Orosz Örs (Összefogás) a Körképnek: Bugár és listája elfogadhatatlan számunkra . Interjú

Az MKP legszűkebb vezetése az elmúlt hetekben előzetes pártjóváhagyás nélkül több körös, titkos tárgyalásokat folytatott a Most-Híddal a közös parlamenti indulásról. Olvasóinknak a Körképen aprólékosan beszámoltunk azok kiszivárgott, titkos részleteiről. Az MKP hétvégi Országos Tanácsa utólag felhatalmazta az Elnökséget, hogy záros határidőn belül hozza tető alá a Most-Híddal való közös választási lista megteremtését. Ennek alapját az MKDSZ átnevezése adhatjq, melynek neve információink szerint Régiók Pártja – Híd –MK lehet. Mindez óriási felháborodást váltott ki az MKP szimpatizánsai, választói, és a helyi strutúrák körében.

Menyhárték ugyanis csatlakoznának a Marián Kočner, a Kuciak-gyilkosság, és a korrupciós ügyek által elhíresült, Smer vezette maffiakormányhoz, melyet az elmúlt négy évben Bugár Béla Most-Hídja támogatott.

A Körkép.sk az újonnan alakuló párt, az Összefogás egyik arcát, Orosz Örsöt kérdezte arról, elfogadható-e számukra politikailag Bugár Béla, és hajlandóak lennének-e felmenni egy Kočner-féle Most-Híd – MKP közös listára. Interjú.

   

Az elmúlt hét eseményeinek eredményeként létrejöhet a Most-Híd és az MKP közti összefogás Bugár Béla javaslatára, választási párttá az MKDSZ alakulhat. Mi erről a véleménye?

Orosz Örs: Az Összefogás két célja a magyar képviselet összefogása és megújítása. Ennek eszközeként szántuk a listánkat, amelyen mind a négy párt arra érdemes jelöltje helyet kaphat, teret kínálva az együttműködésre. A három hét alatt összegyűjtött 18 000 aláírás jelzi, óriási erre a társadalmi igény. A Hídnak másfél hete bemutattuk ajánlatunkat az együttműködésre, amely tartalmazta a megújulás feltételit is: a legmegosztóbb személyiségek ne induljanak a közös listán.

A Híd elnöksége elutasította ennek lehetőségét, így gyorsan B terv után néztek, hogyan lehetne mégis átmenteni és helyzetben tartani ezeket a politikusokat még négy évig.

Annak idején az MKDSZ nem tudta összegyűjteni a bejegyzéséhez szükséges aláírásokat, hanem egy már bejegyzett szlovák pártot (Vállalkozók Pártja) vásároltak meg pénzért és nevezték át. Most ugyanezt tennék vele, átneveznék, és választási pártként használnák. Ennél lelombozóbbat nehezen tudnék elképzelni, pláne annak fényében, hogy az Összefogás aláírásgyűjtése során milyen óriási felhajtóerőt tapasztaltunk. Azt látjuk, hogy az MKDSZ átnevezésének híre a választókban is ellenérzéseket kelt. Nem hiszem, hogy jó szívvel lehetne a magyar jövőt egy ily módon összetákolt politikai gyurmapártra bízni.

Az Összefogás kezdettől fogva hangoztatja, hogy a magyar egység megteremtésében érdekelt. Felmennének egy ilyen Most-MKP által már előtárgyalt és leegyezett közös listára?

Célunk, mint mondtam, a mozgalom meghirdetésével az volt, hogy esélyt teremtsünk a magyarságnak a megújult parlamenti képviseletre, hiszen külön-külön egyik párt sem jut be, a koalíciós tárgyalások pedig eredménytelenül záródtak.

Azzal, hogy mozgásba lendültünk, sikerült alaposan felkavarnunk az állóvizet, és hirtelen Bugár is megváltoztatta a júliusi álláspontját, miszerint a választási párt, mint olyan, számára nem alternatíva. Úgy fest, ha az MKP belemegy, hogy a Híd szatellitjének tartott MKDSZ átnevezésével a Hidas szakmai holdudvar teremti meg a „műszaki” feltételeket, Bugárnak mégis csak elfogadható ez a forma.

