Farkas
  • HUF: 367.32
  • USD: 1.17
  • 6 °C
  • 13 °C
Belföld

“Nem elég azt mondani, hogy szavazz rám, mert magyar vagyok”- Nagyinterjú az SaS új politikai sztárjával, Filip Mónikával

A Nagykürtösi járás egyik kis magyar településéről indult, mára komoly szakértővé vált Filip Mónikával beszélgettünk.

Az SaS új magyar igazolása keresett szakember az önkormányzatok területén. Három nyelven három egyetemi diplomát szerzett, majd rövid magánszférában való kitérő után inkább a közigazgatásban helyezkedett el. Most tapasztalatokkal felvértezve konkrét elképzelésekkel érkezik a nagypolitikába, bízva abban, hogy a választások után meg is valósíthatja terveit. Mindezt erős magyar identitással.

 

A Nagykürtösi járás egyik kis magyar településéről, magyar alap és középiskola után jogi, bölcsész és diplomáciai végzettséggel is rendelkező Filip Mónikával készült nagyinterjúnkból kiderül:

 

  • Milyen út vezetett számára Dél-Szlovákiából Pozsonyba, majd onnan Kínába?
  • Mire tanították meg a Belügyminisztériumban eltöltött évek?
  • Magyar párt helyett miért egy szlovák politikai erőnél vállalt szerepet?
  • Szerinte mi a magyar politizálás legnagyobb hibája és mi lehet a kiút belőle?
  • Van értelme a magyar platformnak egy szlovák pártban?
  • Mit tartalmaz az SaS nemzetiségi programja?

 

Hogy kerül egy Csábról indult magyar anyanyelvű falusi lány egy szlovák párt választási listájára?

 

Elmondok egy történetet, amit nagyon kevesen tudnak. A szüleim nagyon erős magyar identitással neveltek. Már gyerekként fontos volt számomra a magyar nyelv, a kultúra, történelem, magyar focimeccsekre jártam Budapestre.

 

A csábi magyar tanítási nyelvű alapiskolába jártan, amikor az egyik iskolai évben a magyar bizonyítványokat szlovákra cserélték. Soha nem felejtem el, az utolsó nap bizonyítványosztáskor elutasítottam a szlovák bizonyítvány átvételét. Mert azt mondtam, jogom van rá, hogy az magyarul legyen. Nagyon büszkén mentem haza és mondtam apukámnak, aki ledöbbent. Itt kezdődött, hogy lázadó vagyok.

 

Nagyon csendes, jó tanuló voltam, állandóan tiszta egyes. Majd az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában mentem humán szakra. A gimiben egy évet megszakítva elmentem Angliába tanulni, mert első évfolyam után úgy éreztem, hogy soha nem tanulok meg angolul és éreztem, hogy erre szükségem lesz. A második évet már ott végeztem, egy év alatt letettem két Cambridge vizsgát, majd visszajöttem leérettségizni. Közben nagyon sok töri versenyre jártam Magyarországra is. Kedvenc korszakom a Rákóczi-szabadságharc volt.

 

Az érettségi után miért Pozsonyt, és nem mondjuk Budapestet választotta?

 

Alapiskolás korom óta jogász akartam lenni. Gondolom az igazságszolgáltatás miatt, mert úgy éreztem, hogy így tudok segíteni az embereknek. A szüleim kérése volt, hogy jó lenne, ha itt maradnék, mivel nem tudtam tökéletesen a szlovák nyelvet és így megtanulnék szlovákul is. Magyarul ugye nem felejtek el, hiszen otthon is magyarul beszéltünk. Szempont volt az is, hogy jó lenne, ha valamit visszaadnék az országnak abból, amit kaptam.

 

Végül három különböző nyelven három egyetemet végzett. Szlovákul, angolul, kínaiul. Jogot végzett, de Kínában is élt. Hogy jön össze ez a kombináció?

 

Úgy, hogy megijedtem attól, hogy csak jogot tanuljak, így a besztercebányai jogi kar mellett bejelentkeztem a pozsonyi Bölcsészettudományi Egyetem sinológia szakára is. Felvettek, így egyszerre két egyetemen kezdtem meg a tanulmányokat. Kitartó vagyok, nem adtam fel azért sem, mert a kínai szak szenzációs volt. Nagy tudású professzorok és tanárok voltak, sokat foglalkoztak velünk és jók voltak az osztálytársak is.

