Az interneten bolyongva, a különböző bejegyzéseket böngészve gyakran olvashatunk politikusok címére írt bíráló megjegyzéseket, sőt olykor durva beszólásokat is. Ezek sok esetben valóban indokoltak, de nem ritkán túlzók vagy éppen igazságtalanok. A magabiztos vélemények ugyanis nem mindig alapulnak valós tényeken, sokszor az összefüggéseket nem látva vagy nem ismerve, de néha szándékosan mellőzve fogalmazódnak meg.
Az odamondók, a be-bekiabálók ugyanúgy viselkednek, mint a focidrukkerek: a politikai arénában zajló küzdelmet sportversenyként, focimeccsként figyelik és ha „kedvenc csapatuk” rosszul teljesít, bosszankodnak, és erősen fogadkoznak, hogy ezen túl már nem ülnek le a nézőtéren. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ez a „játék” több egyszerű szórakozásnál és nem csupán alkalmanként rendezett esemény. Mondhatnánk, csak a körülmények alakulása folytán ülünk mi a nézőtéren, míg a politikusok a pályán ügyködnek. Éppenséggel közülünk is bárki ott „izzadhatna” a gyepen, és persze hallgathatná a szaftos véleményeket, megjegyzéseket…
Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!
A rendszerváltás idején az akkori politikusok túlnyomó többsége is csak ismerkedett ezzel a szereppel. Szinte mindenki autodidaktaként vágott bele, tehát a mélyvízben kapálózva tanult meg úszni. Igaz, sokan azóta is a politika „langymeleg” vizében lubickolnak, és persze nagyon élvezik, ezért nehezen törődnek bele, ha kiparancsolják őket onnan. A népakarat szentesítéseként értelmezett „demokratikus választások” viszonylag tág mozgásteret biztosítanak a politikusoknak, akiket különböző kedvezmények is megilletnek, és mert döntéshozók (de legalább is törvényalkotók), ezért nagy befolyásuk van, amiből kapcsolati tőkét is fel tudnak halmozni arra az esetre is, amikor már nem ülhetnek a parlamentben.
Ha alaposabban megvizsgálnánk, hogy az egyes politikusok hogyan jutottak el a „csúcsra”, akkor igencsak változatos életpályákkal találkozhatnánk. A legtöbbször az az elv érvényesült, hogy valaki „jókor volt jó helyen”. A szocialista rendszer idején nem politikusokat, hanem általában „párttagokat” neveltek. A demokratikus elveket különben sem vették figyelembe, tehát amikor 1989 után lehetőség nyílt demokratikusan, szabadon és önállóan dönteni, ez sok embert frusztrált.
Elvesztett magyar helyzeti előny
Ha csak a felvidéki magyarságra fókuszáljuk a figyelmet, akkor azt kell megállapítani, hogy 1989 novemberében sokkal jobb helyzetben voltunk, mint a szlovákok. Magyarországon akkoriban már jóval szabadabb volt a politikai légkör, mint Csehszlovákiában, a rádióban és a televízióban a rendszert burkoltan, de olykor nyíltan is bíráló hangokat lehetett hallani és ezek eljutottak a határon túlra is, sőt a felvidéki magyarok körében bizonyos visszhangjuk is volt. De ne feledkezzünk meg egy másik lényeges tényezőről sem, amelyet mindenképpen meg kell említeni. Ez pedig az 1960-as évektől fokozatosan terebélyesedő csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalom volt.
Sajnos egyelőre nem született egy olyan átfogó munka, amely ezt a több mint öt évtizedes történetet részletesen feldolgozta volna, születtek viszont alkalmi visszaemlékezések, évfordulók alkalmából megjelentetett füzetek vagy bizonyos szempontokat előtérbe helyező összegzések. A honismereti kerékpártúrák első évtizedeiről két hosszabb írás is napvilágot látott (Mihályi Molnár László, illetve Puntigán József tollából), de említhetnénk a prágai AED-ről készült terjedelmes monográfiát (Sziget a szárazföldön, szerzője Lacza Tihamér), amelyben sok egykori diákvezető (Bajnok István, Duka Zólyomi Árpád és mások) visszaemlékezése is olvasható.
Politikuskeltető ifjúsági mozgalmak
Az ifjúsági mozgalom több aktivistája később, már 1989 után fontos szereplője lett a felvidéki magyar politizálásnak is. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ők az egyetemi diákklubok, a kerékpártúrák és a különböző művelődési táborok szervezése során – szinte ösztönösen – a majdani politikusi szerepre is készültek. Ha szemügyre vesszük az 1989/1990 fordulóján alakult felvidéki magyar politikai tömörülések vezérkarát, jó néhány olyan személyt fedezhetünk fel, aki korábban valamelyik egyetemi diákklubban vagy a Csemadok égisze alatt működő művelődési klubban tevékenykedett.
