Tegnap jelentette be, hogy indul az MKP elnöki posztjáért, ma pedig már a Körképnek nyilatkozott elképzeléseiről a magyar párt vezetésével kapcsolatban.
A Cziprusz Zoltánnal készült interjúnkból kiderül:
- Miért döntött az indulás mellett
- Miben látja a kitörési lehetőségeket
- Visszalép-e majd az OT-elnöki tisztségért cserébe
- Hogy látja a memorandum átadásának körülményeit
- Kivel képzelné el a szoros együttműködést
Miért döntött úgy, hogy megpályázza az MKP elnöki székét?
Mert láttam a párton belüli kiútkeresést és, hogy senki sem vállalta fel. Van egy konkrét elképzelésem, milyen lépések kellenek ahhoz, hogy megteremtsük az egységes magyar érdekképviseletet. Szükségünk van egy olyan egységes magyar pártra, ami etnikai alapon szerveződik, de mindenki megtalálja benne a helyét és értékrendjét.
Kik támogatják eddig és kiknek a támogatására számít még?
Mivel egy új politikai kultúrát akarok ezen a téren is bevezetni a pártban, ezért először az Országos Tanáccsal közöltem szándékomat és ezután fogok párbeszédet kezdeményezni a párt egyes vezetőivel és szerveivel.
Menyire látja reálisnak saját esélyeit?
Bízom benne, hogy reálisak. Amit lehetett, én megtettem a pártért az elmúlt 12 évben és úgy érzem, szép eredményeket is értünk el közösen. Van egy világos jövőképem és igyekszem erről meggyőzni a párt tagjait.
Várható, hogy hasonlóan a korábbi példákhoz, a kongresszusi vagy a kongresszuson visszalép más tisztségért, pl. OT-elnöki poszt érdekében?
Nem pókerjátszma a célom és a helyezkedés, hanem hogy megteremtsük az egységes magyar érdekképviseletet és erre legnagyobb ráhatásom az elnöki pozícióból lehet. Volt már példa, hogy léptem egyet hátra, hogy a közösség kettőt előre léphessen, de most úgy érzem, nem ez a helyzet áll fen.
Hogyan értékeli a parlamenti választásokon elért eredményt saját maga, az MKÖ-n belül az MKP és a kampány szempontjából?
A kampányból úgy érzem, hogy kihoztuk a maximumot. Én igyekeztem odatenni maximálisan magam és csináltam regionális és országos kampányt is. Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott és úgy érzem, közösen egy vállalható eredményt értünk el.
Ha elégedett lenne a választások óta eltelt időszak eseményeivel, vélhetően inkább más várható elnökjelöltet, pl. Őry Péter vagy Berényi József támogat. Ön azonban inkább pártelnöknek indul. Hogyan értékeli az elmúlt 2,5 hónap alatt az ügyvivő testület vezetőjének politikai teljesítményét?
Nem tudom, hogy a kérdésben említett személyek vállalják-e a jelölést az elnöki pozícióra, inkább nemleges válaszokat hallottam eddig a részükről a jelöltséggel kapcsolatban. Úgy érzem a kialakult helyzet ellenére és COVID vírus által korlátozott lehetőségei ellenére helytállt az ügyvivő testület. Ezért is mérik rendre 4 % fölé ma is az MKP-t.
Miben lenne jobb pártelnök, mint eddigi elődei (Csáky, Berényi, Menyhárt)?
Nem szeretném hozzájuk mérni magamat, mert más politikai helyzetben voltak a párt elnökei. Szerintem mindhárman legjobb tudásuk szerint vezették a pártot, ez annak is a jele, hogy még mindig egyben van a párt és a legerősebb szlovákiai magyar politikai tömörülés.
Miben tud mást, jobbat, többet kínálni a kongresszusi küldötteknek, mint a várható további jelöltek?
Nem tudom, kik a várható jelöltek és mit szeretnének kínálni. Azt látom, rengeteg tehetséges és erős ember alkotja ezt a pártot, amire lehet építeni, már csak egy csapattá kell ezt gyúrnunk.
Aláírná ismét a memorandumot?
Igen.
Mennyire tartja hibának a memorandum átadásának körülményeit és annak formáját?
Abban a helyzetben ez tűnt a jó megoldásnak, ma már kicsit lehet, ezt átgondolnám és máskeppen csinálnám.
Hogyan tud kikerülni a memorandum miatti zsákutcából az MKP?
Szerintem végképp nincs ez miatt az MKP semmilyen zsákutcában. Valamint az idő megmutatja, hogy sok kérdés, ami a Memorandumban szerepel, igen is aktuális és mihamarabbi megoldást kíván.