 

“Számomra ez a platform dolog kirekesztőnek hangzik és nem túl meggyőző. Egy dolog magyar platformot alapítani, de hiányzik belőle a tartalom.”.Filip Mónika. Kép: Körkép.sk

 

Az egyetemi évek alatt meg lehetett nulláról tanulni írni, olvasni, beszélni kínaiul?

 

Igen. Egy évet Kínában is tanultam, akkor megszakítottam a harmadéves jogi tanulmányaimat. Kint tanultam meg igazán a nyelvet.

 

Milyen volt a kínai élet?

 

Akkoriban teljesen más, mint most. Katonás rend uralkodott. Nagyon nehéz volt, mert egyedül kerültem el Dél-Kínába, Kantonba, a többi osztálytársam Pekingben vagy Sanghajban voltak.

 

A jogtudományi tanulmányok, majd egy kínai kitérő után végül a szlovák Belügyminisztériumban helyezkedett el, mondhatni teljesen más munkakörben. Mi volt a magyarázata ennek az újabb váltásnak?

 

Mindig a jogot tartottam a fő szakomnak, amivel majd érvényesülni tudok és a kínai afféle tudásbővítés lesz, érdekes külpolitikai résszel. De a kínai tolmácsolás, fordítás nem fogott meg egyáltalán. Az egyetemen nem akartam maradni, praktikus munkát szerettem volna magamnak.

 

A kínai szakkal úgy éreztem, hogy nem tudok olyat találni, ami kielégítene. Közben Taiwanon elvégeztem két év diplomáciát is. A belügy nemcsak a jogról szólt, hanem külkapcsolatokkal is foglalkoztam. Nagyon jó kombinációja volt a tanult jog praktizálására, és közben a nyelvet is tudtam használni.

 

A külügyben közben tavaly elvégeztem a doktorátust. Ez abban is segített, hogy úgy éreztem, mindig tanulok valami mást is, és nem fókuszálok csak egy valamire.

 

Ennyi tudás megszerzése után bizonyára rengeteg attraktív munkahely közül válogathatott a magánszférán belül. De mégis az állami szféra mellett döntött, a Belügyminisztériumban a legalacsonyabb, referensi pozícióban kezdve. Ennyire életcélja, hogy segítse Szlovákiát?

 

Nem tudom, hogy életcél-e. Nehéz volt munkát találnom annak ellenére, hogy volt három egyetemem. Vagy azért utasítottak el, mert túl kvalifikált vagyok és akkor biztos, hogy elmegyek fél év után. Jogi önkéntesként fél évet a Via Iurisban voltam a mostani államfő, Zuzana Čaputovánál, de az nem vonzott annyira.

 

A magánszférában eltöltött három hónap elég volt számomra ahhoz, hogy azt mondjam, ez nem nekem való. Nem éreztem, hogy érvényesülni tudok, hogy használom a megszerzett tudásomat. Szuper konferenciákat szerveztünk, nyelveken beszéltem. Mégis úgy éreztem, hogy én szeretnék az lenni, aki ezeken a konferenciákon fellép, nem pedig az, aki szervezi őket. Úgy mentem el, hogy nem volt más munkám. A  főnökök néztek is rám, de úgy éreztem, hogy számomra kevés motiváció a pénz, a számok teljesítése, Hiányzott belőle a hozzáadott érték. Így kerültem a belügyre.

 

Állami hivatalnokként sem mondhatni magáról, hogy aktakukac, szürke kisegér lenne. Aránylag komoly ismertségre tett szert, például az állami szféra modernizálásával kapcsolatos javaslatai miatt. Mi több, Robert Kaliňák belügyminisztert, akkori főnökét is lemondásra szólította fel. Hogyan viszonyultak akkor a többiek magához?

 

Attól függ, kiről van szó. Egyesek kerültek, mások szorítottak és egyetértettek velem. Megértem, hogy féltek tőlem. De a kollégáim nagyon jók voltak.

 

Hogy élte meg, amikor az Apolitical, egy brit think-tank szervezet beválasztotta a világ száz legbefolyásosabb fiatalja közé?

 

Nagyon kellemesen meglepett. Láttam, hogy a régióból szinte senki nincs ott, amin nagyon meglepődtem.