A rendszerváltás idején az egyetemeken tanuló magyar diákvezérek is aktivizálódtak és jobbára a „liberális” politikai tömörülésekkel (VPN, Polgári Fórum, FMK) kerültek közelebbi kapcsolatba. Az 1990-ben létrejött Diákhálózat ugyan pártoktól és politikától független ernyőszervezetként határozta meg önmagát, de ez igazából csak jóval később vált magától értetődővé, eleinte az FMK-hoz fűzték (személyi összefonódások miatt is) erősebb szálak. Jelenleg 8 tagszervezetből áll, ezek egyike Budapesten működik (Kaszás Attila Diákkör), a további két „külföldi” tagszervezete a prágai Ady Endre Diákkör, valamint a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub, a többinek Szlovákiában van a központja.
Meglepő módon a komáromi Selye János Egyetemen tanuló több mint kétezer diák viszonylag későn alapította meg a saját szervezetét, a Jókai Mór Diákkört, emiatt évekig a komáromi egyetemisták inkább „baráti alapon” vettek részt a Diákhálózat különböző rendezvényein (pl. a Krasznahorkaváralján nyaranta megrendezett Gombaszögi Táborban). Kétségtelenül a Diákhálózatban tömörült egyetemista szerveződéseknek van a legnagyobb tapasztalatuk a szervező munka terén, és itt halmozódott föl a legnagyobb szellemi potenciál is, amely jó alapot teremthet a későbbi közéleti tevékenység számára.
Közismert, hogy a fiatal korosztályok képviselői csak nehezen fogadják el az idősebbek szempontjait, tanácsait, sőt igen kritikusak velük szemben. Ez mindig is így volt, ezen nem lehet (és nem is lenne jó) változtatni. A készen kapott sémák, panelek alapján össze lehet ugyan rakni valamilyen konstrukciót, de hiányozni fognak belőle azok az innovatív elemek, amelyek a fejlődést, az előrelépést garantálhatják. A másik oldalon viszont az előző nemzedékek által felhalmozott tapasztalatokat sem lenne szerencsés ignorálni vagy alábecsülni. Ezt sajnos a mai fiatalok nagy része nem tudatosítja, de mondhatnánk azt is, hogy egyre kevesebb alkalom nyílik az idősebbek és a fiatalabbak eszmecseréjére, kommunikációjára.
Nyári táborok, diákújságok
A nyári táborokba meghívnak ugyan politikusokat, különböző szakterületek elismert művelőit, és egy-két órát el is beszélgetnek velük, esetleg időszerű kérdésekről kérdezik a véleményüket, de ezt nem neveznénk párbeszédnek, inkább egy rétegműsornak, amely a fiataloknak csak egy részét szólítja meg. A közösségépítő munka – ha lehet ilyesmiről beszélni – inkább a klubokban folyik, de erről a kívülállók, és általában a felvidéki magyar társadalom nem sokat tud. Vagy egy évtizede volt egy remek diáklap Nyitrán, a Presstige, amely nemcsak tartalmában, hanem külsejében is érdekes színfoltot képviselt a kisebbségi magyar sajtó palettáján, sajnos kellő tőke hiányában néhány év után „jobb létre szenderült”.
A Diákhálózat Alma mater címmel megjelenő lapja, jóllehet anyagi helyzete sokkal jobb volt, soha nem érte el a Presstige színvonalát, bár nem vitatjuk, hogy bizonyos javulás tapasztalható. Sokkal többet megtudhatunk egyik-másik diákklub életéről a világháló jóvoltából. A legtöbbnek saját honlapja van és többnyire naprakészen informálja a tagságot a várható eseményekről vagy hírt ad a már megtörtént rendezvényekről. Ez az információs tér valóban a fiataloknak való, a hagyományos médiafelületeken ma már jóval ritkábban folyik a kommunikáció, na és persze az is tény, hogy egyre kevesesebb működő csatorna áll rendelkezésre. Sem a politikusok, sem a kisebbségi társadalom tagjai nem tudják igazán, hogyan gondolkodnak az értelmiségi pályákra készülő fiatalok a legfontosabb sorskérdésekről, miként látják a felvidéki magyarság jövőjét és mit szeretnének tenni a jelenlegi, nem éppen rózsás helyzet megváltoztatásáért.
El kell mondani ugyanakkor, hogy az 1990-es évek közepétől kezdve a magyar politikai tömörülések, majd az egységes MKP és mostanában az ismét megosztott felvidéki magyar „politikai elit” nem képes igazán bevonni a fiatalokat a felvidéki magyar közösséget építő munkába. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a pártok nem is törekednek túl nagy vehemenciával a közösségépítésre, inkább saját hatalmi bázisukat igyekeznek kiépíteni és megerősíteni. Azok a csoportosulások, amelyek egyik-másik párthoz köthetők, nem ápolnak szorosabb kapcsolatot a Diákhálózattal, még ha soraikban sok egyetemista is található.
A Via Nova ICS és a Diákhálózat
A tavalyi konfliktus, amikor a Diákhálózat és a Via Nova ICS egyidőben szervezte meg táborát jól érzékeltette, hogy sem a kommunikáció, sem az együttműködés nem zavartalan, és akkor még enyhén fogalmaztunk. A Via Nova azzal, hogy 15 és 35 év között jelölte ki a tagok életkorát, lehetővé tette, hogy középiskolás korúak is csatlakozhassanak a szervezethez, ráadásul az ország számos településén alapsejteket hozott létre, ahol az aktív fiatalok tevékenykedhetnek. Az egyetemista klubok számára ez a szerkezeti felépítés elképzelhetetlen, ugyanakkor egy kis létszámú vezetőség képtelen kellőképp mozgósítani egy-egy diákklub olykor több száz fős tagságát. Olyan dilemma ez, amellyel például a pozsonyi József Attila Diákklub már két és fél évtizede viaskodik.
