Nyitókép forrása: Flickr/Matúš Benian
A szlovák politikai képviselet legalább akkora válságban van, mint a szlovákiai magyar. Azzal a különbséggel, hogy ha a többségi nemzet távol is marad a szavazóurnáktól, az oligarchák politikai strómanjai akkor is bejutnak a törvényhozásba.
A mai szlovákiai politika nem win-win felállású, ahol a választó a számára legmegfelelőbb, vagy leginkább elfogadható (esetleg legkevésbé elfogadhatatlan) pártot kiválasztva valamilyen előnyt várhat jutalmul (magyarul: az oligarchák is megkapják a magukét, és a hétköznapi embereket is hagyják élni). Az elmúlt hetek, hónapok eseményei, a most kibontakozó, végletekig negatív választási kampány egy nulla összegű játékot hozott létre, amely semmilyen pozitív hozadékkal nem kecsegteti a választókat.
Kočner csak tünet
Robert Ficoról és a Smerről a Kočner-féle üzenetváltások rántották le a leplet, még annál is jobban, mint eddig. Számukra nem az a valódi veszély, hogy a párt egyes magasrangú képviselői állandó és közeli kapcsolatot tartottak fenn Kočnerrel, hanem hogy a botrány mély betekintést nyújtott a szlovák politika működéséről, az oligarchák valódi hatalmáról, a politikacsinálás alantas módszereiről, és mindezt úgy, hogy az elmúlt 12 évben (kis megszakítással) a Smer volt kormányon.
Kočner nem is annyira a Smer oligarchája, mint inkább a Szlovákia és a Smer oligarchikus rendszerének egy nehezen kezelhető következménye.
A Smer válsága abban rejlik, hogy már csak az idős szlovák korosztályra hagyatkozhat, akik visszavágynak a kommunizmusba (a dicső oroszbarát időkbe) vagy a mečiarista időkbe, mikor a politikai vitaműsorok is a szórakozásról és nem a politikáról szóltak. Ezt jelenti a tovább nem csökkenő húsz százalékos pártpreferencia.
Bugár önámítása
A Most-Híd helyzete összetettebb.
Bugár Béla már nem csak a magyar nemzeti politizálás elárulójává lépett elő, hanem cinkossá vált minden, a közpénzek szétlopásáról és az oligarchák kiszolgálásáról szóló botrányban.
Így nem csak magyar, de végül „vegyesérzelmű” és szlovák választóit is elvesztette. Nem véletlenül volt ideges a vele kapcsolatos Kočner-üzenetek napvilágra kerülése után:
tovább csökkent az esélye, hogy pártja az etnikai politizálás elfogadása nélkül bejusson a parlamentbe.
Mint tudjuk, a Most-Híd számára a magyar nemzeti politizálás béklyót jelent, amely akadályozza a szlovák pártokkal való alkuk létrejöttét – és az elmúlt évek azt is egyértelműen megmutatták, hogy a Most-Híd számára mely alkuk voltak a fontosak.
Teljesen mindegy, hogy milyenek a Most-Híd valós esélyei, jelen esetben csak azt látni, hogy Bugár Béla szentül elhiszi, a roma, szlovák és ruszin minipártokkal be tud jutni a parlamentbe, ahol a szlovák pártok közti verseny miatt majd eljátszhatja a mérleg nyelvét. Ha ugyan pártja nem esik majd szét szinte rögtön, teljesítve Ravasz Ábel balliberális egyesülési álmát a PS-SPOLU-val.
Nem lepődnénk meg ugyanis, ha Ravasz lenne az értelmi szerzője a vegyespárt fenti stratégiájának. A romaügyi kormánybiztos 2016 decemberében a .tyzden hetilapnak azt nyilatkozta, hogy ő maga balliberális irányultságú, és egy SaS-Smer koalíciót tartott volna ideálisnak a választások után. Azóta létrejött a PS-SPOLU, a Za ľudí, készülődik Drucker szociálisan érzékeny pártja, lesz miből válogatnia a fiatal politikusnak.
És a béna kacsa
Az MKP béna kacsaként a teljes tanácstalanság jeleit mutatja. Már nagyban zajlik a választási kampány, Menyhárték azonban érdemlegesen semmire sem reagálnak, nem adnak nyilatkozatokat – a megszokott frázisokon kívül. Bugár láthatóan csak az okot keresi, hogy az MKP-ra hivatkozva kiugorjon a tárgyalásokból. Megszégyenítő módon feltételeket szabott az MKP-nak, amely azokat készséggel átvette, önmagát (és választóit) alázva meg ezzel.
Az MKP hagyta, hogy teljesen Bugár irányítsa és uralja a tárgyalásokról a választókban kialakított képet. És most, amikor az MKP még egy esélyt és vitathatatlan indokot kapott, hogy Bugár Béla távozásához kösse az együttműködést, a párttól csak annyira futotta, hogy magyarázatot kérjen. De egyébként gond nélkül tovább tárgyalhatnak a következő héten.
Amit a Most-Híd tett a Kuciak-gyilkosság után a koalíció megmentése érdekében, az MKP most ugyanazt teszi az összefogás érdekében: bármire hajlandó, bármit lenyel, bármekkora bukást bevállal, csak hogy kielégítse egyes személyek ambícióit, fittyet hányva a választók akaratára.
Korábban azt írtuk, hogy az MKP lehetne a szlovákiai konzervatív politika egyik pillére, mert egyszerre korrupcióellenes és konzervatív, családközpontú, miközben tartózkodó az LBGTI-jogokat illetően, nem oroszbarát, nem is Amerika-barát, hanem közép-európai V4-orientált párt.
Ez ma már sajnos nem igaz, az elmúlt hetek arról tanúskodnak, hogy összefogna a Most-Híddal, amely migrációpárti, nyugati dominanciát hirdet, LGBTI-pozitív, liberális és teljesen korrumpált. A személyes ambíciók okozta színvonalbeli válságot már az egyébként korábban viszonylag jól működő pártstruktúra sem képes ellensúlyozni.
Amit most látunk, az a párt széteséséhez vezet, ami gyorsan fog majd lezajlani.
A választó szempontjából ez nem lesz katasztrófa. Ha a magyar polgár változást akar, akkor változást akar, és nem elégszik meg az üres frázisokkal. Tisztulás jön, harminc évnyi állandóan megelőlegzett bizalom minduntalan eljátszása után jön a korrekció. Az a politikus, aki ezt nem látja be, önmagának hazudik.
Körkép.sk
Megosztás:
Címkék: belpolitika belpolitikai válság Bugár Béla Marián Kočner Menyhárt József MKP Most-Híd threema
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