 

Mivel jár egy ilyen díj?

 

Igazából semmivel, leginkább motiváció azoknak, akik a saját szakterületükön igyekeznek valamit csinálni az adott országban és kiemelkednek a többiek közül.

 

Mit szeretne elérni a befolyásával?

 

Három dolgot. Az egyik a közigazgatási reform, az önkormányzatok modernizálása. Úgy érzem, hogy ezzel a témával nem foglalkozik senki, vagy csak nagyon kevesen. Nem egy szexi téma. Számomra azonban, amióta a belügyben dolgozom és közelebb kerültem a témához, egyre jobban érdekel. Látom, hogy fontos, hogy megreformáljuk az egészet. A hivatalok száma, hogy hogyan működnek, hogyan néz ki az egész hivatalnoki ügy, én úgy érzem, hogy ezzel foglalkozni kellene.

 

Ezzel összefügg az egészségügy és az iskolaügy is, csak ezt sokan nem értik.

 

Akkor egy új Viktor Nižňanský ül most velünk szemben?

 

Remélem hogy igen és remélem, hogy a közeljövőben sikerül változást elérnünk. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk, de nem minden úgy sikerült, ahogy szerette volna, és igazából azt szeretném megcsinálni.

 

Ezért is vállalt politikai szerepet?

 

Igen. A Progresszív Szlovákiával tavaly nagyot csalódtam abban, ahogy ezt a szakterületet látják. Két lehetőséget láttam már csak magam előtt. Kollégáim mondták, hogy várjak, a választásokkal megváltoznak a dolgok. De én nem bíztam abban, hogy egy új osztályvezetőt, vagy az új minisztert ez a terület érdekelheti.

 

Így vagy belemegyek abba, hogy segítek a politikai pártoknak bedolgozni e szakterületet a választási programjukba és én mellette állok szakemberként, tehát belépek a politikába. Vagy elmegyek, és valami teljesen mással kezdek el foglalkozni.

 

“A legkevésbé fejlett régióból származom és látom, hogy ez a rész nem fejlődik. Látom, hogy sokan elmennek külföldre dolgozni. Támogatni kellene a vállalkozókat a délvidéken” – Kép: Körkép.sk

 

Ön szerint ezt most el lehet érni politikai választásokkal?

 

Őszintén megmondva én nagyon szkeptikus és kritikus ember vagyok, és sok mindenen múlik a dolog. Múlik az SaS választási eredményén, a többi párt hozzáállásán. Ismerem a programjukat, ők is ismernek engem, vannak átfedések a programjainkat illetően. Kapcsolatban vagyok a ZMOS-szal, a Szlovák Városok Uniójával és annak vezetőjével, Richard Rybníčekkel is. Igyekeztem ezalatt a pár év alatt kialakítani a kapcsolatrendszeremet és elmagyarázni nekik, hogy mi a célom és álláspontom e téren.

 

Hogy megérett-e az idő a közigazgatási reformra, ezt nem tudom 100 százalékra megmondani. Abban biztos vagyok, hogy itt az idő, hogy beszéljünk róla, és betegyük a programtervezetbe.

 

Minimum elkezdhetjük megreformálni a járási hivatalokat, az önkormányzatokat, és négy év alatt tudunk már olyan munkát csinálni, ami valamilyen eredményt hoz. De négy év után még nem lesz olyan változás, amit szeretnék. Ebben biztos vagyok, De bízok abban, hogy elkezdődhet a változtatás.

 

Korábbi interjúiban és most is elmondta, hogy fontos az Ön számára a magyar identitás, a magyarság nyílt vállalása nemcsak befelé, hanem kifelé s. Azt is állítja, hogy nagyon fontos számára a magyar választók helyzete. Akkor miért nem az MKP-ban vagy a Most-Hídban találta meg számításait, esetleg a most összeállt Magyar Közösségi Összefogásban (MKÖ)?

 

Az utóbbi időszakban, amióta szlovák egyetemre jöttem, majd külföldön voltam, úgy érzem, hogy a magyarságom egy kicsit háttérbe szorult. Ennek oka az is, hogy nagyon kevés magyarral voltam kapcsolatban. Az egyetemi évek alatt, sőt, a munkahelyemen is ferdén néztek rám, hogy magyar vagyok. Ez a komplexusom talán egy kicsit felerősödött a szlovák évek alatt. Amit sajnálok is nagyon, mert lehet, hogy többet foglalkozhattam volna a magyarsággal állami szinten is. Ez nem történt meg, de most szeretnék javítani rajta.