Az 1990-es évek elején – talán jó szándékkal – hat kisebb szervezetre osztották fel a JAIK-ot, de ez a konstrukció egyszerűen nem működött. Közel másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy a pozsonyi magyar diákok rádöbbenjenek ennek a helyzetnek a tarthatatlanságára és újraindítsák a JAIK-ot. A klub, ha döcögősen is, működik, de úgy tűnik, soha nem lesz már olyan, mint fénykorában. A felvidéki diákklubok közül a nagy múltú nyitrai szervezet, a JUGYIK (Juhász Gyula Ifjúsági Klub) a legaktívabb és a prágai AED-del és a brünni KAFEDIK-kel együtt a Diákhálózat motorja. Ez a jelentős szellemi és szervezési potenciál azonban mintha nem hasznosulna a kívánt mértékben.
Mivel a fiatal egyetemisták nagy része eleve nem kíván napi politikával foglalkozni és kerüli a tevőleges együttműködést a pártokkal is, ezért nem is törekszik arra, hogy közvetlenül szerepet vállaljon a felvidéki magyarság égető problémáinak a megoldásában vagy legalább a kiutak keresésében. Nyilván a fiatalok először szeretnék megszerezni a diplomát, majd megfelelő egzisztenciát teremteni maguknak, és miután jelenleg Szlovákiában nincs elegendő munkalehetőség a számukra, azt fontolgatják, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Ez hatványozottan érvényes a Csehországban vagy Magyarországon tanuló felvidéki magyar diákokra, és ezért a folyamatos elvándorlás és „agyelszívás” következtében alig látni esélyt arra, hogy a megkopott, elfáradt felvidéki magyar politikai elitet egy dinamikus, egészséges életszemléletű és a felvidéki magyarság szellemi és gazdasági gyarapodását szívügyének tekintő fiatal vezetőréteg vegye át stafétabotot.
A Via Nova ICS tiszteletre méltó erőfeszítése ellenére egymaga képtelen lesz ezt a feladatot ellátni, közösségépítő szerepét azonban fontosnak érezzük. Ha sikerülne folyamatos párbeszédet elindítani és főleg jó viszonyt kialakítani a Diákhálózat és a Via Nova ICS között, talán kevésbé látnánk olyan borúsnak a jövőt.
Röviden szólni kell a legfiatalabbakról is. Az alapiskolákban elsősorban a pedagógusok motiválhatják a gyerekeket (különböző tanulmányi és művészeti versenyek, bábcsoportok, néptáncegyüttesek, kórusok stb.), az 1990 után újjáéledt cserkészmozgalom a tanulóknak csak egy részét tudja bevonni a tevékenységébe. A felvidéki magyar cserkészek tevékenységéről egyébként is keveset tudni, ami persze nem az ő hibájuk, egyszerűen ma már egyre kevesebb lehetőség nyílik a széles körű tájékoztatásra. Honlapjukon persze sok információ található, de az egyre fogyatkozó felvidéki magyar médiában ritkán esik szó róluk.
Sok fiatalt a zene, a sport terel össze, de ebből csak elvétve alakulhat ki valamilyen szervezett tevékenységi forma. A szakmai szerveződések természetesen fontosak, és ha anyagi lehetőségeik ezt lehetővé tennék, talán nagyobb tömegeket is képesek lennének mozgósítani vagy kiépíteni egy olyan infrastruktúrát, amely akár még intézményesíthetné is a felvidéki magyar fiatalok tehetséggondozását. A jövő építése érdekében mindenképp szükség van a párbeszédre és az erők egyesítésére. Ha továbbra is fennmarad ez az atomizált állapot, a felvidéki magyarság jövője teljesen kilátástalanná válik.
