Nyitókép forrása: Ministerstvo poľnohospdárstva
A Környezetpolitikai Intézet a monokultúrák túl nagy területen való termesztésére, Ján Mičovský (OĽaNO) agrárminiszter a repce és az energianövények túlzott termelésére figyelmeztetett a héten. A két dolog részben összefügg, ám két eltérő problémára mutat rá: az egyik a túl nagy kiterjedésű, egyazon növénnyel bevetett termőterületeket rosszallja, a másik pedig ezen haszonnövények kiválasztását.
A végeláthatatlan szántóföldek a Duna menti alföldön egyáltalán nem számítanak szokatlannak, és sajnos évek óta nem szokatlan az sem, hogy egyre nagyobb részük májusban repcétől sárgít és bűzlik.
Szlovákiában a repcét szinte kizárólag energianövényként termesztik. Magvaiból olajat sajtolnak, amelyből aztán különböző eljárások segítségével bioüzemanyag lesz, amit pedig belekevernek a benzinbe és gázolajba. (Itt érdemes megemlíteni, hogy energianövénynek számít a kukorica is, amelyből bioetanol készül.)
Anyagilag jó húzás, de túlzásba estek
Az Európai Unió zöldenergia-programja miatt a repce termesztése viszonylag jól jövedelmező, ám kiszorítja az élelmiszer-növényeket a szlovákiai termőföldekről, így közvetve felelős az ország önellátásának alacsony fokáért.
Ján Mičosvský (OĽaNO) agrárminiszter átrepült Nyitra megye felett. A sétarepüléssel épp az energianövények túltermesztésére próbálta felhívni a figyelmet. A közrádió Első kézből című műsorában arról beszélt, hogy
Szlovákia repceszükségleteinek 250 százalékát termeli meg, miközben burgonya-szükségletének mindössze 54 százalékát teremti elő belföldön.
Más szavakkal: olyan terményekből szorulunk importra, amelyeket valójában magunk is elő tudnánk állítani. A hangsúly azonban a feltételes módon van.
A nagy agrárvállalatoké a felelősség zöme
Az energianövények térnyerése összefüggésben van a termőföldek birtokcentralizációjával. Uniós viszonylatban ugyanis Szlovákiában a második legnagyobb az egy tulajdonosra eső termőföldek kiterjedése. Ez a tény azután került a figyelem középpontjába, hogy kiderült, van egy szűk réteg a szlovák mezőgazdaságban, amely politikai befolyását felhasználva lefölözi az uniós agrártámogatások zömét.
A politikai összeköttetésekkel rendelkező nagyvállalatok többnyire a nagy mérethozadékot meglovagolva az energianövények termesztését preferálják, miközben az élelmiszernövényeket és a jóval nagyobb munka- és tőkebefektetést igénylő zöldség- és gyümölcstermesztést hanyagolják.
Mičovský szerint ma az összes bevetett szántóföld 11 százalékán repce nő. Húsz év alatt 50 százalékkal nőtt a repceföldek kiterjedése. Arányaiban ennél több repcét csak a csehek termelnek. Ezzel szemben naponta 700 kamionnyi élelmiszer érkezik az országba külföldről.
Nem csoda, hogy az agrárminisztérium új vezetése a támogatások feltételeinek módosítását vetíti előre, azzal a céllal, hogy a gazdák és a nagyvállalatok is azt termesszék, amire az országnak szüksége van.
„Az élelmiszer-növények termesztését fogjuk támogatni, és nem a nagy területen repcét és más energianövényeket termesztőket”
nyilatkozta a miniszter a Dennik E-nek.
Egy másik érdekes probléma: terhes egyhangúság
Az energianövények okozta problémák azonban csak az egyik része a problémának. A Környezetpolitikai Intézet legutóbbi elemzése szerint Szlovákiában túl magas a monokultúrás termesztés kiterjedése. Bár ők környezetvédelmi szempontból közelítették meg a kérdést, mezőgazdasági szempontból is feltűnő adat, hogy Szlovákiában átlagban 12 hektáros egy összefüggő monokultúrás termőteret, míg az uniós átlag mindössze 3,9 hektár.
Ráadásul épp Nagyszombat és Nyitra megyében a legnagyobb a koncentráció: itt a monokultúrák kiterjedése átlagban 18 hektár.
Az ilyen nagy kiterjedéseknek több hátulütője is van, amelyek nem csak a környezetvédelemmel függnek össze.
- A monokultúrás termesztés ilyen foka rontja a föld minőségét és a biodiverzitást (vadállatok és rovarok).
- Növeli a műtrágyahasználatot, így közvetve talajszennyezést és a felszín alatti vizek szennyezését okozza. (Egy példa: a túlzott nitrát használat miatt elvékonyodott a gabona szára, így ma már egy gyenge szellő is elég, hogy „feküdjön a búza”.)
- Vannak súlyosabb esetek is. Az IEP tanulmánya szerint 2019-ben 15 ezer olyan monokultúrás terület volt, amely 30 hektárnál nagyobb kiterjedésű. Az összes termőterület 46 százalékát tették ki. Az ilyen nagy területeket fokozott erózió éri. A síkságokon a szél, a magasabban fekvő területeken a víz erodálja a talajt, amelyet képtelen megkötni a rajta növő növényzet. Megfelelő vetésforgóval ez elkerülhető lenne.
- Túl kevés a parlagon hagyott terület – ezek nem csak ellenállnak az eróziónak, de segítik a talaj regenerációját.
Az EIP azonban fontos javaslatokat is tesz a jelenlegi helyzet megoldására. Többek között azt javasolják, hogy az állam szabályozza be a monokultúrás termesztés kiterjedését. Csehországban például 30 hektáros korlátot vezettek be az idei évtől.
Változtatásokat eszközölnének a támogatások odaítélésében is, például olyan feltételeket vezetnének be, mint a 30 hektáros felső határ betartása, a kötelező vetésforgó és parlagterületek alkalmazása.
Körkép.sk/KL
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