 

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok szakértője a kisebbségi témának. Olyan szinten vagyok szakember, hogy abban nőttem fel, abban élek, és tudom, hogy milyen gondok vannak. Látom, hogy nem változnak a dolgok, vagy ha igen, akkor rossz irányba. Van egy bizonyos nézetem is a magyarság problémájára.

 

De miért nem a Most-Híd vagy az MKP?

 

Mert senkivel nem vagyok onnan kapcsolatban, és soha nem is szólított meg tőlük senki. Annak ellenére, hogy sokat voltam a Pátria rádióban, az Új Szóban is, tehát akár láthattak volna, én pedig nyílt vagyok. Apukám 30 éve az MKP tagja. Falusi képviselő, nálunk mindig is az MKP volt az a párt, melyet képviseltünk. Nagyon fájt nekünk, amikor szétesett, és ezt nem tudom megbocsájtani Bugár Bélának. De nem tudtam a pártvonalba kerülni.

 

Lényegében tehát akkor a szlovák pártok hamarább reagáltak? Ez az oka annak, hogy végül először a PS, majd most az SaS csapatát erősíti most szakmai tudásával?

 

Igen, ez a lényeg. Politikai kezdeteim Matúš Vallonál, Pozsony jelenlegi főpolgármesterénél kezdődtek. Miután megtudták, hogy az önkormányzatok szakértője vagyok, megkértek, hogy segítsek megalkotni a választási programját. Két munkacsoportban is tevékenykedtem, ott ismertek meg a PS-ből. Nekem nem voltak soha ambícióim, hogy párttag legyek. Felkértek, hogy segítsem a programjukat, amit örömmel vállaltam, hiszen pluszt jelent számomra, ha  jön majd egy olyan miniszter, aki meg is valósítja ezt a programot.

 

Ha jött volna az MKP, vagy az MKÖ, akkor nem kizárt, hogy nekik is segített volna?

 

Nem kizárt. Egyáltalán nem kizárt. Sőt.

 

Ön szerint mi a felvidéki magyar politizálás legnagyobb hibája?

 

Több is van. Az egyik a kínálatuk. Fontos az identitásunkkal, kultúránkkal, nyelvhasználatunkkal foglalkozni, de az államalapítás óta e téren már valahová eljutottunk. Magyarként vannak jogaink ebben az országban.

 

Én magyar alapiskolába és gimnáziumba jártam. Az identitástudatomat a családban szereztem. De a pártok nem foglalkoznak az olyan nagyon fontos dolgokkal, mint a gazdaság. Mondjuk azokkal a területekkel, ahonnan én is származom. A Nagykürtösi járásból, Közép-Szlovákia déli részével. Nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan élnek ott az emberek, milyen az infrastruktúra, az utak, a szolgáltatások minpősége. Ezek ugyanazok a dolgok, amelyek a szlovákokat is érintik.

 

Tehát a magyarok szavazataiból hatalomra került politikai szubjektumok nem foglalkoznak választóik valós igényeivel?

 

Én úgy látom, hogy igen.

 

Mivel foglalkoznak akkor?

 

Például a magyar táblákkal, magyar feliratokkal. Helyi szinten lehet hogy valamelyest működik a politika, de nem érzem úgy, hogy reflektálnának arra, amire szükségük van a magyaroknak.

 

Tudjuk, hogy jött létre a mostani nyolc kerület. És még mindig nem tudtunk változtatni azon, hogy a befektetések iránya, az infrastruktúra kiépítése javuljon, ha már egyszer minisztereink voltak és vannak.

 

“Ha már valakinek van egy minisztériuma és magyar, nagyon sok mindent csinálhatna a régiókért. De nem érzem azt, hogy csináltak volna értünk valamit.” Kép: Körkép.sk

 

Ön szerint miért nem? Hiszem volt olyan időszak, amikor szinte az összes ehhez szükséges fontos tárca (mezőgazdaság, regionális fejlesztési minisztérium, környezetvédelem) az akkori magyar párt kezében volt?

