Krajniak miniszter a Körképnek: Senkit sem hagyunk magára, nyitunk a magyarok felé is. Podcast az állami segítségnyújtás konkrét formáiról - Körkép.sk
Belföld

Krajniak miniszter a Körképnek: Senkit sem hagyunk magára, nyitunk a magyarok felé is. Podcast az állami segítségnyújtás konkrét formáiról

Fontos anyagi jellegű gyakorlati tudnivalók a legkompetensebb személytől, Krajniak minisztertől podcast adásunkban.

Nyitókép: Körkép.sk

 

A szülők dolgozó gyermekei hamarosan saját maguk növelhetik szüleik nyugdíjának összegét. Milyen állami támogatási formák érvényesíthetők jelenleg Szlovákiában a covid után, a magas infláció és energiaárak idején? Fontos, gyakorlati tudnivalók a legkompetensebb személytől legújabb podcast adásunkban.

 

A Körkép.sk műsorából az is kiderül, hogy az ukrajnai menekültek mintájára – akik saját anyanyelvükön tölthetik ki a egyes szociális jellegű kérelmeiket Szlovákiában –, Gyimesi György (OĽaNO) kezdeményezésére Milan Krajniak szociális ügyi miniszter a jövő év elejétől magyarul is elérhetővé teszi a kérvényeket, nyomtatványokat az egyes állami hivatalokban.

 

– Hogyan áll jelenleg a munkanélküliség az országban?

– Miért ingerült és türelmetlen a társadalom, hogy lassan már a pozitív híreket sem hajlandóak meglátni?

– Hogyan lehet magasabb nyugdíjunk?

– Mivel járul hozzá az állam a gyermekes családok támogatásához?

– Mi a helyzet a nyugdíjemelésekkel?

– Milyen miniszternek lenni egy kisebbségi kormányban?

– Javult vagy romlott a helyzet a kabinetben az SaS és Richard Sulík távozása után?

– Kitart a jelenlegi kormány a választási ciklus végéig?

 

Ezekről és sok minden másról beszélgettünk Milan Krajniak (Sme rodina) munka-, szociális- és családügyi miniszterrel.

 

 

A Sme rodina második embere, a kormány egyik legbefolyásosabb tagja, aki fontos agendát felügyel. Bloggerként is ismertük, küzdött a gorillával, majd Boris Kollárral együtt politikai pártot alapított, mellyel rögtön bejutott a parlamentbe, majd később a kormányba is.

 

Hívő, konzervatív emberként a családot a társadalom alapvető sejtjének tartja.

 

Mai podcast adásunkban a munka-, szociális- és családügyi miniszterrel, Milan Krajniakkal beszélgettünk a nyugdíjrendszer változtatásairól, az állami segítségnyújtás formáiról, a szociális rendszerről és a családpolitikáról.

 

 

Üdvözlöm, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

 

Jó napot.

 

A covid időszak után rögtön a háború, az infláció és az energiaválság időszaka következett. Sok család és polgár küzd most anyagi gondokkal, aggódik a bizonytalan jövő miatt. Szinte minden a pénz körül forog. Mennyire forró és nehéz ilyenkor a munkaügyi, szociális és családügyi miniszteri székében ülni?

 

Nem panaszkodhatok arra, hogy nincs mit csinálnunk. Elégtételt jelent azonban, hogy vannak eredményeink a minisztériumban és látom, hogy segíteni tudunk, pénzt tudunk eljuttatni azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

 

Példaként elmondhatom, hogy mindenki félt attól, hogy a covid, a háború, az infláció, a magas energiaárak kapcsán magas lesz a munkanélküliség. Hála Istennek, a munkanélküliség folyamatosan csökken. Most is, a legfrissebb, októberi munkanélküliségi adatok azt mutatják, hogy 6 százalék alá csökkent. Számomra ez a legfontosabb, hiszen a leghatásosabb szociális segítség az, ha az embereknek van munkájuk. Mert akkor el tudják tartani a gyereküket, feleségüket, családjukat. Ilyen válság idején az államnak természetesen segítenie is kell. Az alap azonban, hogy az embereknek legyen munkájuk. És e téren sikeresek vagyunk.

 

Megyék szerint mi a helyzet a munkanélküliséggel?

 

Örömmel tölt el, hogy a legmagasabb munkanélküliséggel rendelkező megyében, az Eperjesiben is már 10 százalék alatti az állástalanok aránya.

 

A csökkenés tehát nem olyan, hogy egyes megyékben emelkedik, máshol meg meredeken csökken, hanem minden megyében csökken. Ennek örülünk. A másik, ami örömmel tölt el, hogy olyan törvényi módosításokat sikerült elfogadnunk, hogy az embereknek szánt segítségnyújtás rendszerszerű. Nem csak egyszeri. Egyszerire is szükség van, viszont január 1-jétől érezhetően megnő a gyermekes családoknak szánt anyagi juttatás.