HOMÉROSZ
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
A sorozat további részei:
Megosztás:
Címkék: AED Bajnok István diákhálózat Duka Zólyomi Árpád Gombaszög ifjúságpolitika JAIK Kafedik Lacza Tihamér Martos szlovákiai magyar Via Nova ICS
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Rettentheő
2014. ápr. 09. 09:04Tisztelt Homérosz! Feltételezem magad nem tartozol a fiatalabb korosztályhoz, mivel a cikk a tele van félinformációkkal és csúsztatásokkal. 1. A Diákhálózat jelenleg KILENC tagból áll – a besztercebányai alapszervezetet, a MiKád nem olyan rég csatlakozott hozzájuk. (http://www.bumm.sk/93883/uj-tagszervezettel-bovult-a-diakhalozat.html) 2. A Jókai Mór Diákkör kései megalakulásában nem volt semmiféle meglepő dolog. Egyszerűen nem volt rá igény. Ezek az egyetemi klubok elsődleges célja volt ugyanis, hogy összefogják a magyar diákokat, a szlovák/cseh többségű nagyvárosokban. Komáromban nem kellett összefogni senkit, hiszen ott minden egyetemista magyar. A programszervezés feladatait pedig az egyetem saját Hallgatói Önkormányzata kiválóan ellátta, akiknek viszont eszükbe nem jutott belépni a csóró „déhások“ közé (ami teljes mértékben érthető is, hiszen ők egész más büdzséből gazdálkodnak, és nem érdekük, hogy valaki más diktáljon nekik). Néhány volt JAIK-os viszont miután kidobtak a pozsonyi egyetemekről, Komáromban kötött ki, és továbbra is a húsos kondér mellett szerettek volna maradni. A hökösök nem engedték be őket a soraikban, így alapítottak saját maguknak egy tagszervezetet. Hasonló volt a helyzet Budapesten is a KAD-dal. 3. A diákok legnagyobb hibája fiatal koruk és naivitásuk. Naivitásukban sokan úgy használják ki őket, hogy nekik az fel sem tűnik, sőt vígan asszisztálnak hozzá. Ilyen a helyzet például a JAIK Expired Passport estjeivel, ahol előfordult nem egyszer, hogy 15-20 fős közönséget tudtak csak megmozgatni, miközben Lacza Gerő, a főszervező a jaikosokkal fizetteti az általa meghívott vendégeket és a saját presztizsének az építését. 4. Még szebben csinálja ezt Orosz Örs, aki felfedezte, hogy mekkora üzleti lehetőség rejlik a Gombaszögi Nyári Táborban. Orosz a Diákhálózat egykori tagjaként felelt a tábor szervezéséért, s miután kimaradt onnan, nem akarta ezt a kiváló lehetőséget veszni hagyni. Orosz maradt tovabbra is a főszervező, első lépésként pedig a tábor nevéből kihúzta a Diákhálózatra utáló legkisebb jelzést is – lásd a 2011-es tábor plakátját, ahol még ott szerepel a DH mozaikszó, és a 2012-est, ahol kirandírozták valami oknál fogva. Majd saját polgári tárulást alapított, és rátette a kezét az anyagiak ellenőrzésére is: a kisebbségi kulturális pályázatoknál már a Sine Metu pályáz a Gombaszögi Nyári Táborra, a Diákhálózat ebből pedig teljesen kiszorult. Annyi maradt számukra, hogy ők szolgáltatják az ugráltatható munkaerőt. Miközben a sajtóban próbálják elhitetni, hogy a főszervezők teljes szívvel-lélekkel, ingyen, a közösség érdekében ügyködnek, a legfelsőbb körök szép kis summát tesznek zsebre. Amivel semmi baj, hiszen egyik rendezvényszervező sem azért csinálja ezt, mert nincs jobb dolga, hanem hogy megéljen belőle. Azzal van a baj, hogy ők képmutató módon ezt nem ismerik be.
orosz örs
2014. ápr. 10. 09:30Kedves Rettenthő! Kár volt széttrollkodnod Homérosz írását ezzel a személyeskedéssel, mivel azonban név szerint rágalmazol, röviden szeretném a tárgyi tévedéseidet helyretenni: 1) A tábor megnevezésébe a "DH" tag 2010-ben, a szervezésem alatt került be, és összesen EGY tábor erejéig volt használatban, majd az ősöket és az egyre népesebb "külsős" társszervezői csapatot megtisztelve visszatértünk az eredeti megnevezéshez. Most a saját szavaidat fordítanám vissza: lásd a 2009-es tábor plakátját: http://imageshack.com/a/img854/6092/qxp5.png Hiszem, hogy Gombaszög nemcsak a DH-ról, hanem egy nemzedékről szól, de erről már korábban bővebben írtam a Közbeszéden: http://kozbeszed.sk/2013/05/15/gombaszog-egy-nemzedekrol-szol-orosz-ors-foszervezo-a-taborozasrol/ Kár lenne Gombaszögön a potenciális érdeklődőket szervezeti hovatartozás alapján szelektálni, meg aztán ez nálunk eddig sem volt szokás. Befogadó, nyitott rendezvényt és közösséget építünk, s munkánk eredményét igazolja, hogy az elmúlt években még a Körkép is médiapartnere, sőt társszervezője volt a rendezvénynek. Ez a befogadó szellem a részvételi statisztikákban és a független beszámolókban is tetten érhető: http://www.gombaszog.sk/2014/02/26/kik-vagytok-ti-avagy-a-gombaszogi-nepszamlalas-2013/ 2) A támogatások adminisztrációjának átszervezése pedig egy praktikai szempontból megkerülhetetlen lépés volt, melyet az egyre növekvő adminisztrációs terhek eredményeztek. A Sine Metut egy plenáris döntés következményeként hívtuk életre. A szlovákiai magyar egyetemisták önkormányzati szerve, a Hallgatói Parlament jegyzőkönyveiben ez is nyomon követhető. 3) Táborunk valóban jövedelmező: annak az egész Dél-Szlovákiát lefedő közösségnek, aki évről-évre ellátogat hozzánk, mindenképpen! Azonban sem a DH, sem a Sine Metu PT nem alkalmaz, és soha nem is alkalmazott 'professzionális' rendezvényszervezőket. Titkárunk tavalyi teljes ÉVES honoráriuma nem haladta meg a 450 €-t. Ez havi bontásban bruttó 37,5€ jövedelmet jelentett. A tábor szervezői csapata teljesen transzparens módon áll össze, a "sztafflistát" rendszerint fényképekkel ellátott tablón tesszük közzé a táborban. A mintegy 100 szervező kivétel nélkül önkéntes alapon, a saját egyeteme, munkahelye, vagy hivatása mellett teszi a dolgát. Ezúton is jelezném, szeretettel várunk mindenkit a csapatba!
