A Martina Kušnírová temetésén elhangzott teljes prédikáció szövege magyar nyelven a Körképen (+ fotók)

A kassai segédpüspök, Marek Forgáč a korrupcióról és a felelősségről is beszélt Martina Kušnírová tegnapi temetésén. Alább a segédpüspök tegnap elhangzott teljes prédikációját közöljük.

Drága gyászoló család, kedves barátok és testvéreim!

Ezekben a pillanatokban nemcsak bánatot, fájdalmat és szorongást érzünk, de dühöt, haragot, tanácstalanságot és tehetetlenséget is. Mindenkit megdöbbentett az, ami történt. Rengeteg a kérdés, amire tanácstalanul keressük a választ. Én magam is kérdéseket teszek fel önmagamnak. Most viszont nem azért jöttem Önökhöz, hogy olcsó vigaszt és válaszokat kínáljak. Azért jöttem, hogy mindegyikükben megerősítsem a reményt.

Az egyik legerősebb kérdés, ami ebben a pillanatban felmerül az az, hogy hol van Isten? Hol volt az Isten, amikor mindez történt? Hol van az Isten most, amikor így kell szenvednünk?

Nem szívesen keresnék sablonos válaszokat minderre. Inkább azt mondom, amit a hitem: Az Úr a mi oldalunkon áll! Az Úr a mi oldalunkon áll, hiszen ezt a Fiában, Jézusban is megmutatta nekünk. Benne az Úr velünk együtt szenved. Éppen a böjt időszakában arra emlékezünk, hogy hogyan gúnyolták és nevették ki Jézust, hogyan köpték le és hogyan feszítették keresztre…

Azt is mondhatnám, hogy az a tragédia, ami a napokban történt, nem más mint Jézus Krisztus kigúnyolása. Ez az egész tragédia Jézus szembeköpése, egy rúgás Jézus személyébe, ez Jézus újbóli keresztre feszítése. Az Úr velünk van. Ő nem az, aki csak fentről tekint le ránk. Az Úr együtt szenved velünk. Ez az én hitem és reményem, amiben Önöket is szeretném megerősíteni.

De tovább is kérdezhetünk: Miért létezik a rossz? Miért kell ártatlan embereknek szenvedniük?

A Jóisten mindegyikünknek adott egy nagy ajándékot – a szabadságot. Ezt az ajándékot mindenki másképpen használja ki. A mi elhunyt testvérünk, Martina ezt az ajándékot arra használta ki, hogy tanuljon, hogy munkát és társat találjon, akivel egyszer családot alapíthat. A párja, Ján a szabadság ajándékát arra használta fel, hogy az újságírók bátor munkáját végezze.

Mi, akik itt vagyunk, arra használtuk fel a szabadság ajándékát, hogy eljöttünk és az együttérzésünket fejezzük ki azokkal, akik a leginkább szenvednek. De vannak olyanok is, akik a szabadság ajándékát arra használják fel, hogy rosszat cselekedjenek, hogy másokat bántalmazzanak, másoknak ártsanak, másokat gyilkoljanak.

Milyen lehet ez a rossz? Perszonifikált (egy élettelen tárgy megszemélyesítése – szerk. megj.) vagy megszemélyesített rossz?. Van, amikor az emberben annyi, de annyi rossz gyülemlik fel, hogy magának a rossznak a megtestesítőjévé válik. Az, aki szemtől szembe képes elpusztítani két fiatal emberi életet, az maga az ördög – megszemélyesített és perszonifikált rossz egyben.

De intézményesített rossz is lehet. Ez egy olyan típusú rossz, amit embercsoportok, intézmények visznek véghez. Ez szervezett rossz. Védjen meg a Jóisten minket attól, hogy ez a szervezett rossz az országunkban elhatalmasodjon. Védjen meg minket a Jóisten attól, hogy itt, Kelet-Szlovákiában elhatalmasodjon az intézményesített, a szervezett rossz és gonosz.