Matovič vagy Pellegrini? Tegyük fel, hogy előrehozott választásokra kerül sor és együttműködési javaslat érkezik tőlük. Melyiket választaná?
Jómagam jobboldalinak és nemzeti-konzervatív beállítottságúnak tartom. Ezért egyértelműen a jobboldal irányában mozdulnék el.
Kivel tudná elképzelni megválasztása esetén párton belül a legszűkebb együttműködést?
Mint mondtam, előre senkivel nem egyeztettem, mert el akartam kerülni, hogy előre valamilyen pozíciók le legyenek osztva. Ezért, amennyiben megválasztanak országos elnöknek, az OT által javasolt 9 fős elnökségben 8 szabad hely van. Végig akarom járni a régiókat és kikérni a párt meghatározó embereinek véleményét. Ki hol látja magát a párton belül a jövőben.
Fontos, hogy egy jól működő csapat legyen az Országos Elnökség, de az is csak egy munkakör kell, hogy legyen és ugyanilyen fontosnak kell lennie az alsóbb struktúrákban működő emberek munkájának is. Olyan pártot szeretnék, ahol mindenki egyformán motivált és dolgozik függetlenül attól, hogy pártelnök, elnökségi tag, járási vagy helyi vezető, netán képviselő vagy polgármester.
Mennyiben működhet a közös platformpolitizálás mondjuk a Most-Híddal, melynek elnöke Bugárhoz hasonló retorikát használ?
A magyar egység megteremtéséhez nyilván szükséges lesz leülni a Most-Híddal is, nem lesznek könnyű és egyszerű tárgyalások. Viszont előbb az Összefogással kell leülnünk és rendezni sorainkat.
Az Őry-Menyhárt érát az ellenséges hozzáállás jellemezte mindenkivel szemben, aki önálló véleményt volt képes és mert is megfogalmazni. Beleértve a Körképhez való hozzáállást is. Cziprusz Zoltántól mire lehet számítani e téren?
Nem akarom minősíteni az Őry-Menyhárt viszonyt a Körkép.sk-val. Lehet, párszor igazságtalanul voltak támadva ők is ezen az oldalon.
Nagyon fontosnak tartom, ha létrejön egy egységes magyar párt Szlovákiában, az rendezze a viszonyát a szlovákiai magyar meghatározó sajtóorgánumokkal. Szerintem közös cél, hogy legyen újra magyar érdekképviselet a szlovák parlamentben. Ezért közösen kell leülni és kijelölni azokat a határvonalakat a politikum és a média között, amit lehetőleg egyik fél sem lép át.
Hogyan képzeli el a magyar kormánnyal való viszonyrendszert?
Szerintem az MKP-nak és a többi külhoni magyar pártnak is jó a viszonya a magyar kormánnyal és ezen nincs okunk változtatni. A felvidéki magyaroknak is érdeke a jó kapcsolat az anyaországgal és annak kormányával. Ugyanígy a szlovák kormánynak is érdeke, hogy legyen egy párt, amely akár közvetítő szerepet is tud vállalni a két ország és két kormány között.
A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!
Az interjút készítette: Király Zsolt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Ölvedi Balázs
2020. jún. 22. 13:27Nem csak átadni nem így kellett volna. Megfogalmazni sem. A magyarság memorandumának sem lett volna szabad nevezni, de még csak az MKP memorandumának sem. Maximum a 10-ek pamfletje, de tartok tőle a 10-ek közül jó ha 3 dobta össze.
Akitakarasz
2020. jún. 22. 17:38Zolikam te hulyebb vagy mint voltal
B, Gy.