 

A részletekről még beszélünk. Javaslom, nézzük végig az egyes állami támogatási formákat úgy, hogy azokat a lehető legegyszerűbben elmagyarázzuk az embereknek. Az az érzésem, hogy a társadalomban mindent automatikusan negatívan vesznek, és az embereknek gyakran nincs türelmük és hajlandóságuk a pozitívumot meglátni. Egyetért ezzel?

 

Ez valahol természetes, hiszen rengeteg a negatív hír körülöttünk. Objektíven nézzük meg, hogy mikor éltünk ilyen időket, amikor egyszerre négy csapás, a covid, az infláció, az energiaválság és az ukrajnai háború egyszerre van jelen. Értem, hogy az emberek nyugtalanok amiatt, hogy hogyan fogunk tudni megbirkózni ezekkel. Én csak azt szeretném üzenni minden polgárnak, hogy társadalmunk megbirkózik ezzel. Mindenki, akinek télen szüksége lesz állami segítségre, megkapja a támogatást.

 

A minisztériumom az elmúlt 20 év legnagyobb forrásnövelését kapta pont amiatt, hogy konkrét formában segíthessünk a gyermekes családoknak, nyugdíjasoknak, alacsony keresetűeknek.

 

Az állami költségvetésben, melyről egy hónapon belül szavazunk a parlamentben, van rá pénz. A legnagyobb forrásnövekedés, mely valaha volt.

 

 

Viszonylag szoros többséggel fogadta el végül a parlament a nyugdíjtakarékosságról szóló törvénymódosítást, az ún. második pillért. A módosítás lényege, hogy bevezetésre kerül az előirányzott befektetési stratégia. Mit jelent ez pontosan az emberek számára és hogyan befolyásolja a jövőbeni nyugdíjukat?

 

A második pillérben (magánnyugdíj-pénztárakban) hozzávetőlegesen 1,7 millió jövőbeli nyugdíjas van, akik a későbbi nyugdíjaikra gyűjtenek. A második pillér mintegy 20 éve működik és megmutatkozott, hogy a pénztártagok többségének olyan alapokban van a pénzük, ahol nem kamatozik. Fennáll a veszélye, hogy egyenesen ráfizetnek. Ezért úgy döntöttünk, hogy több mint egy éven át tartó elemzések után előirányzott befektetési stratégiát határozunk meg a második pillérben levő ügyfelek számára. Ezt azok számára ajánljuk, akik nem akarnak ezzel foglalkozni. Azaz nem akarnak hónapról hónapra, évről évre azzal foglalkozni, hogy melyik alapban menyi pénzük van. Természetesen, minden pénztártag saját belátása szerint dönthet a pénzéről. Azaz, ha az állam meg is határozza a lehetőségeit, ő, ha bármikor úgy dönt, hogy másként szeretné, az ő pénze, az állam nem fog beleszólni.

 

Ezzel a változtatással azt érjük el, hogy a nyugdíjára spóroló pénztártag a nyugdíjaskor eléréséig 50 százalékkal több pénzt spórol össze magának. 50 százalék, ami hatalmas összeg. Ráadásul, csökkentjük a magánnyugdíjpénztáraknak fizetett illeték nagyságát is úgy, hogy további 12 százalékot spórol. Azzal, hogy ez az összeg a saját számlájára kerül, nem pedig illeték formájában a magánnyugdíjpénztáraknak. Úgyhogy ilyen módon bízunk abban, hogy kétharmaddal tudjuk növelni a II. pillérből származó jövőbeli nyugdíjakat.

 

Emellett bevezetünk egy újabb fontos dolgot, miszerint minél közelebb vagyunk a nyugdíjaskor eléréséhez, annál nagyobb mértékben helyezzük át a nyugdíjspórolást biztonságos, konzervatív alapokba.

 

 

Például állami értékpapírokba.

 

Igen. Hogy ne történhessen meg, hogy röviddel a nyugdíj előtt valami történik a tőzsdén, és hirtelen negyedével kevesebb nyugdíjat kapunk. És minél inkább áthelyezzük a pénzt a biztonságos alapokba, a magánnyugdíjpénztárnak garantálniuk kell a befizetett összeg (tőke) értékét. Azaz, ha bármi történne a piacokon, legalább annyit, amennyit a magasabb hozamot adó alapokból fokozatosan összeszedtünk és áthelyeztünk a biztonságosabb alapokba, ki kell fizetniük.

 

Végül átment a nyugdíjmegtakarítások egyszeri megadóztatásáról szóló módosítójavaslat is. Kinek segít?

