Rendőrpszichológus: A bérgyilkosok a szerencsében bíznak

A bérgyilkosok nagyon gyakran kettős életet élnek, és úgy viselkednek, mint a legkedvesebb szomszédok – mondja Ludmila Čírtková ismert cseh rendőrpszichológus, aki a súlyos bűntények kivizsgálásánál működik közre.

Milyen személyiséggel kell rendelkeznie egy olyan embernek, aki bérgyilkosságot követ el egy olyan közismert újságíró ellen, akinek a meggyilkolása után feltételezhető, hogy a nyomozás sokkal intenzívebb lesz, mint másvalaki esetében?

Általánosan érvényes az, hogy az elkövető nem gondolkodik arról a következményről, hogy leleplezik. Az ilyen típusú elkövetők többsége optimista. Ez azt jelenti, hogy bíznak a szerencsében és abban, hogy mindezt átvészelik.

   

(…)

A bérgyilkosok kettős életet élnek?

Természetesen. A legközelebbi környezetükben képesek a legjobb szomszédként viselkedni. (…)

Milyen személyiséggel kell rendelkeznie annak az embernek, aki egy ilyen gyilkosságot megrendel és kifizet?

Itt csak spekulációkat mondhatok, mert nem tudok konkrét kutatási eredményekre támaszkodni. A bűnügyi pszichológiában azonban általános érvényű, hogy annak az egyénnek a személyisége, aki megrendeli egy másik személy meggyilkolását, az vagy hasonló, vagy ugyanolyan, sőt sok esetben még rosszabb, mint a bérgyilkosé.

A gyilkosság elkövetőinek egy része, valamint a közvetítő is adósságokkal küszködött, így a gyilkossággal a tartozásuk teljes, vagy egy részét akarták törölni. A tartozás, vagy a rossz anyagi helyzet az erősebb motiváció az ilyen tett elkövetésében?

Nehéz helyzet, ugyanis a tartozás sem mentség arra, hogy valaki ilyen extrém erőszakot kövessen. Sőt, a tartozás arra sem mentség, hogy valakinek átgázoljunk a holttestén.

(…)

Az elkövetőket, a közvetítőt és a megrendelőt hét hónappal a gyilkosság után tartóztatták el. Mit élhettek át ezek az emberek az elmúlt hét hónap alatt? Azok a bérgyilkosok, akinek ismeri az esetét, hogyan jellemezték az érzéseiket a gyilkosság és rajtaütés közti időszakból?

Csak általános véleményt tudok mondani, nem konkrét példát. Az elkövetők erős semlegesítő módszereket alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy valamilyen módon képesek törölni a bűntudatukat. A semlegesítő módszerek közé tartoznak az alábbi gondolkodásmódok is: „mindenért az áldozat felelős, mert azt csinálta, amit csinált”; vagy ide tartozik az önmeggyőzés azon fajtája is, hogy „semmi rosszat nem csináltam, mert a tettem egy magasabb cél elérését szolgálta”.

Meg lehet határozni azt az időszakot, amikor az elkövetőnek egy ilyen tett elkövetése után csökken az elővigyázatossága, és olyan hibákat követ el, amelyek alapján leleplezhetik?

Az elővigyázatosság idővel csökken. A gyilkosok a tett közvetlen elkövetése után még nagyon elővigyázatosak, ám egy bizonyos idő elteltével, ha a forró nyom nem vezet sehová és a bűnüldöző szervek csak a sötétben tapogatóznak, akkor növekszik az optimizmus. Általánosan érvényű elmélet az, hogy hosszú idő elteltével már nehéz felderíteni egy tettet, ami nyugtatóan hatha a gyilkosokra.

(…)

Milyen pszichikai nyomás végrehajtását engedélyezik egy kihallgatásnál?

Természetesen a pszichikai nyomás nem engedélyezett, és ez így van rendjén. Nyomás alatt olyan vallomást hallunk, amilyet akarunk. A cél azonban az, hogy kiderítsük azt, ami valójában történt. Az igazsághoz kell eljutnunk, nem pedig ahhoz, amit hallani akarunk. Ilyen szempontból tilos a kapciózus és a szuggesztív kérdések feltétele is.

Tehát nem történnek olyan dolgok, hogy a vádlottat reggel öt órakor felébresztik, elviszik kihallgatásra, az arcába pedig lámpával világítanak?

A büntető rendtartás szerint a kihallgatásnak pontos szabályai vannak, emellett a kihallgatáson jelen van a vádlott jogi képviselője is. Ő figyel arra, hogy a vádlott jogai be legyenek tartva. Mindemellett a vádlott hazudhat, a tanú azonban nem.

(…)

Denník N, Policajná psychologička: Nájomní vrahovia veria na šťastie

Nyitókép: Topky