 

Kompromisszum miatt. Kapunk valamit, egy minisztériumot, ahol nagyban folyik a korrupció. Sajnos azokban a minisztériumokban is, ahol magyarok ülnek. És ezt nagyon sajnálom, mert ha már valakinek van egy minisztériuma és magyar, nagyon sok mindent csinálhatna a régiókért. De nem érzem azt, hogy csináltak volna értünk valamit.

 

Mi lehet ebből a kiút?

 

A szlovákok gyakran kérdezik tőlem, hogy kell-e magyar párt. Azt vallom, hogy igen, mindenképpen kell. Hiszen nagy létszámban élünk itt, és csak a magyarok tudják megérteni az igényeinket, problémáinkat.

 

A magyarokat megszólító pártok abban bíznak, hogy azért fogják választani őket, mert magyarok. Ha összefognának, lehetne eredmény. Nem azt mondom, hogy a Most-Híd és az MKP. Jó lenne, ha fel tudnának építeni egy nagyon erős pártot, ahol nem a régi arcokra építenek, hanem hoznának fiatalokat, új embereket, akik járatosak az egyes szakterületeken.

 

Lényegében ugyanazt, mint amit a szlovák pártok csináltak, vagy mondjuk mint a PS csinál. Új embereket hoznak, akik politikailag ugyan kevésbé ismertek, de a szakterületükön belül nagyon is és komoly szaktekintélyük van. Ugyanezt csinálhatnák a magyarok is. El fog tartani egy két évig, amíg politikusokká válnak és sikeresek lehetnek, de csak ezzel lehet építeni. Ezért trendi most a PS.

 

Ön tehát úgy látja, hogy bár van egy, a nevében összefogást hirdető választási lista, de ez kevés ahhoz, hogy valódi összefogást mutasson?

 

Számomra ez nagyon kevés. Maga az összefogás pozitív. Annak ellenére, hogy sokáig vártuk, hogy összeáll a Most-Híd és az MKP, de legalább az MKÖ összeállt. Ez pozitívum. A negatív az, hogy nem látom ott azokat az új arcokat, azt az energiát, amit én elvárok ettől a párttól. Nem látom az új kínálatot. Továbbra is azt látom, hogy mi vagyunk azok, akik összefogtunk, a Híd nincs köztük, de ott vannak a régi arcok, és nem próbálnak semmi újat kínálni. Válasszatok azért bennünket, mert összefogtunk és magyar párt vagyunk.

 

Ön szerint össze lehet még egyáltalán fogni a Most-Híddal és Bugár Bélával?

 

Biztos, hogy nem. Mindenkinek megvan a szavatossági ideje, neki már nagyon régen ott kellett volna hagynia a politikát. Nagyon sok mindent elért, én imádtam gimnazistaként nézni a televíziós vitaműsorokat. Számomra hihetetlen volt, hogy egy ember magyar kiejtéssel szlovákul lepipázza az összes szlovákot. Elegánsan, humorral. De amit megcsinált a Smer-SNS koalícióval, azt nem tudom neki megbocsájtani. Bármit mondhat, hogy mit sikerült, hogy az extrémisták ellen emeltek gátat, de ne vicceljünk. Kotlebáék ma sokkal erősebbek, mint azelőtt, Nem látom az eredményt, épp ellenkezőleg.

 

Térjünk rá az SaS-re. Említette az önkormányzatiságot, említette, hogy ha hatalomra kerülnek, ezzel szeretne foglalkozni. Engem azonban az SaS nemzetiségi programja is érdekelne. Ahhoz is van némi köze, ha jól tudom.

 

Nagyon kevés közöm van csak hozzá, sajnos. Az SaS-hez októberben mentem. Egy héttel előtte találkoztam csak Richard Sulíkkal. Nagyon kevés időm volt arra, hogy valamit csináljak. Amikor beléptem, jött is a programosztás. Hogy ki milyen programrészért lesz felelős.

 

A kisebbségi programhoz, ahol hárman voltak opponensnek jelentkeztem be. Az önkormányzati programnál pedig 16-an voltunk. Az SaS programja nagyon erős és jól megírt. A kisebbségi programhoz akkor jutottam, amikor azt már Milan Pilip, egy ruszin nemzetiségű illető megírta, aki Bukovszky László kisebbségi tanácsában is dolgozik. Egy estém volt a megjegyzéseimhez hozzá.