 

Ez pontatlan információ. Nem ment át. A parlamentben az a javaslat ment át, ami lehetővé teszi, hogy azok, akiknek átlag feletti nyugdíjuk van, megválaszthatják, hogy a második nyugdíjpillérből érkező járadék (például 120 euró) havi rendszerességgel érkezzen, vagy megállapodik a nyugdíjkezelővel, hogy évente egyszer kerül kifizetésre, vagy egyszerre egy összegben. Ez lényegében ön és a nyugdíjkezelő közti megállapodás függvénye.

 

És ennél a résznél a módosítás úgy fogalmaz, hogy ha idő előtt veszi ki ezeket a megtakarításokat, akkor az adóköteles a vonatkozó törvény alapján. De vigyázat, a vonatkozó törvény a jövedelemadóról szóló törvény, az pedig azt írja, hogy a nyugdíjak nem kerülnek megadóztatásra. Tehát a valódi helyzet az, hogy a nyugdíjak nem adókötelesek.

 

Ha már a nyugdíjaknál vagyunk, van itt egy érdekes újdonság, mégpedig a társadalombiztosításról szóló törvény, amelynek része az első nyugdíjpillér is. Ez azt mondja, hogy január 1-jétől a dolgozó gyermekkel rendelkező nyugdíjasok szülői bónuszt kaphatnak. Ez kire vonatkozik, és mekkora segítséget jelent?

 

Ha megengedi, szerkesztő úr, visszatérnék kicsit az előző témához, hogy teljesen világos legyen. Szlovákián és Csehországon kívül nincs több ország az EU-ban, ahol nem adóztatjuk a nyugdíjakat. A többi országban megszokott, hogy kap például 500 eurós járadékot havonta, és ezt még megadózza. Nálunk nem így van, ez eddig is így volt, és így lesz ezután is.

 

A második nyugdíjpillér megtakarításainak egyösszegű kivétele esetében is az aktuális adókulcs nulla százalék. Csak hogy teljesen pontosak legyünk.

 

Ami a szülői bónuszt illeti. Az 1,1 millió nyugdíjasból körülbelül 820 ezer olyan öregségi nyugdíjas van Szlovákiában, akiknek a gyermekei Szlovákia területén dolgoznak és járulékot fizetnek. Ez azt jelenti, hogy hozzájárulást fizetnek a nyugdíjrendszerbe a Szociális Biztosítón keresztül, és ebből szolidáris elv alapján kap életjáradékot mind az 1,1 millió nyugdíjas.

 

Ami most megváltozik, az az, hogy az (öregségi nyugdíjban lévő) szülők szülői nyugdíjat kapnak bónuszként. Anélkül, hogy a dolgozó gyermekekre újabb adót, járulékterhet rónánk ki vagy megváltozna az ő nyugdíjbefizetéseik értéke. Feltehetően ez összesen nagyjából 250 millió eurós kifizetést fog jelenteni a jövő évben.

 

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a tavalyi keresetünk alapján – mert az már lezárt, megadózott összeg – a Szociális Biztosító meg tudja mondani, hogy ennyit és ennyit vezetett el az illető járulékként, ebből elvesz 1,5 százalékot, és hozzáadja a szülő nyugdíjához. Ha mindkét szülő él, mindketten 1,5-1,5 százalékot kapnak.

 

Van felső korlát a túl nagy szociális egyenlőtlenség elkerülése érdekében, mely előírja, hogy a legnagyobb összeg, amelyből kiszámolható a szülői bónusz nagysága, a mindenkori átlagos kivetési alap 1,2-szerese. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szülői nyugdíj maximális összege a következő évben 262 euró lehet egy gyermek részéről. Jövő évben egy összegben kerül ez kifizetésre, tehát évente egyszer számolják ki a szülői bónusz nagyságát és küldik ki nagyjából 820 ezer olyan nyugdíjas részére, akik ezt igényelhetik.

 

Tehát szolidaritás helyett bizonyos százalék értékében célzottabb kifizetésről van szó a gyermekek járulékából a szülők felé.

 

Igen, de azt hozzátenném, hogy ez is szolidáris, csak generációk közötti szolidaritás. Ez azt jelenti, hogy a kivetési alap alapján már arányosan kerül elosztásra aszerint, hogy hogyan épül fel a nyugdíjrendszer. De elmondom azt is, miért lehet ez előnyös az emberek számára.

 

Képzeljünk el egy anyát, aki felnevelt négy gyermeket, ami miatt háztartásbeli volt vagy alacsony fizetésű munkát tudott csak végezni. A gyermekei dolgoznak, ő pedig 350-400 eurós nyugdíjat kap. De az a négy gyermek minden nyugdíjas életjáradékát fizeti, azokét is, akiknek nem volt gyermekük, vagy nem lehetett gyermekük, vagy elvesztették. És ez így rendben van, szolidárisnak kell lennünk mindenkivel szemben. De ebben az esetben ez az anya elégedettebb lehet a nyugdíjával azért, mert bár az ő életjáradéka alacsony, de négy gyermek még minimálbér esetén is hozzájárulhat az ő nyugdíjához, hogy tisztességesebb öregkort élhessen.