Geroj
2014. ápr. 10. 10:41Kedves Rettentheő! Homérosz írásával lehet egyet nem érteni, több részeivel én is vitatkoznék, de nagyon örülök, hogy a témát nem fertőzte személyeskedéssel. Örömöm nem tartott sokáig, mert megjegyzéseddel sikerült beleszarnod a ventilátorba, megteremtve a jó Körképes hangulatot, ellentéteket szítani és ellehetetlenítve a normális vitát az írás kapcsán. A megjegyzés mindenesetre nem hasztalan, jól példázza, hogy miért olyan a fiatalok hozzáállása a közélethez és főleg a politikához, amilyen. Mert ez a mai politika lényege, ami a megjegyzésedben van. A szitkozódás, a sejtetés, a személyeskedés, és az igyekezet, hogyha mégis valahonnan hiányoznának ezek az elemek, akkor gyorsan kerüljenek bele. Szerinted naivitás az, amit normális körülmények között szimbiózisnak hívnak - ahol megesik, hogy néha, vagy akár mindig a másik fél profitál többet a közös munkából. Nézz körül a szlovákiai magyar térbe, ide vezet az állandó dominancia iránti vágy, az erőből való cselekvés, ahol együttműködni csak a közös ellenség vagy az egyoldalú kihasználás miatt érdemes. Jómagam alapító tagja vagyok a Kaszás Attila Diákkörnek, amiről úgy írsz, hogy a klubot máshonnan kidobott diákok alapították, akiket a HÖKbe nem fogadtak be, de közel akartak maradni a húsos fazékhoz. Minden tagról nyilván nem tudok nyilatkozni, de az elnökségekbe bekerült diákok engem kivéve mind Budapesten kezdték tanulmányaikat, a szervezési pénzt még néha ma is saját zsebből kölcsönözzük (én pedig hat évvel az alapítás előtt jöttem át Prágából egy év után). Arról, hogy a hökösök nem engedték volna be a tagokat, az tanúskodna, hogy valaki indult képviselőnek, de nem szavazták be. Ilyen pedig nem volt sem Budapesten, sem a komáromi JóMóD tagjaival, ez könnyen kikereshető. Aki indult, bekerült, dolgozott. (A „hökösök nem engedték be” szókapcsolat megmosolyogtató elszólás, a HÖK összetételéről a hallgatók gondoskodnak, nem az addigi tagok.) Jómagam iskolámban több éven át vezettem a kari Hallgatói Önkormányzatot, és büszke vagyok arra, hogy mindezt fizetés nélkül tettem, és diplomámat is menetrend szerint megszereztem:) És hogy mégis miért hoztuk létre a KAD-ot? A Kaszás Attila Diákkör alapítását az a közösségteremtő erő, az értelmes párbeszéd és a friss atmoszféra motiválta, amit a többi diákklubban, a Diákhálózat környékén és a Gombaszögön tapasztalhattam és tapasztalhatunk máig. Gombaszög kapcsán is tisztázni kell "tisztázó" megjegyzésedet. A tábor nevéből valóban kikerült a DH rövidítés, nem sokkal a törlés előtt pont Oroszék írtak be:) A lekerülés oka pedig elsősorban az, hogy a külsősök nem tudják értelmezni a rövidítést. Ennyit a nagy „kirandírozás” hátteréről. Gombaszög főszervező-helyetteseként viszont meglep, hogy azt állítod, a táborból szép kis summát teszünk zsebre, de semmivel sem támasztod alá mondandódat, így vitatkozni is nehéz veled. Az, hogy számodra ismeretlen az, hogy valaki nem az anyagi haszonért dolgozzon, és a pályázati pénzeket ne zsebre rakja, még nem jelenti azt, hogy mások is ugyanígy ketyegnek. Üdvözlettel Stubendek Attila
Dolník
2014. ápr. 10. 18:45Kedves Rettentheő, I. „az egyetemi klubok elsődleges célja volt ugyanis, hogy összefogják a magyar diákokat, a szlovák/cseh többségű nagyvárosokban” Szerencsére a diákszervezeteinek céljai ettől messzebbre mutatnak. 5 pontban összegzem ezeket: 1. A magyarság asszimilációjának megelőzése a jó közösség elérésén keresztül, az értelmiség itthon maradásának elősegítésével (a JóMóD egyik célja, hogy a Komáromba rendszeresen hazatérő, hazatérni vágyó fiataloknak (is) megfelelő közösséget teremtsen, ezzel is elősegítve hazatérésüket) 2. Szerepvállalás a közéleti kérdésekben, formálni a közvéleményt (a JóMóD Dilemmák az oktatásügyben címmel indított rendezvénysorozatot, hogy az oktatásügy területén lehetőséget biztosítson az egyetemistáknak az adott témák szakértőkkel való megvitatására, a közvélemény formálására) 3. A szlovákiai magyar egyetemisták szívügyeinek képviselete, érdekképviselete (ugyan ezt egyetemi szinten Komáromban a HÖK végzi, de