 

A fő meglátásom az volt, hogy jó a program, ott volt például a kisebbségügyi törvény elfogadása, vagy más javaslatok a kisebbségi tanácsból. Ami hiányzott nekem, az a magyar rész kidomborítása. Jobb lett volna, ha több kerül be belőle. Fontos volt számomra, – és ez bele is került – a szlovák nyelv oktatásának a megváltoztatása a magyar iskolákban, ami most nagyon gyenge. Ez az oka a magyar diákok gyenge szlovák tudásának, valamint annak is, hogy sok magyar szülő szlovák iskolába adja a gyerekét. Ez szerintem nagyon szomorú, mert nagyon sokat veszítenek ezzel.

 

Egy másik része volt a kisiskolákkal összefüggő problematika. Ez pedig az iskolabuszok bevezetése az egyes falvak között, hogy a sok, jellemzően gyengébb minőségű kisiskola helyett kevesebb központi, de magasabb minőségű magyar alapiskola jöjjön létre.

 

Ez viszont sok magyar kisiskola megszűnéséhez vezethet, nem?

 

Lehetséges. De még mindig magyar iskolákról beszélhetnénk magasabb minőségi oktatással. Ez viszont nem került bele a programba.

 

Lehet, hogy kicsit radikálisabb nézeteim vannak e téren, ami az önkormányzati reform tervezetemből is adódik. Én ugyanis kevesebb önkormányzatot szeretnék az országban, összevont falvakkal.

 

Az SaS nemzetiségi programja sok érdekes megfogalmazást tartalmaz. Például, hogy megtiltanák az asszimilációt, továbbá, hogy komoly előrelépést jelentve bevezetnék a hivatalos magyar nyelvhasználatban, ami egy szlovák párt részéről azért nem túl jellemző. Vagy hogy egyszerűsítenék és tervezhetőbbé tennék a támogatáspolitikát. Ezekről mit gondol?

 

Az SaS nem egy tipikus szlovák párt. Milan Pilip szakemberként hozta a programot, amit Sulík hagyott jóvá. Azt mondta, hogy ha meg tudja indokolni és meg tudja védeni az illető az adott javaslatot, akkor jöhet. Egy jobboldali liberális pártról van szó, mely a migránspolitikához is elutasítóan viszonyul. Az SaS nagyon sok mindenben felvilágosult tud lenni és új dolgokat képes hozni.

 

Itt látom a lehetőségét annak, hogy amíg a magyar pártok összeszedik magukat, addig a szlovák pártok léphetnek. Mert hiába alakítanak platformot ,abban nem látok lehetőséget. De ha esélyt adnak magyaroknak vagy más kisebbségnek a párton belül, ami azt jelenti, hogy programot megírni és fellépni a párt nevében, ez lehet az, ami a szlovák pártoknak magyar szavazatokat hozhat és amivel meggyőzhetik a magyar vagy a ruszin választókat is.

 

Mert fogják látni, hogy aha, ti foglalkoztok a témával, értitek, hogy a nyelvvel, kisiskolákkal, magyar kultúrára szánt támogatásokkal gond van és ez a programotokban is benne van. Sokkal jobban meggyőzheti a magyar választót, ha látja, hogy van ott egy magyar ember és a programban is benne van. Ez több annál, mint ha azt mondják, hogy lefordítom magyarra is a választási programot.

 

Kifejtené bővebben, hogy mi a gond ön szerint a magyar platformmal?

 

Az, hogy sokkal fontosabb, hogy magyarként ne legyek kizárva az esetleges funkciókból azért, mert magyarként csak a magyar témával foglalkozok. Egyenrangú tagként minél feljebb kerülök, annál jobb. Jó, ha azért számolnak az emberrel, mert látják, hogy szakembere az adott témának.

 

Számomra ez a platform dolog kirekesztőnek hangzik és nem túl meggyőző. Egy dolog magyar platformot alapítani, de hiányzik belőle a tartalom. Mert miről beszélünk? Megint csak arról, hogy válasszatok minket magyarként, mert itt a magyar platformunk. Szerintem jobb, ha azt mondják, hogy azért válasszatok minket, mert vannak itt más nemzetiségű személyek is párton belül, akik foglalkoznak bizonyos témákkal, ami titeket is érin. Például a gazdaság vagy a szociálpolitika területén. Számomra ez meggyőzőbb egy szlovák pártnál.