Ha a Híd és az MKP átlátható, transzparens együttműködési és megújítási lehetőséget kínálnának, mely által céljaink fő csapásvonalait meg tudjuk valósítani, akkor el tudnánk képzelni egy ilyen együttműködést. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy a magyar képviseletnek a jó oldalra kell állnia, a kormányváltó erők partnere kell legyünk. Ez szerintünk Bugár Bélával nem lehetséges. Nincs hová halogatni a politikum megújítását és éppen itt az ideje annak is, hogy az elhasználódott, korrumpálódott politikusok végre felelősséget vállaljanak tetteikért.

Legutóbb három személyi feltételhez kötötték a Most-Híddal való együttműködést, miszerint Bugár, Bastrnák és Jakab nem lehet rajta a listán. Ezen kívül jelezték, hogy az MKP köreiben is vannak „toxikus nevek.“ Ragaszkodnak még ehhez a feltételhez?

Az Összefogást nem azért hoztuk létre, hogy a levitézlett elit számára egérút legyen. Megújulást kell hozni a hazai politikába, egyrészt biztosítani a folytonosságot, de a vérfrissítés ideje is itt van, sőt! Ez egy olyan társadalmi igény, aminek kutya kötelességünk hangot adni. Tudatosítjuk azt is, hogy magyar képviselet csak akkor lesz, ha generációkon átívelő összefogást teremtünk. Ebbe minden jószándékú polgárnak és politikusnak helye kell, hogy legyen. Ugyanakkor a megosztó, elhasználódott politikusok – ha valóban a magyar közösség érdekeit tartják szem előtt, nem pedig a személyes érdekeiket – be kellene, hogy lássák, távolmaradásukkal tennének közösségünknek most a legjobbat. Igenis szükség van ezekre a szimbolikus gesztusokra.

Ha a politikum végre egy választási listára sorakozna fel, azon a listán nem lenne „negatív” szavazat. Minden választó négy karikát oszthat szét azon személyeknek, akikben bízik. Ily módon a választók egyértelműen megmutatnák, kiket tartanak érdemesnek arra, hogy képviseljék őket. Minden politikus személyes felelőssége – legyen akármilyen pártban – hogy önmagával szemben is kellő kritikát gyakoroljon.

Mihez kezdenek akkor, ha az MKP és a Most-Híd megegyezik, beleértve az önök számára elfogadhatatlan politikusok jelölését is, kész helyzet elé állítva önöket?

Fontos látni, hogy ezzel nem Orosz Örsöt vagy Mózes Szabolcsot állítják kész helyzet elé, hanem egy kritikus tömeget. Jellemzően a fiatalabb, 18-40 közötti korosztályt, és mindazokat, akik az utóbbi időben egyre inkább lábbal szavaztak – akik nem igazán tudnak azonosulni ezekkel a pártokkal, politikusokkal. Az elmúlt hetekben itt már mindenki elmondott mindent és annak ellenkezőjét is.

Várjuk ki a végét, gyakorlatilag november végéig még van lehetőség tárgyalni. ’98-ban is az utolsó héten született meg az egység. Úgy látom viszont, hogy rengeteg a csalódott MKP-s, akik attól félnek, épp az ő pártjuk az, amely most mentőövet dob Bugárnak. Hogy az MKP az, amely a saját amortizálódása árán is hajlandó a hátán vállalhatatlan arcokat újra a kormányhoz ültetni.

Ha a várható számokat is megvizsgáljuk, látható, hogy egy ilyen listán az első helyekért hihetetlen harc folyik majd, és 2-3 MKP-s politikusnál több aligha jut be. Mindemellett, mivel a struktúra a paktum fejében Bugár Béla közvetlen irányítása alatt lenne, az MKP aligha tudná befolyásolni a dolgok későbbi alakulását.

Korábban azt nyilatkozták, hogy ha nem sikerül az elképzelésük mögé a felvidéki magyarság 70 százalékát felsorakoztatni, el sem indulnak a választásokon. Hogy áll most ez a vállalás?

A mostani helyzet előidézésében benne van a 18 000 egységért kiálló polgár aláírása és az elmúlt két hónap közéleti eseményei, melynek szervezői és mozgatói voltunk. Ismét leszögezném, ez a társadalmi nyomás az, aminek hangot adtunk és láthatólag mozgásba is hozta a politikumot, új lendületet vettek az egyeztetések.

Továbbá, a Hídból kilépő, a magyar egységért tenni akaró politikusok becsatornázásával a Hídnak is látnia kell, sokak bizalma megtört a pártjukban. Azt ígértük, hogy ha nem sikerül 70%-os konszenzust létrehozni, nem indulunk. Még mindig úgy látjuk, hogy ez az egység létrehozható.