2020. jún. 23. 08:26Sokan kritizaljak az MKP altal megfogalmazott memorandumot fogalmazza mar meg valaki 10 pontban hogyan lehetne hatekonyan a szlovakiai magyarok beolvadasat eltuneset megallitani es masodpolgarsagat eltorolni de nem csak szoban,
Palánkay Imre
2020. jún. 23. 13:37Hát pl. úgy, hogy magyarul használjuk a nevünket. A szlovákiai törvények ezt biztosítják. A gyerekünknek is magyar keresztnevet adunk. Széles a választék abból is. Megtanítjuk nekik az anyanyelvüket, a szlovákot is már a családban kicsiny kortól tanítjuk, kétnyelvűségre szoktatjuk. Magyar iskolába járatjuk, hogy a nyelv et és a kultúrát is megtanulja. Nem plántálunk beléjük kisebbségi érzést a nemzeti identitása miatt. Integrálódunk és nem asszimilálódunk az ország társadalmába. Támogatjuk a társadalmi és kulturális szervezeteinket nem csak anyagilag, de tevékeny részvétellel az utánpótlás nevelésével. Már több mint hat évtizedet éltem le, de soha nem éreztem másodlagosnak, lenézettnek, kitaszítottnak magam. Jó munkatársi , szomszédi kapcsolataim voltak és vannak függetlenül attól, hogy szlovák, magyar vagy vegyes házasságból származó vagy abban élő emberről van- e szó. A felmenőim átélték amit a legtöbbünké, de nem zokogunk és búslakodunk, méltatlankodunk ezen folyamatosan. Mindég igyekeztem rendesen tanulni, dolgozni, a gyerekeimet is úgy nevelni. Nem okozott a szlovák nyelv soha problémát. Persze biztosan van aki ezt másként látja és éli meg, de én lehetőleg nem keserítem meg a lelkem olyasmivel ami teljesen felesleges. Az MKP kiesése ill az ún. "magyar" pártok kiesése sem szomorít el. Mi magyarok láttuk, látjuk úgy, hogy méltatlanná váltak a képviseletünkre. Talán azon is el lehetne gondolkodni, hogy az etnikai alapon és csak azon álló pártoknak van-e létjogosultsága. A jelenlegi kormányban lehet reményt látni a párbeszédre, egy méltányosabb jövőre tekintettel. Párbeszéddel, de semmi esetre sem a "memorandum" szerzőinek stílusában.
Sándor Tamás
2020. jún. 23. 13:52Igen. Mindenkinek a családjában kell és lehet a legtöbbet megtennie. Tanulságos cikk, ajánlom mindenki figyelmébe! https://vasarnap.hu/2020/03/30/andrasfalvy-trianon-nem-csupan-az-elso-vilaghaboru-kovetkezmenye/
Varga Antal
2020. jún. 24. 17:01Könnyebb másokra mutogatni, másokat hibáztatni, folyton nyavajogni.
Halász B.
2020. jún. 25. 14:26Kányádi Sándor szavai megszívlelendők / lennének /: ..........." „Amíg egy nép, egy nemzet, egy ember nem képes magát önkritikusan látni, nem képes önmaga gyarlóságaival szembenézni kellő öniróniával, s nincs ösztönzése aztán a korrekcióra, addig nem nevezhető felnőttnek” – mondja. S Arany Jánost idézi példaként, aki a bukott szabadságharc után meg tudta írni A nagyidai cigányokat. „Mi bizony gyengén állunk az önkritikával, az öniróniával. Mellveregetős nép vagyunk, akik magunkat jóval különbnek, okosabbnak gondoljuk másoknál. Büszkén hivatkozunk Nobel-díjasainkra, de elfelejtjük hozzá tenni, hogy azoknak egy része olyan, akiket más vonatkozásban el szoktunk marasztalni a származásuk miatt. Befogadóbb, elfogadóbb nemzetként kellene élnünk, híven István király intelméhez: „az egynyelvű ország erőtlen…”. Majd még hozzáfűzi friss sérelmeit: „Idestova 80 esztendősen elmondhatom, bejártam szinte az egész világot, s mindenhol találkoztam magyarokkal. De nehéz szívvel tapasztaltam, hogy mikor elmerészkedik a kicsi Magyarország területére a magamfajta ember, ott azonnal „határon túlinak” kezdik nevezni. Én nem határon túli vagyok, hanem határtalanul magyar, szoktam mondani.” .................." Persze röpködnek a kérdések, főként az autonómia ügyéről Erdélyben. Kányádit azonban nem hozzák zavarba, sőt… Láthatóan egy élet tapasztalata kap szót a válaszában: - Nekünk volt már egyszer autonómiánk Erdélyben, az ’50-es években, a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) Groza Péter idején, amely biztosította a szabad nyelvhasználatot ott, ahol 18 százalék nemzetiség élt, óvodától az egyetemig. A MAT azonban csak nevében jelentett autonómiát, hiszen semmiféle politikai, gazdasági, de még kulturális önállóságot sem biztosított hozzá. Valójában azt jelentette csupán, hogy szabad volt hivatalosan is magyarul beszélni és ügyeket intézni. S mikor a MAT létrejött, hamarosan gettóba kényszerült a magyarság, beszűkülést jelentett ez, s ugyanakkor hivatkozási alapot adott a román államnak, hogy a MAT-on kívüli szórványmagyarságban az asszimilációt felerősítse. Szóval nekem nagyok a kétségeim az autonómiával kapcsolatban. Én nem hiszek benne, hogy a különböző politikai találmányok üdvösségre vezetnek. Itt csak egy út van előre magyaroknak és nem magyaroknak, úgy érzem: minőségi embereket kell nevelni, s magunknak is azzá lenni, mert csak úgy tudunk megmaradni Erdélyben is, máshol is.
A kommenteket lezártuk.