 

És ezzel persze kiküszöböljük azoknak az anyáknak a diszkriminációját, akik ma már dolgozó gyermekeket neveltek fel, és eddig a nyugdíjak kiszámolásánál hátrányosan megkülönböztették őket.

 

 

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága nem sérül?

 

Nem, épp ellenkezőleg. Úgy építettük fel a rendszert, hogy a nyugdíjrendszer és költségvetés helyzete hosszútávon, 50 év távlatában is javulni fog, akár a GPD 3 százalékának mértékében. Ez egy olyan reform, amely azonnal érezhető pozitív hozadékai ellenére pozitív hatással van az államháztartás hosszútávú fenntarthatóságára is.

 

A nyugdíjaktól most térjünk át a szociális támogatások kérdéskörére, ahol szintén sok változás történt az inflációra való tekintettel. Szerdán a kormány a szociális szolgáltatásokra vonatkozó intézkedéseket fogadott el 20 millió eurós kerettel. Miről van szó egészen pontosan?

 

A szociális szolgáltatások között vannak járóbeteg szolgáltatás több mint 40 ezer klienssel, bentlakásos forma több mint 47 ezer ügyféllel, és vannak kiegészítő szolgáltatások több mint 400 klienssel. Itt most a legkiszolgáltatottabb emberekről van szó, olyanokról, akik napi szintű gondoskodásra vannak utalva. Vagy úgy a napközi otthonba járnak, és az állam támogatása nélkül ezt nem tudnák megoldani sem ők sem a családjuk.

 

A nyugdíjakról most térjünk át a szociális segítségnyújtásra, ebben is több újdonság van az infláció miatt. Szerdán a kormány elfogadott egy intézkedést a szociális intézmények számára 20 millió eurós büdzsével. Miről van szó konkrétan?

 

Ehhez van egy képem elkészítve, hogy az emberek lássák, hogy a szociális intézményeinkben ambuláns formában 40 ezer kliensünk van, bentlakó formában 47 ezer, és támogató szolgáltatásokban nagyjából 400 kliensünk. Ezek az emberek természetesen a legsebezhetőbbek, mivel ők mindennapi törődést igényelnek. Vagy úgy, hogy a napközi otthonokba járnak, vagy hogy a szülők járhassanak munkába, azokról a gyerekekről gondoskodnak az ilyen intézményben, és az állam segítsége nélkül nem tudnának ők és a családjaik működni.

 

De az energiaárak drágulása olyan magas, olyan jelentős, hogy ezeknek az intézményeknek a tevékenysége veszélybe kerülhetne. Ezért hálás vagyok kollégáimnak a kormányban, hogy gyorsan hagyták magukat meggyőzni arról, hogy ezeket az intézményeket be kell finanszírozni. Ez a 20 millió euró azonnali felhasználású, ami azt jelenti, hogy már az idei költségeket is fedhetik, egyúttal lehetővé teszi ezeknek az intézményeknek jobban túlélni a következő év elejét, mert így nem tartozásokkal és kifizetetlen számlákkal vágnak neki, hanem ha lehetőség van rá, tiszta lappal kezdhetnek annyiból, hogy minden tartozásuk ki lesz fizetve. Így kitarthatnak tavaszig, mikor is véget ér a fűtési szezon, kedvezőbb időjárás jön az energia szempontjából. Ez nagyon jelentős segítség.

 

Mi már nyár előtt is segítettünk a szociális intézményeknek az energiával, most pedig még nagyobb mértékben segítünk. Ez a kliensek száma szerint van fokozva, például a legtöbb oda megy, ahol a kliens bentlakó, tehát 24 órában ott van, az ambulánsban kevesebb. Átlagban – hogy az emberek el tudják képzelni, nagyjából 200 euró kliensenként. De természetesen minden kategóriában adott, hogy mennyi jut egy főre.

 

 

Mikortól küldhetik a kérvényt, is mikor jutnak hozzá a pénzükhöz?

 

Szeretném megkérni őket, hogy már a mai naptól, mivel már megjelent a felhívás a minisztérium oldalán. Keressék a kollégáinkat, ha kérdésük van, vagy segítségre van szükségük. Mi nagyon hasonlóan csináltuk meg, ők már ezt tudják, hogy miként kérvényezték nyáron, vagy nyár előtt, tehát a rendszer nagyon hasonló, csak kibővítettük azok körét, akik igényelhetik a támogatást. December 2-ig el kell küldeni a kérvényt, hogy még az év végéig, vagyis a gyakorlatban karácsonyig megkapják a pénzt a számlájukra, és ki tudják fizetni az összes villany-, gáz- vagy fűtésszámlájukat.