Elképzelhetőnek tart egy Összefogás – Magyar Fórum – civilek, függetlenek fémjelezte magyar listát az MKP-Most-Híd közös indulása mellett?

Célunk az elejétől az volt, hogy valami mellett, nem pedig valami ellen dolgozzunk. Hogy mindenkit bevonjunk, lehetőséget teremtsünk az összefogásra. Azt kell megvizsgálni, mi szolgálja a magyarság érdekeit, mi járulhat hozzá az érdekképviselet eléréséhez. Figyelni fogjuk az eseményeket és reagálunk.

Ha mégsem, egyénenként is vállalnák a megmérettetést a Bugár – Menyhárt fémjelezte listán?

Úgy vélem, hogy hiba lenne a felek részéről, ha az Összefogást, mint intézményt, kihagynák a tárgyalásokból. A csapatunk együtt gondolkodik, a szimpatizánsaink egységre törekszenek, nem szeretnénk ezt a csapatot bomlasztani, de legfőképpen nem szeretnénk elárulni.

Egyénenként tehát nem indulunk. Jómagam az MKP listáján 2016-ban 10 000 preferenciaszavazattal végeztem és jelenleg is az MKP tagja és megyei képviselője vagyok. Most az MKP komáromi járása jelölt volna a saját választási listájára, de visszaléptem a jelöltségtől. Nem akarok kétkulacsos politikát folytatni.

Augusztus óta az Összefogás megteremtésén dolgozom, de részemről az elmúlt 10 év is az árkok betemetésről szólt: Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, Kétnyelvű Dél-Szlovákia, Gombaszög – hogy csak néhányat említsek azok közül, ahol alapító tag voltam. Most az Összefogásért kelek fel és dolgozom nap mint nap. Az ügyben hiszek, nem a mandátumszerzés a személyes ambícióm.

Teljesen tapasztalatlanként cseppentek a nagypolitikába, milyen tanulságokkal szolgálnak önök számára az eddigi fejlemények?

Csapataink soraiban vannak megyei képviselők, volt EP képviselő, Mózes Szabolcs politikai szakértő, tehát a teljesen tapasztalatlant egy kicsit túlzónak érzem, de szó se róla, ez a szakma egy életre szóló tanulás és tapasztalatszerzés.

A legfontosabb tanulság, hogy hajlamosak vagyunk a fürdővízzel kiönteni a gyereket is. Azt tapasztaltam, hogy sajnos a közösség érdekeit az első kanyarban felülírják az egyéni érdekek. Sokan a nemzeti érdek hangoztatásával csak takaróznak. Amikor ideológiáról, programról szó sincs, csupán esnek a preferenciák, egyre fogynak a százalékok, akkor a széküket féltő káderek azonnal egymás ölébe ugranak.

Én hiszem, hogy a politizálásnak nem így kell kinéznie, és hogy erre már a választó sem vevő. Ez intő jel kell, hogy legyen azok számára, akik azt hiszik, a szavazó gyomra mindent bevesz. Mindemellett azt is látom, mennyi jó szándékú, elképesztő munkabírású ember dolgozik közösségünkért. Mi nekik kínálunk teret és képviseletet.

A felvidéki magyarságnak elege van mindabból, ami önök között zajlik, melynek köszönhetően nem a választói kedv, hanem az apátia erősödik. Mit tud üzenni az ő számukra?

Nekünk is elegünk van már a kilátástalanságból és a pártok közötti céltalan cicaharból. Mi az elejétől kezdve átláthatóan kommunikáltunk, célunk az volt, hogy megteremtsük az egységet és a megújulást, mégpedig minél gyorsabban. Az Összefogás mozgalmát azért indítottuk, mert érezhető volt a választók közt egy óriási társadalmi igény, amit a regnáló politikai elit nem volt képes időben és méltóságteljesen végrehajtani.

A missziónk egy jelentős részét már teljesítettük is, hiszen valamiféle közeledés a munkánk nyomán elindult a hazai közélet berkeiben. De nem szabad a táv felénél elégedetten hátradőlnünk. A választóknak azt üzenném, gyakoroljanak nyomást a politikusaikra, mert az egység mellett a megújulás és a tisztulás a másik, amire a jelenlegi sorsfordító pillanatban a legnagyobb szükség van.

Körkép.sk/KZS

További ajánlott írások:

Zsákutcába lavírozta magát az MKP a maffiakoalíciós Bugárral