 

Az SaS-nek tehát nincs magyar platformja?

 

Hivatalosan nincs, bár  Ondrej Dostál és Peter Osusky nagyon támogatják ezt a dolgot.

 

Vannak magyarok az SaS-ben?

 

Vannak. Például a rozsnyói vállalkozó Jánosdeák Sylvia, aki gyönyörűen beszél magyarul és otthon a gyerekeivel is. De többen is vannak.

 

A programbemutatónkon a hat fő felszólaló egyikeként én is lehetőséget kaptam. A beszédemben kétszáz ember előtt egy mondatot magyarul is mondtam. Valami olyasmit, hogy magyarként örülök, hogy itt lehetek, és remélem, hogy együtt fogunk tudni dolgozni. Óriási tapsot kaptam. Majd mindenki jött gratulálni és próbálta elmondani azt az egy magyar mondatot, amit tud. Ez annyira jól esett. Szerintem így lehet összehozni a szlovákokat és a magyarokat.

 

Blogjában úgy fogalmaz, hogy itt az ideje, hogy a szlovák pártok végre megszólítsák a magyarokat, és hiteles kínálatot nyújtsanak számukra nemcsak a nyelvi jogok terén, hanem a mindennapi élet szempontjából fontos területeken is. Mi lenne ez a kínálat?

 

A legkevésbé fejlett régióból származom és látom, hogy ez a rész nem fejlődik. Látom, hogy sokan elmennek külföldre dolgozni. Támogatni kellene a vállalkozókat a délvidéken, mert a vállalkozás nagyon erős lehetne ott. A mezőgazdaság és a határ közelsége miatt is. Hogy megérje vállalkozni,

 

Plusz az utak. A Nagykürtösi járásban, ahonnan származom, de máshol is, rettenetes állapotban van az úthálózat és  nincs kiépítve a közlekedés. Plusz az invesztíciók terén is jó lenne, ha számításba vennék a Közép-Szlovákia déli részét is. És nem szabad kihagyni a kulturális, iskolaügy, egészségügy támogatását. Egyszóval nagyon leépült az a vidék.

 

Hogyan viszonyulnak a szlovák politikusok jelenleg önhöz, amikor megtudják, hogy magyar?

 

Most pozitívan. Gondolom abból is kifolyólag, hogy látják, hogy ez egy pozitív vonalam. Biztos, hogy nem egy hátrányt. Nem gondoltam volna, hogy mindez ennyire előtérbe kerül a SaS-nál, De erre azért került sor, mert én jöttem azzal, hogy magyar vagyok.

 

Követi a magyarországi politikát?

 

Részben. A sportot és a kultúrát sokkal inkább. A SaS sok mindenben közel áll a Fideszhez

 

Mivel akarja rávenni a magyar szavazókat, hogy az SaS-re és Önre szavazzanak?

 

Tudom, hogy nehéz kiépíteni a bizalmat a magyarok felé. De talán azzal, hogy ha nem tudják odaadni a szavazatukat a magyar pártnak, mert már annyiszor csalódtak, akkor adják a SaS-nak, mert vannak magyarok, van magyar programjuk, és bízhatnak abban, hogy amíg én ott leszek, addig biztos, hogy támogatni fogják a magyarokat.

 

Jómagam is magyar területről származom, magyar vagyok, így nagymértékben megértem a problémákat. Az eddigi karrierem és fellépéseim is tanúsítják, hogy nem félek fellépni az általam is vallott alapelvekért. Ez mindenképp garancia és mindent meg fogok tenni azért, hogy a magyar szavazatok ne vesszenek el. Ha pedig kormányra kerülünk és minisztériumot kapunk, erős szakembergárdánk is nagy előnyt jelent.

 

Milyen eredménnyel lenne elégedett február 29-e éjjelén?

 

Azzal, ha az SaS bekerül a parlamentbe. A választási eredményekkel kapcsolatban jelenleg elég szkeptikus vagyok. Félek a szélsőségesek előretörésétől.

