáromi eredmények tükrében távolodott. A különindulás esetében láthatjuk, hogy nincs egyszerű helyzetünk, hiszen a kilencszázaléknyi magyar lakosság több, mint felét meg kell szólítanunk ahhoz, hogy az öt százalékos küszöböt elérjük. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az MKP képes jelentős mértékben nyitni: erre jó példa volt a dunaszerdahelyi eset. A helyhatósági választásokon itt komoly arányban kerültek nem párttagok az MKP listájára. Az MKP listájának az országos választások esetében is egy nagy összefogás listájának kell lennie, ahol a magyar választók nemcsak a párt közismert arcait, hanem a közéletben aktívan tevékenykedő fiatalokat is ott láthatják.  Ez természetesen most még a személyes véleményem, testületi döntés nem áll mögötte.

Az MKP tehát az önkormányzati választások tükrében nyitni kíván a civilek felé?

Azt, hogy kik felé kell nyitnunk, azt a belső viták és a nem párttagokkal folytatott párbeszéd dönti el. Természetesen, ha van olyan pártvezető, aki úgy gondolja, hogy nyitás nélkül is elérjük az 5 százalékot, mondjuk egy 60 százalékos részvételi aránynál, az nekivághat ennek – listavezetőként. Ezért mondtam azt, hogy személyem elnöki pozíciója is nyitott kérdés lehet.

Tóth Lívia, Lengyel Diana

*2014.11.23., 9.03 frissítve:  Feszty Zsolt november 22-én arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az MKP komáromi helyi szervezetéből egyelőre nem lépett ki.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Képek: Körkép archív