a JóMóD is felvállalt már néhány témát, ilyen például a magyar nyelvű diplomák kérdése) 4. Felkészíteni, tudással ellátni a jövő generációt 5. Igényes szórakozást biztosítása a fiataloknak (pl: a Kollektíva Komáromban, amin több mint 450-en vettek részt) Mindezen célok mellett pedig olyan értékeket próbálunk képviselni, mint (a teljesség igénye nélkül): csapatmunka, aktivitás, kapcsolatok, összetartozás, egymással való törődés, pozitív hozzáállás, lelkesedés, felelősség, tenni akarás, közéleti jártasság, társadalmi szerepvállalás…stb. És tesszük mindezt minden nemű anyagi juttatás (fizetés, ösztöndíj) nélkül. II. „A programszervezés feladatait pedig az egyetem saját Hallgatói Önkormányzata kiválóan ellátta, akiknek viszont eszükbe nem jutott belépni a csóró „déhások“ közé” Tévedés! A HÖK jelentkezett a DH-ba tagszervezetnek (2013. tavaszán), de a 2 szervezet különböző struktúrája miatt (egyelőre?) csak partner szervezetként dolgoznak együtt. A JóMóD alapítói mellett mások is úgy gondolták (pl.: Komáromi Szalon, ami a JóMóD indulásával egy időben szerveződött), hogy Komárom kulturális életet igen is fel kell kicsit lendíteni, színesebbé kell tenni. III. „Néhány volt JAIK-os viszont miután kidobtak a pozsonyi egyetemekről, Komáromban kötött ki, és továbbra is a húsos kondér mellett szerettek volna maradni. A hökösök nem engedték be őket a soraikban, így alapítottak saját maguknak egy tagszervezetet.” Ismét egy tévedés. A Hallgatói Önkormányzat részéről kaptunk megkeresést, hogy csatlakozzunk a szervezethez, de mivel úgy láttuk, hogy a JAIKban megszerzett tudásunkat, egy az egyetemtől függetlenül szerveződő csapatban jobban tudjuk kamatoztatni, így a JóMóD mellett döntöttünk. A Jókai Mór Diákkört 12 aktivista alapította és jelenleg 25 aktív tagja van, amiből csak 2-en voltunk JAIKosok előtte, így eléggé túlzónak érzem a kijelentést, hogy magunknak alapítottunk szervezetet. IV. És a végére hagytam a leglényegesebbet: „A Jókai Mór Diákkör kései megalakulásában nem volt semmiféle meglepő dolog. Egyszerűen nem volt rá igény.” – Egyszer egy bölcs ember azt mondta: „ne azt ad meg neki amit kér, hanem amit kérnie kéne”. Komáromban az egyetemisták többsége egyetlen struktúrát ismert (HÖK), így nyilván nem lehetett igénye egy a DH tagszervezeteihez hasonló szervezetre. 12 aktivista megálmodott egy diákszervezetet, mert volt rá igénye. Inspirálta őket a DH többi tagszervezetének munkája. Mi mutattunk rá egy lehetséges struktúrát, ami megfelelőnek bizonyult. A szervezet létrejött, és az eddig fel nem ismert igény is láthatóvá vált. A JóMóD rendezvényeit keresik, rendszeresen nagy létszámban látogatják a Komáromban tanuló (és Komáromból származó) diákok, fiatalok. Üdvözlettel: Dolník Attila
Homérosz
2014. ápr. 09. 10:24Kedves Rettenthő! Köszönöm a helyreigazításokat, de talán a csúsztatás kifejezést mégsem használtam volna, elvégre egyet sem említettél. Sajnos a lényeghez nem szóltál hozzá, pedig érdekelne, hogy miként látod a fiatalok szerepét a felvidéki magyarság jövőjének alakításában. Azokról a jelenségekről, amelyekre utalsz nem tudok érdemben véleményt alkotni, mert nem ismerem a tényeket, amelyekre alapozol. Azt persze jól gondolod, hogy már nem vagyok egyetemista, de ezt-azt azért tudok a témáról. Ami pedig a komáromi egyetemistákat illeti, az nem lehet magyarázat az elhúzódó önszervezésükre, hogy magyar közegben élnek. A HÖK- (kök)ről (és nemcsak a komáromiról, tegyem hozzá) pedig eléggé kritikus a véleményem. Túl nagy hatalmat kaptak, az oktatói karral kapcsolatos személyi kérdésekben is nagy beleszólási joguk van, jóllehet még egyetemi hallgatókként sem mutattak fel sok esetben olyan eredményt, amely erre felhatalmazhatná őket. Természetesen nem vonom kétségbe azt jogot, hogy kritizálják az előadók teljesítményét, netán emberi magatartását és ennek hangot is adjanak, de sok esetben olyan diákok a "leghangosabbak", akik mögött jóval szerényebb teljesítmény van. Végül arra kérlek olvasd el figyelmesen még egyszer, amit írtam és arra reagálj, ha már fontosnak érezted, hogy hozzászólj.