 

Szeretném, ha az összes demokratikus jobboldali párt bekerülne a parlamentbe és ha sikerülne összefogniuk. Akkor leszek elégedett, ha ez az SaS részvételével valósulhat meg.

 

Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 30 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Sági Ipoly
2020. jan. 20. 12:09

a SaS-t már megismertük, elméletben a legprofibb politikusoknak tartják magukat,,,, de a gyakorlatban is ismerjük őket, a legelemibb, legegyszerűbb dolgokat se voltak képesek megcsinálni.... tehetetlen elméleti társaság, Ipolyságon jól ismerjük őket...., sok dolgot megigértek, kaptak is ingatlant 1 koronáért, aztán hagyták tönkremenni..... sok hűhó semmiért....

Sági Ipoly
2020. jan. 20. 12:17

Egyetlen szlovák pártnak sincs "magyar" programja",,,,, ez egy nagy hüjeség, lózung,,,,, néhány szlovák pártnak van valami leírva a programjában de az csak 2020. február 29.-ig érvényes. Esetleg ha sikerül akkor 2020 február 30.-án (Hi...) valamit gyorsan megvalósítanak belőle. de aztán jegelve lesz 4 évre. Ezzel áltatni magunkat vagy egymást, hogy van magyar program naivitás..., sőt mondjuk ki butaság...

Varga Lajos
2020. jan. 20. 19:07

Rendben van. Valóban gyenge a magyar oldal kínálata, de azért azt is vegyük észre, hogy a szlovák oldal kínálata se jobb egyetlen atomnyi részecskével sem, mert mindenütt ugyanazok a leszerepelt tehetségtelen kiszolgálók töltik ki a politikusi szférát. Én csak az iskolaügyben, annak is csak az alapiskolai szegmensével voltam és még vagyok is egyre passzívabb kapcsolatban, de szomorúan kell megállapítanom, hogy szakemberrel egyre kevesebbszer állt módomba találkozni, de szakemberrel a politikusi régióban még véletlenül sem volt alkalmam összefutni. Viszont üres fejű karn, vagy olyan, esetleg még az amolyan párt kedveltjeit kiszolgálókkal tele a padlás. Persze törvényszerűen már jó ideje az a helyzet, hogy elérkezett a agytakarítás ideje, csak azzal meg az a baj, hogy ha nem jó irányba és nem elég erős szél fúj, akkor lelakottakból kiszabadított por újra a tiszta szobák új bútorzatát fogja belepni és ugyanaz a kosz és mocsok fogja jellemezni a nagytakarítás utáni állapotokat, mint előtte.Ráadásul az eredménytelen nagytakarítás köróli felhajtással érzékeny sebet ejtünk a kritikai viselkedésen és csak azt érjük el, hogy a por lassan reménytelen sárrá áll össze, amiből még járható út sosem épült, mert ár az alaposan kiszárított sár, ha elegendő agyag is keveredett a por közé, akkor akár kemény és járható ösvényt képezhet, de az ilyen ösvények egyetlen kiadósabb csapadék hatására ismét járhatatlan sártengerré válnak. Tehát a nagytakrítást azzal kell kezdeni, hogy seggbe kell rúgni a nyugati féltekét, de jó alaposan, hogy az alapos nagytakarításhoz feltétlenül szükséges viharos erejű szél feléledjen, és akkor kell itt mifelénk kiszellőztetni, kiporolni a bútorzatot és új berendezést beépíteni azzal a reménnyel, hogy a réginél jobbakhoz lesz szerencsénk és nem megint a leszerepelt selejt helyett egy újabb selejtet sikerül a frontvonalba állítani, mint ahogy az 1989-ben és azt követően is sikerült.

musztafa ibrahim
2020. jan. 21. 13:55

Végtelenül szimpatikus, de van pár de, pl. Mónika vagy Monika?

Zempléni Péter
2020. jan. 21. 15:21

“Nem elég azt mondani, hogy szavazz rám, mert magyar vagyok” Bizony így van. 30 évig éltek abból, hogy a magyarok majd szállítják azt a kb 10 helyet a parlamentben mert kire másra szavaznának. Itt a vége. Elég volt a Bugárokból Csákykból, Bárdosokból, Duraykból, Menyhártokból. Takarodó!

JK
2020. Már. 03. 10:31

...sajnálom, hogy nem került be a parlamentbe!!!!

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Kövessen minket