De szó lehet itt szétszórt, áttekinthetetlen, diffúz rosszról. Ez az atmoszféra, a légkör formájában megjelenő rossz. Ez akkor fordul elő, amikor valaki a saját tevékenységével olyan légkört alakít ki, amelyben a rossz különféle formái nagyon jól tudnak működni. A rossz ilyesféle formáiban a bűnös könnyen elrejtőzik.

Ezért, ha vannak a társadalmunkban olyan vezetők, akik az aktivitásukkal, a barátságaikkal, kapcsolataikkal, a tevékenységükkel vagy a tétlenségükkel olyan légkört, olyan klímát alakítottak ki, amelyben a megszemélyesített vagy a szervezett rossz különféle formái jól boldogultak, nos, akkor ezeknek az embereknek közvetett felelősségük van azért, ami történt.

Manapság ezért nem akar Szlovákia egy készpénzzel telerakott asztalt látni. Hiszen ez nem más, mint kemény cinizmus! Hiszen éppen az erkölcstelen pénzimádat miatt történt ez a tragédia. Ahogy Pál apostol mondja: „Minden rossz a pénz iránti szeretetben gyökerezik….“ (1Tim 6,10). Hiszen itt emberi életekről, értékekről van szó! Szlovákia nem akar pénzt látni az asztalon! Szlovákiának most arra van szüksége, hogy olyan karakteres vezetőket lásson, akik közvetve vagy közvetlenül, de magukra veszik a felelősséget, és akik képesek távozni a színről. Ez vezetőre valló lépés lenne. Apai, férfiúi lépés lenne. Sőt, keresztény lépés is lenne. Hiszen Jézus is magára vette mások bűnét. Ha azt akarjuk mondani, hogy mi egy keresztény állam vagyunk, akkor az ország hatalmas urainak magukra kellene tudniuk venni nemcsak a saját, de mások bűneit is.

Tovább kérdezek: Félnünk kellene?

Merészen és evangéliumiasan válaszolok rá: Ne féljetek! (Jn 6,20). Az Úr az összes rossznál hatalmasabb ezen a világon! Próbáljuk meg meghallgatni Jézus szavait Máté evangéliumából (és ebben a helyzetben valóban nagyon komolyan fognak hangzani): „Ne féljetek azoktól, akik testeket ölnek, hiszen a lelket nem tudják elpusztítani. Inkább attól féljetek, aki a testet és a lelket is képes elpusztítani a pokolban“ (Mt 10,28).

Nos, ne féljünk! Szeretnék felszólítani mindenkit, főként a fiatalokat: Ne féljetek! Összpontosítsuk a figyelmünket a lelkünkre. Ebben a világban, ahol a pénz iránti imádat miatt valaki képes ölni, irányítsuk a figyelmünket a lélekre. Irányítsuk a figyelmünket az értékekre: a szeretetre, a barátságra, a hitre, az igazságra és a karakterre, a jellemre…Lehet, hogy ez a válasz emberileg nem tökéletes, de biztosan megmutatja az utat.

És még egyszer tegyük fel a kérdést: Miért is találkoztunk itt?

Azért jöttünk, hogy együtt legyünk azokkal, akik szenvednek. Azért vagyunk itt, hogy a legközelebbi családtagokkal felvegyük és átöleljük a keresztet. Azért vagyunk itt, hogy mi is olyanok legyünk, mint Cirenei Simon, aki segítette a keresztet vinni Jézusnak (Mk 15,21). Hiszen minden szenvedőben ott van maga Jézus.

Alkossunk egységet. Hadd zengjen fel egy erős hang ebből az egységből az országunk, a világ felé. Nem, ez nem a helyzettel való visszaélés az ócska rigmusok kiabálására. Ez az erőtlenek és gyámoltalanok erős hangja. Alakítsunk ki egy kölcsönös egységet, hogy azokkal lehessünk, akiknek ebben a pillanatban a legnagyobb szükségük van arra, hogy velük együtt szenvedjünk. Legyen velünk a Jóisten és harcoljon értünk!