Rettentheő
2014. ápr. 09. 11:01Csúsztatásnak gondolom például ezt a mondatot: "A felvidéki diákklubok közül a nagy múltú nyitrai szervezet, a JUGYIK (Juhász Gyula Ifjúsági Klub) a legaktívabb és a prágai AED-del és a brünni KAFEDIK-kel együtt a Diákhálózat motorja." Nem értem, a nyitrai klub hogy kerül a listára? Mi alapján lenne a JuGYik jobban a motor mint bármi más szervezet? Szerintem lehet hogy a múltban, 20-30 évvel ezelőtt ez így volt, de ha találkoznál mai nyitrai egyetemistákkal, akkor nagyon gyorsan kiábrándulnál belőlük. A legnagyobb rendezvényük, melyre máig - méltán - büszkék, a gimesi gólyatábor. Az esemény gyakorlatilag haldoklik, nincs érdeklődő, és azért kellett a többi diákszervezetet is bevonni (Nagyszombat, Pozsony), hogy újraélesszék. Végül a cikkhez: számomra ez nagyon felületes írás, éppen csak karcolja a felszínt. Jópár fiatal, aki egyelőre a "pályaszéléről kiabál be" azonban karakterben és jellembelileg semmivel sem jobb a mai politikusi gárdánál. Kialakult azonban köréjük és romantikus, szabadságharcosi rózsaszín felhő, ami elbódítja az egyszerű embert, aki nem lát a dolgok mögé. Egyáltalán nem hiszem, hogy bármiben is változna a felvidéki magyarság sorsa, ha ők leváltanák a mostaniakat.
sohivatal
2014. ápr. 09. 10:29a Via Nova tiszteletre méltó erőfeszítése egyelőre leginkább az árokásás. tudtommal idén is egyeztetés helyett egyszerűen bejelentették a táboruk időpontját, válaszul a déhások megkeresésére. sunyi gerinctelen banda, és még ezek papolnak erkölcsről meg egységről.
Molnár Tímea
2014. ápr. 09. 13:02Tisztelt Homorész! Jó dolog a blogolás, de ebben a műfajban is jó lenne, ha a tisztelt szerző okos érveket hozna fel véleménye indoklására, ugyanis az érvek hiányában ezt a cikket 'csak' egy középkorosztály-beli blogger fiatalok ellenes alaptalan vádfelhozatalának lehet tekinteni. Én a félinformációkra most nem térnék ki, mert tudom, hogy ez a műfaj nem arról szól, hogy a szerző 'utánajárjon minden egyes szavának' /SAJNOS/. Ebből kifolyólag én csak a hibás információkat támadnám :) 1.,„Mivel a fiatal egyetemisták nagy része eleve nem kíván napi politikával foglalkozni és kerüli a tevőleges együttműködést a pártokkal is, ezért nem is törekszik arra, hogy közvetlenül szerepet vállaljon a felvidéki magyarság égető problémáinak a megoldásában vagy legalább a kiutak keresésében.“ Ha hiszed, ha nem, a fiatalok foglalkoznak a napi politikával, és ezért is kerülik az együttműködést a pártokkal. Be kell vallanunk, hogy az egyik magyar pártunk sem érdemli meg azt, hogy a fiatalok együttműködjenek vele, mivel az egyik 'áruló', a másik pedig csak a saját sebeit nyalogatja már évek óta. A felvidéki magyarság problémáival egyikük sem foglalkozik közvetlenül, hisz nincs is meg rá a terük, mivel egymás szidása mellett erre már nem jut idő. Az én személyes véleményem erről az ,hogy egy független fiatal sokkal jobban átlátja a problémákat, mivel nincs befertőzve már egy pártideológiával, és nem a kiutat keresi, hanem a problámát gyökerestül próbálja meg kiirtani. Nem tudom, hogy olvastad-e az Egri csillagokat, de idézek egy mondatot (Dobó I.mondta a várvédőknek): -"Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. " Ma ez így hangzana a pártelnökeink szájából:Aki többre becsüli a felvidéki magyarság jövőjét, mint a saját pártunk pozícióját és kicsinyes játszmáinkatt a másik magyar párttal, nyitva még a kapu. Nekem talpnyalók kellenek. Inkább kevés hajbókoló, mint sok nagyszájú. Az egész magyarság problémája akkor lenne megoldható, ha az elfáradt politikusaink lesétálnának a pályáról és ÁTADNÁK a pozíciójukat olyan közéletben jártas fiataloknak, akiknek célja a helyzet javítása, és nem csak saját karrierjüket akarják építeni.
manza
2014. ápr. 09. 14:19Meg tudsz nevezni ilyen fiatalokat, konkrétan, Tímea?