 

Egy további segítség, amit novemberben elfogadott a kormány, hogy több hozzájárulás, mint a munkanélküli segély, vagy a terhességi hozzájárulás, nem fog beleszámítódni az anyagi szükséghelyzet megállapításához. Ellenben beszámítódhat az adóbónusz a gyermekekre. Olvasóink felvilágosítására – kinek és miképp segít ez konkrétan?

 

Képzeljünk el egy egyedülálló anyát, aki még diák és van egy kisgyermeke. Tekintettel az élethelyzetére – a gyermek még kicsi, nem mehet el dolgozni, anyagi szükséghelyzetben találhatja magát, jogosult az állam támogatására. Tegyük fel, hogy az anyuka másodszor is teherbe esik. Kaphatná a 200 eurós várandós hozzájárulást a terhesség végső fázisában.

 

De ha ezt beszámítanánk neki, ahogy az ma még működik, akkor elesik az állami támogatástól, ami az anyagi szükséghelyzetet illeti. Ezt oldjuk meg, hogy egyszerűen ez ne számítódjon be az anyagi szükséghelyzetbe, mert világos, hogy a várandós hozzájárulás nemsokára megszűnik, mert az anyuka megszül, tehát ezt megkönnyítjük.

 

A másik dolog amit csinálunk, hogy másképp kell figyelembe vennünk az adóbónuszt, mert változik. Amikor javasoltuk az emelést, nem volt világos, hogy milyen formában megy át a parlamentben. Ma már tudjuk, hogy a családi pótlék (prídavok na dieta) a jelenlegi 30-ról 60-ra emelkedik, tehát a duplájára. Ha azt vesszük, hogy július 1-előtt 25,88 euró volt, akkor több mint száz százalékkal emeljük ezt a juttatást, az adóbónuszt pedig nagyjából 100 euróval növeljük 140 euróra. Ezért tudnunk kell, és be kell tudnunk állítani a következő évtől, hogy mekkora részt számolunk be a jövedelembe. Biztos, hogy azt a részt, amit eddig nem számoltak be, nem fogjuk az új évtől sem beszámolni. Miért így csináljuk? Hogy mindenkinek jobban megérje minimálbérét dolgozni, mint otthon maradni csak a segélyeken.

 

A családi pótlékkal megnyitottuk a családpolitika témáját. Novembertől ugyancsak bevezetésre került a kéthetes fizetett apasági szabadság lehetősége az új családtag érkezésével. Az eddigi megfigyelések alapján mik a tapasztalataik, mennyire használják ki az apák?

 

Még nincsenek számaink, mivel csak első hónapja működik, még csak nem is egy teljes hónapja. Az egész Európai Unióban, és természetesen nálunk is hangsúlyt fektetünk arra, hogy a szülők tudják összeegyeztetni a családi életüket a munkájukkal. Szlovákia olyan stratégiát választott, és én személyesen kiállok mellette, támogatom és bővítem, hogy minden szülőnek, minden anyukának kell hogy legyen választási lehetőségének. Az az anyuka, aki a szülés után minél tovább a gyermekével akar maradni, mert a gyermeke számára ezt tartja jónak, és egyszerűen foglalkozni akar vele, lehetővé kell tenni számára és támogatni őt.

 

Ugyanakkor, ha van egy anyuka, aki azt mondja, hogy a szülés után minél korábban vissza akar térni a munkába, foglalkozási okokból vagy azért, mert jobb a fizetése, mint az apukának, ezért előnyösebb, lehetővé kell tennünk ezt számára – ha ezt szeretné, legyen ilyen lehetősége.

 

És a családi és munkahelyi élet összeegyeztetése, ez az apasági szabadság is azt kell hogy szolgálja, hogy az az anyuka, aki épp hazatér a szülészetről, legyen joga ahhoz, hogy az apuka is otthon lehessen vele és segíthessen az alapvető dolgokkal. Ez az egyik legszebb dolog, amit ez a választási időszak tett, mert úgy gondolom, hogy senki sem tiltakozhat ellene. Az államnak némi pénzébe kerül, de azt gondolom, hogy ez jól befektetett pénz.

 

 

Ezekben a hónapokban például sok ukrajnai háborús menekültnek az állam és a hivatalok igyekeznek segíteni, akár kétnyelvű információkkal, ukrán nyelvű kérvényekkel, látszik az állam igyekezete segíteni. Mérlegeli esetleg az ön tárcája eszerint a gyakorlat szerint megmutatni az akaratot és bevezetni az ilyen ügyintézést vagy kommunikációt, nyomtatványokat a nemzeti kisebbségek nyelvén is a nemzetileg vegyes területeken? Azt hiszem Gyimesi úr is rámutatott erre…

 

Pontosan ugyanezt a kérdést tette fel nekem talán két hónappal ezelőtt Gyimesi képviselő úr. Én a munkaügyi hivatalok igazgatóival vagy a munkaügyi hivatalok menedzsmentjével tartott értekezleteken ezt a kérdést feltettem és megegyeztünk abban, hogy minden hivatalban elérhetőek lesznek a kérvények mindenki számára, aki nem bírja a szlovák nyelvet – és most mindegy, hogy ruszin, magyar, megeshet, hogy néhány kifejezés olyan szintű szakkifejezés, hogy nem tudja kitölteni… Elérhetőek lesznek a kérvények a ruszinoknak, magyaroknak, bárkinek, úgy mint az ukránoknak, hogy ki tudják őket tölteni.

