Javorský: Pellegrini Prágában a saját történelmük és a csehek miatt komplexusos szlovákokat testesítette meg

Csehszlovákia 100 éves évfordulója ünneplés és szégyen is volt egyben

Ha Prágában a Pražský výběr (szerk. megj. zenekar) közönsége nem tapsolt volna Andrej Kiskának, amikor váratlanul megjelent, Szlovákiában semmilyen kedves, közös élményünk sem lett volna Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulójáról.

Voltak ugyan tévéviták, dokumentumok, koszorúztak is, de az egésznek nem volt túl ünnepélyes jellege. A forma, ahogy a szlovák politikai elit megemlékezett az eseményről, inkább erőltetettnek tűnt, mintha készakarva jelezni akarták volna, hogy ez nem az ő ünnepük.

   

Miért október 30. Tény, hogy Szlovákiában csak október 30-án ünneplünk, de már ennek a dátumnak a kiválasztása is kicsit olyan „csak azértis“, olyan szlovákos volt. Mintha a házaspár saját évfordulójukat direkt két különböző időpontban ünnepelnék.

És mivel még az emlékezés időpontjával is Csehszlovákia szlovák részét kellett hangsúlyozni, a túrócszentmártoni deklarációt fogjuk ünnepelni. Az ugyan alapvető volt az önrendelkezés útján, de az azt megelőző prágai események nélkül kevés lett volna ahhoz, hogy most a 100. évfordulót ünnepeljük.

Lesznek koszorúk, lesznek beszédek, és egész héten szünetünk van. Két legyet ütünk egy csapásra: ismét megmutathattuk a cseheknek, és pragmatikusan megoldottuk a halottak napja miatti ünnepnappal amúgy is szétvert munkahetet. Hogy másként, egyszeri alkalommal. Száz év múlva majd ismételhetnek.

Ami volt, elmúlt. Andrej Danko arra használta ki az ünnepséget, hogy bemutassa a szlovák cipőből kilógó szalmaszálat. A cseh nép nagyságát ahhoz hasonlította, hogy szlovák kormányfőjük van. Az egész utáni rossz szájízre Peter Pellegrini még rátett egy lapáttal. Mégpedig azzal, hogy elment Prágába, a felújított Nemzeti Múzeumba ünnepelni a szlovákokat, akiknek 100 éve saját államuk van, még ha a csehekkel is közösen. És úgy beszélt, mintha Danko állt volna tankkal a háta mögött: „Emlékezzünk a történelmünkre, de törődjünk inkább a jövőnkkel,“ volt a miniszterelnök fő üzenete.

Szavait, hogy „ ami volt, hogy volt és miért volt, oldják a történelmi konferenciákon, és ne idegesítsék ezzel a népünket,“ az egész politikai generáció álszent és szégyenletes megnyilvánulásának tarthatjuk, akik annyi štúri és nemzeti felszabadító harcot tömtek fele a tankönyvekbe, hogy a valódi történelmet és múltat már senkinek sem kellett oldania. Pellegrini Prágában a komplexusos, saját történelmük és a csehek miatt kisebbrendűségi érzésben szenvedő szlovákokat testesítette meg.

Van most 100 évünk arra, hogy átismételjük saját történelmünket és megtanuljunk olyan politikusokat választani, akik nem fognak szégyenkezni a saját múltjuk miatt.

(…)

DenníkN – Newsfilter