Homérosz
2014. ápr. 09. 22:59Kedves Molnár Tímea. Nem kell arra várni, hogy majd önként átadják a helyüket. Rá kell őket erre kényszeríteni. Egyébként az Egri csillagokat többször is olvastam, igaz kissé régebben volt, de kedveltem ezt a könyvet. :D
Molnár Tímea
2014. ápr. 09. 16:01talpnyalókra gondolsz, vagy tettrekészekre? mindkettő csoportból tudok mondani jópár nevet, de az ambiciózus fiatal joghallgató ismerősökre hivatkozva szívesen megosztom veled a neveket inkább privátban/pl. email/, mivel nem szeretném egyesek személyes jogait megsérteni :)
manza
2014. ápr. 09. 16:08Legyünk büszkék a tettrekészekre. Ismerjük meg őket.
Hlesztakov
2014. ápr. 09. 19:22Tökéletes tükörképe ez a bejegyzé a kórkép.sk-nak. Tények helyett félinformációk, tettek helyett szavak. Te mit tettél a jövőnkért Homérosz? Mikor voltál Gímesen, Martoson, Gombaszögön? Ilyen középszerű megmondó cikkek után Bőtös Botond hozzád képest úri prímás.
Homérosz
2014. ápr. 09. 22:55Kedves Hlesztakov, talán meglepő, de voltam ezeken a helyeken néhányszor, sőt már korábban is, még a szocialista diktatúra idején, jó néhány nyári táborban meg összejövetelen. Természetesen nem tartom sem tévedhetetlennek, sem mindenben informáltnak magam, de éppen azért is írtam ezt a cikket, hogy végre valamilyen értelmes párbeszéd kezdődjön a jövőről. Én csak tényeket igyekeztem rögzíteni, nem akartam minősíteni a fiatalokat. Egyébként egy néhány hónapja közzétett felmérésben olvastam, hogy sokan pl. azért sem akarnak visszatérni csehországi tanulmányaik befejeztével, mert itt esetleg politikai szerepvállalást is várnának tőlük. A cikk felvezetésében épp arról értekeztem, hogy a rendszerváltás idején a felvidéki magyaroknak voltak olyan politikai szereplői, akik az ifjúsági mozgalomban izmosodtak meg. Azt hiszem, hogy a leendő vezetőknek is innen kellene kikerülniük. De azt nem állítottam, hogy kizárólag a jelenlegi politikai szerveződések keretei között kell ezt elképzelni. Nem szeretném ismételni magamat, de mintha arról is írtam volna, hogy jó, ha a fiatalok nem akarnak az idősebbekhez igazodni, bár talán a tapasztalataikat időnként hasznosíthatnák.
Matús Dávid
2014. ápr. 09. 22:06Mint JAIK-os szólnék hozzá(bármily meglepő, József Attila Ifjúsági Klub, nem pedig József Attila Diákklub), az Expired Passportot Lacza Gerő nem velünk fizetteti, hanem mi írunk pályázatot az estekre, amiből aztán finanszírozzuk az előadókat. Hol itt a naivitás?
korkeo
2014. ápr. 09. 22:19jo a cikk, a vita is. Hajrá! :)
Lacza Gergely
2014. jún. 19. 03:31Kedves Rettentheő! Most vettem csak észre ezt a bejegyzést, és pusztán a személyemet érintő alaptalan vádaskodás ("Ilyen a helyzet például a JAIK Expired Passport estjeivel, ahol előfordult nem egyszer, hogy 15-20 fős közönséget tudtak csak megmozgatni, miközben Lacza Gerő, a főszervező a jaikosokkal fizetteti az általa meghívott vendégeket és a saját presztizsének az építését.") miatt válaszolok: Nem tudom, honnan vannak ezek az információid. Természetesen tévesek. Az EP klubestek 2006 óta folyamatosan működnek. Önállóan hoztuk létre a zenekarral, teljesen nonprofit módon, azaz teljesen önerőből fogtunk hozzá. 2009-ben csatlakozott a JAIK, akikkel azóta is együttműködünk. Pár éve a JAIK pályázza meg az akciót, amiért hatalmas köszönet illeti meg őket, és közösen szervezzük az akciókat. Még szép, hogy a vendégeinknek legalább az útiköltséget ki lehet így fizetni (azt is csak jó esetben), ugyanis több támogatást ez a projekt nem kap. Tessék utánajárni! 2006 és 2011 között nagyon kevésszer fordult elő az, hogy a zenekar is kapott volna valami "borravalót", az utóbbi esetben sem mindig, és amikor igen. 50-100 eurós tételekről van szó (ez 4 emberre levbontva 12 ill. 25 euró per akció.) Tessék utánajárni. A látogatók száma pedig változó. Voltak már 80-100-an is, de olyan is akadt, hogy csak 15-20 ember. A jelenlegi helyszín 30-40 embertől többet el sem bírna. Klubestről van szó, nem rockfesztiválról. Nem értem a problémát. Nálunk találkozott a nagyérdemű először pl. Saróka Liliánával, Óváry Annával, de vendégeink voltak már Kossuth-díjasok ill. egyéb közismert személyiségek is. Rengeteg fiatal zenekart, előadót, festőt, költőt-írót etc. mutattunk be a közel egy évtized 42 klubestje során. A pályázatoknak pedig utána lehet járni a Kormányhivatal oldalán. Matús Dávidnak pedig köszönöm, hogy helyrerakta a dolgokat! ;)
A kommenteket lezártuk.