 

A szlovák nyelvet nem beszélő személyek számára minden hivatalban elérhetők lesznek a nyomtatványok, és nem számít, hogy az illető ruszin vagy magyar. Előfordulhat, hogy egyes kifejezések olyannyira szakjellegűek, hogy nem tudják kitölteni a nyomtatványokat. Az ilyen kérvények, annak érdekében, hogy ki tudják tölteni őket, ugyanúgy elérhetőek lesznek a ruszinok, magyarok, németek számára, mint például az ukránok számára. Tudja, ma olyan helyzet van, hogy ha valaki európai uniós állampolgár, vagy ha nem is EU-s állampolgár, de legálisan itt él és állandó lakhellyel rendelkezik, akkor jogosult az állami segítségre. A saját nyelvében nem kell, hogy pontosan értse azt, hogyan is kell az adott kifejezést szlovákul mondani, ezért a hivatalokban lesznek kétnyelvű nyomtatványok, amelyeket az ügyfél kérésre megkap.

 

Mikortól válik általános gyakorlattá ez az adaptációs rész?

 

Jövő év elejétől. Az országban minden eltart egy ideig, többek között azért is, mert a kérvények fordítása ugyan nem kerül sok pénzbe, de közbeszerzés útján kell elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a folyamat fokozatosan megy végbe, a dokumentumokat pedig azért fordítják, hogy elérhetőek legyenek különböző nyelveken.

 

A következő témakör a rekord energiaárakkal kapcsolatos állami támogatást és az inflációellenes támogatást érinti. A kormány október végén hagyta jóvá az inflációellenes segély második hullámát 15 millió euró értékben. Nem kevés ez, ha energia- és inflációs segélyről beszélünk? Milyen hírekkel érkezik a kormány?

 

Ez csak az inflációs segély első hullámának kiegészítése volt, mert még mindig voltak olyan csoportok, akiket nem érintett az inflációellenes segély első hulláma. Például ebben a hullámban többet segítettünk azoknak az anyáknak, akiknek a bíróság valamilyen pót tartásdíjat állapított meg, és mi egy bizonyos összeggel kiegészítettük ezt a pót tartásdíjat hozzájárulás formájában. A második dolog, hogy az első hullámban azoknak segítettünk, akik ápolási díjat vagy segélyezési támogatást kapnak, értem itt a súlyosan egészségkárosodott személyeket. Másoknak is segítünk, akik másfajta kompenzációs támogatást kapnak. Tehát erre csak a segélynyújtás kiterjesztéseként kell tekinteni.

 

Ami jelentős segítséget volt, az a 14. nyugdíj, amit decemberben folyósítanak az öregségi nyugdíjasban részesülőknek. Ez több mint 200 millió eurót ölel fel, tehát jelentős segítségnek tartom. És emellett természetesen olyan rendszeres segítségnyújtást is készítettünk, ami nemcsak egyszer, hanem folyamatosan érvényes lesz. Például a családi pótlék, amit már említettünk. Gyermekenként 100 euró egyszeri inflációs segélyt fizettünk ki, vagyis a megemelt családi pótlékot. Most már másodszor fizettük ki, mert a nyár óta – amikor kifizettük – több gyerek született, és nekik is meg akartuk adni.

 

A családi pótlékot először havi 4 euróval emeltük, majd az év elejétől újabb 30 euróval, vagyis megdupláztuk a család pótlékot, és ez továbbra is érvényes. Függetlenül attól, hogy milyen energiaárak lesznek. A jövőben is érvényes lesz, ami azt jelenti, hogy minden bizonnyal segít az ilyen inflációs nyomás idején, és azután is megmarad, miután az infláció csökken.

 

Visszatérve a 14. nyugdíjhoz, az érintettek egy része azt mondja, hogy nem elég a 14. nyugdíj, és elsősorban a valorizációs modellt kritizálják, miközben valójában arra mutatnak rá, hogy a helyzet olyan gyorsan változik, hogy a valorizációs modell időnként csak 9-18 hónap után lép érvénybe.

 

Nem, korábban lép hatályba. Igen, Csehországban olyan modell van, ahol nemcsak évente egyszer valorizálják a nyugdíjat, hanem évente többször is. Igen, támogatom ezt a vitát. Úgy gondolom, hogy be lehetne vezetni egy olyan modellt, melynek keretében évente legalább kétszer kerülne sor valorizációra. De ha bármilyen válság van, legyen az energetikai vagy inflációs, és segíteni akarunk a nyugdíjasokon, mindig két dolgot kell tennünk: a valorizáció az, amikor bizonyos százalékkal emeljük meg a nyugdíjat.

 

 

De hasonlítsunk össze egy olyan személyt, akinek van 300 eurós nyugdíja, és olyat, akinek 900 eurós. Ha 10 százalékkal valorizáljuk a 300 eurós nyugdíjat, akkor az a nyugdíjas, akinek a legnagyobb szüksége van rá, mert neki van a legkisebb jövedelme, 30 eurót kap pluszban, a 900 eurós nyugdíjjal rendelkező személy pedig plusz 90 eurót. Természetesen megérdemli, mert egész életében adózott, és ez alapján számolták ki a 900 eurós nyugdíját, és ez így igazságos.

 

De ezzel a módszerrel legkevésbé a 300 eurós nyugdíjjal rendelkezőnek segítünk. Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a jövő évi valorizációt egészítsük ki olyan egyszeri intézkedéssel, amelynek keretében egyszeri alkalommal a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkező kapja a legtöbbet, a legmagasabb nyugdíjjal rendelkező pedig a legkevesebbet. De mindig nagy lesz a különbség.

 

Tehát nem nyitják ki az ollót, hanem megpróbálják becsukni.

 

Ezekkel az egyszeri intézkedésekkel. Ez azt jelenti, hogy a magasabb nyugdíjjal rendelkezőnek továbbra is lényegesen, lényegesen többe lesz a nyugdíja, de mégis kicsit olyan, mintha arányosan többet segítenénk a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőnek. Ugyanúgy a szülői bónusz és a szülői nyugdíj társadalmilag színvak abban a tekintetben, hogy önnek lehet alacsony a nyugdíja, de ha a gyerekei – sőt, ha több gyereke van –, még ha alacsonyabb jövedelemmel is rendelkeznek, akkor ön magasabb szülői nyugdíjat fog kapni, mint az, akinek esetleg egy gyereke van magasabb jövedelemmel. De lényegében kiegyenlítődik az egész. Vagyis ily módon a társadalom szociális kiegyenlítődése megy végbe.

 

Az állami költségvetés tervezetével kapcsolatban is szeretnék kérdezni. A parlamentre az állami költségvetésről szóló tárgyalás vár, sok megfigyelő szerint ettől a törvénytől függ az is, hogy a kisebbségi kormány kitart-e a választási időszak végéig vagy sem. Az eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy a fontos törvények, ha bizonyos problémákkal is, de mindig átmennek. Van azonban egy új probléma a költségvetés tervezetével, mégpedig az úgynevezett kiadási korlát, plafon, amely Brüsszel szerint nem része az állami költségvetés tervezetének, ezért veszélybe kerülhet az újjáépítési tervből származó több milliárd euró. Min akadt meg a megállapodás?

 

A megállapodás ott akadt meg, hogy vétózom azt, hogy a kiadási korlátot automatikusan építsük be a jövő évi költségvetésbe. Megmondom miért. Ha most, a válság kellős közepén szeretnénk kiadási korlátot betenni a költségvetésbe, az azt jelentené, hogy hozzávetőleg félmilliárd eurót kellene találnunk, amit kiadásként lefaragnánk az elkészült költségvetésből. Azt szeretném megkérdezni, kit akarunk megvágni ennyi pénzzel? A gyerekes családokat? Mármint a megemelt családi pótlék kapcsán. Vagy törüljük el a bónuszt? Esetleg a magas energiaárak miatti kompenzációt felejtsük el?

 

Ez abszurd. És nem értem, hogy az Európai Unió, a Költségvetési Felelősség Tanácsa most, ebben a helyzetben ragaszkodik ahhoz, hogy tudjátok mit? Egész Európa növeli a kiadásokat mert krízis van, mindenki tudja, de nektek, Szlovákiában csökkentenetek kell a szociális intézkedésekre szánt kiadásokat. Ez abszurd, amivel szociális- és családügyi miniszterként soha nem fogok egyetérteni.

 

Ennek ellenére, ha Brüsszelben nem talál megértő fülekre, félő, hogy eurómilliárdokat vesztünk az Újjáépítési Alapból. Hogy akarja ezt a problémát megoldani?

 

Nem hiszem, hogy eurómilliárdokat veszíthetünk, és megmondom miért. Szlovákiának előirányoztak egy összeget az Újjáépítési Alapból. Két év múlva, azaz jövő tavasszal renegociálják az Alapot, mert tekintettel arra, hogy alacsonyabb a munkanélküliségi rátánk, amire büszke vagyok és örülök neki, de ez volt az egyik együtthatója annak, hogy melyik ország milyen összeget kapjon az Újjáépítési Alapból. Emiatt, hogy alacsonyabb a munkanélküliség, mint amire számítottunk, egy kicsivel kevesebb pénzt kapunk.

 

Mi most tárgyalunk arról, hogy miből engedjünk. Én pedig azt szeretném, hogy a renegociáció kapcsán ne helyezzenek nyomás alá bennünket, hogy a krízis kellős közepén kevesebb forrást szánjunk a szociális kiadásokra. Ezt értelmetlennek, antiszociálisnak tartom, és soha nem fogok egyetérteni vele.

 

Végezetül szeretnék még néhány kérdést feltenni a kisebbségi kormányzásról, illetve azzal kapcsolatban, ami a parlamentben történik. Ön szerint mi változott az SaS távozásával a kormányból és a koalícióból? Milyen hatással volt ez a törvények elfogadására?

 

Egy nagyon paradox dolog változott. A választók a kormány első két éve alatt gyakran megalapozottan panaszkodtak arra, hogy miért veszekszünk állandóan, miért tart olyan sokáig, míg egy-egy intézkedést, támogatási formát elfogadunk. Nos, azért, mert az SaS is ott volt. Az SaS-nak soha semmi nem volt jó. Állandóan húzták a tárgyalásokat. Most láthatják, hogy a kormány képes nagyon gyorsan reagálni és egyezségre jutni. Az energiaáraknál például láthatták, hogy a szociális partnerek, azaz a szakszervezet, a munkavállalók, lehet hogy más véleményen vannak, de a végén megegyezünk és kész.

 

És minden ilyen probléma, időhúzás, parlamenti szavazásnál kártyakihúzás, ülés működésképtelenné tétele átkerült a parlamentbe. Egyszerűen, ahol Sulík ott van, ott összeomlik, nem működik, késésbe kerülnek a dolgok. Én nem panaszkodok, hogy az SaS elment.

 

 

Számomra semmi nem változott abban, hogy minden fontos törvénynél, legyen szó koalíciós vagy ellenzéki javaslatról, bármiről, mindig leültetek mindenkit, aki az adott jogszabály iránt a parlamentben érdeklődik és tárgyalunk. Van az első olvasat, majd egy hónappal később a második és harmadik olvasat. Ezt az időt mindig arra használom fel, hogy leülünk. Most is asztalon volt a foglalkoztatási szolgáltatásokról szóló törvény, meghívtam őket a minisztériumba, leültek a szakértőkkel, megegyeztek az időpontban, elmondják mit szeretnének, többségét általában elfogadjuk. Normális országban ennek így kellene működnie.

 

Kibírja a koalíció, még ha kisebbségi kormányzásban is a ciklus végéig?

 

Ezt nem tudom megmondani. Az egyes parlamenti ülésszakoktól függ, hogy képesek leszünk-e egyezségre jutni az embereket segítő kulcsfontosságú törvényekről. E téren egyelőre sikeresek vagyunk, át tudjuk ültetni az akaratunkat. Ezért azt gondolom, hogy egyelőre nincs ok a parlament feloszlatására. Érdekes látni, hogy hogy változott meg a probléma. Ma már senki nem vonja kétségbe, hogy a kormány működik, képes gyors döntéshozatalra, egyezségre jutni a közszféra többi szereplőjével is, majd az egész a parlamentben borul fel. Amíg képesek vagyunk a döntéshozatalra, van értelme folytatni. Ha már nem, akkor nem.

 

Önt olyan miniszternek tartják, aki érzi a kaput. Maradva a futballterminológiánál, hogy érzi magát egy kisebbségi kormányban, ahol pártvezetője nemrégiben távozással fenyegetőzött, ha a Heger-Matovič tandem nem oldja meg az orvosok bérkövetelését?

 

Sokkal jobban érzem magam. Mégpedig azért, mert bármelyik miniszterrel képes vagyok összeveszni. De konkrét megoldásokról vitázunk. És normálisnak tartom, hogy lehet más-más elképzelésünk arról, hogy mit kell csinálni. A lényeg azonban, hogy ha össze is kapunk, azt nem nyilvánosan tesszük, hanem ajtók mögött. És ha megegyezünk, az érvényes és megyünk tovább.

 

Az orvosokkal való egyeztetések már a megegyezés irányába tartanak. Hiszem, hogy sikerül megoldást találnunk.

 

Én nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat. Örömmel várjuk stúdiónkba legközelebb is, hogy nézőink, olvasóink elsőkézből értesüljenek a szociálisügyi tárca lépéseiről.

 

Köszönöm a meghívást. Legközelebb is szívesen eljövök, amint további újdonságaink lesznek.

 

Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 9 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Király Zsolt

Király Zsolt, 45 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben, a Heti Válaszban, valamint több országos szlovák és magyar nyelvű médiában is publikált.

Kövessen minket